Mint a legtöbb kölyök a '90-es években, jómagam is sokféle 8-bites játékot nyüstöltem. Soknak a címére már nem emlékszem, hiszen úgy cserélgettük a Sega és Nintendo kazettáit hétvégente, mint más a zokniját. Így a mai napig vadászok játékokra, de ez most igazából mellékes, erről bővebben inkább a jövő hónapban érkező Marvel kollekciónál ejtek majd szót. Volt 1990-ben egy kazi, ami NES-en a Shadow of the Ninja névre hallgatott (én Blue Shadow címen toltam, a régiónkban így jelent meg), ami annak idején elég menő volt már a témaválasztása miatt is. Már előtte is hódított a nindzsaőrület, főként a filmekben, de a gyerekek is odáig voltak értük. Az egy másik dolog, hogy az alkotás egy klasszikusan dögnehéz NES cím volt, amit nem igazán vitt végig senki a környezetemben. Ez a stuff párszor kijött már emulálva a Nintendo későbbi konzoljain, de most, 30+ év elteltével egy remake formájában is megjelenhetett szinte minden platformra.
Egy futurisztikus világban járunk, ahol két szereplő közül választva kell megdöntenünk egy zsarnok uralkodó hatalmát. Akár ketten is nekivághatunk a kalandnak (csak offline), és 6 komplex pályán kell bizonyítanunk rátermettségünket. Annyi könnyítést kapunk, hogy a szintek óriási képernyőkre vannak szabdalva – illetve egy főnök is beköszön a végükön –, és ezeket halál esetén újrapróbálhatjuk. Újításként magunkhoz vehetünk egyszerre hét cuccot is, ami lehet élet- vagy erőtöltő, meg egy rahedli spéci fegyver. Alapjáraton csak kardozni tudunk (meg Dagobert bácsisan ugrálni a katanánkon), rendelkezünk egy árnyékszökkenéssel, ami sajnos nem véd le lókakit se, és a levegőben tudunk levitálni egy picit (szükség lesz rá, mert van pár lehetetlenül szemét platformrész). Életet beáldozva elsüthetünk egy erős támadást, ha pedig power-up kerül a birtokunkba, kardunk lökéshullámai is sebzik az ellent távolabbról (3 bekapott sebzésig).
Frankó, hogy egy csomó cucc lehet nálunk, de ezek között váltogatni kínszenvedés és lassú, főleg harc közben. Az ugrabugra részek nem állnak kézre, és 30+ évnyi videojátékozást rúgnak fel (platformra kapaszkodni az irány gombbal ugrás helyett?!). Sokszor odaragadunk a falra, amikor nem kéne, és az alapjáraton gyors tempójúnak kinéző játék tele van ilyen kacifántos haladással, közben minden ellenlábas szinte azonnal képes megsebezni, ha nem támadjuk le őket egyből. Egyedül és párosan is pokoljárásként éltem meg, a negyedik pályáig bírtam cérnával a tesztidőszak alatt. Ez nem jelenti azt, hogy feladtam, hétvégén jóbarátommal biztosan végigtoljuk, mert szeretünk szenvedni. :-D
Maga a felújítás mind képileg és zeneileg is szuper, ami rengeteg mindent tartalmaz az eredetiből, csak fantáziadús köntösben. A főellenségek több fázist is kaptak, a régi egyszerű adok-kapok helyett pedig már taktikázni kell.
Nagyon tetszett az elején a Shadow of the Ninja: Reborn, amely egyértelműen azoknak a rajongóknak készült, akik orrvérzésig tolták ezt, valamint hasonló szoftvereket. Nekik remek játék lesz, van benne nehezebb fokozat is, meg időmérő pályánként, valamint bolt, ahol akár előre kiválogatott cuccokkal indulhatnak neki a küldetésnek újra. Nekem egy lábon kihordott stroke volt, de örülök, hogy megismertem. Nem fogom elfelejteni a címét, az fix.
