Bár már egy ideje megjelent, a sors úgy hozta, hogy alig két héttel ezelőtt szinte a semmiből kaptunk egy tesztkódot a Flintlock: The Siege of Dawn című játékhoz, a zseniális Ashenért felelős A44 Games legújabb fejlesztéséhez. Mivel az Ashen egyike volt az egyedibb és jobb korai soulslike játékoknak, amelyek nem a FromSoftware égisze alól érkeztek, kaptam a lehetőségen. A tapasztaltak alapján pedig a csapatnak ismét sikerült valami maradandót alkotnia – bár más, az utóbbi időben megjelent játékokhoz hasonlóan a soulslike játékmenet alapjait használták, közben hígítottak is azon.
Főhősünk Nor, egy fiatal katona az alternatív 1800-as éveket idéző Kian földjén, amelyet ostrom alá vontak az élőhalottak, miután véletlenül megnyílt egy kapu a túlvilágba. Hősnőnk a Koalíció élén részt vesz egy utolsó, elkeseredett próbálkozásban, hogy áttörjenek a frontvonalon és lezárják a portált – ám tettükkel nemhogy megfordítanák a harc állását, hanem előidézik az apokalipszist, miután elszabadítanak egy sötét istenséget és követőit. Nort egy rókaszerű kisebb isten, Enki menti meg a biztos haláltól, aki szövetséget ajánl számára saját fajtája ellen. Hagyományos fegyverekkel és természetfeletti képességekkel felvértezve látnak így neki a különböző városok és bázisok visszafoglalásának az istenektől és követőiktől.
Bár a játékban jelen vannak a klasszikus soulslike elemek, mint a hárítások, vetődések fontossága, az ellenfelek pozíciójának és támadásainak kötelező kiismerése, a limitált erőforrások, a checkpointokhoz visszatérve újjaéledő ellenfelek, és a halál esetén holttestünknél maradó valuta (a Flintlock esetében a reputáció) rendszere is. Ám a Flintlock: The Siege of Dawn más címekhez képest lényegesen erősebben húz az akciójátékok, mintsem az ultranehéz, brutális szerepjátékok felé: gyorsabb, agresszívabb harcrendszert használ, amely ráadásul a karakterfejlesztések révén egy ponton túl ha nem is annyira, mint a két évvel ezelőtti Steelrising, de lényegesen megkönnyíti az összecsapásokat.
Egyrészt fejleszthetjük felszereléseinket, ha bejárjuk a viszonylag nyitott játékteret, ami bizonyos esetekben igényel némi platformozós, ügyességi skillt is, és a felszedett matériákból hol maximális életerőnket, hol felszereléseinket fejlesztjük. A városok és táborok kötelező vagy opcionális visszafoglalásai során jellemzően nő az életerőkulacsunk pihenések közötti használatainak száma, a megnyitott táborhelyek fast travel állomásokként is működnek, a harcban pedig minél tovább bírjuk sérülés és pihenés nélkül osztani az áldást, annál több bónusz reputációra tehetünk szert. A fő küldetésszál mellett rendszeresen vállalhatunk be mellékküldetéseket is további bónuszokért, az így gyűjtött reputáció költésével pedig viszonylag rövid időn belül egészen brutális karakterré gyúrhatjuk Nort.
Ennek legfőbb oka, hogy Enki nem csak passzív társként, szemlélőként van jelen a harcmezőn, hanem aktívan kíséri hősünket és részt vesz az összecsapásokban is. Alapvetően csak egyre durvuló átokkal képes ellátni az ellenfeleket, amelyek kimaxolása esetén az adott ellenfél ideiglenesen harcképtelenné válik és végrehajtható lesz rajta egy brutális kivégző mozdulat, illetve elérhetővé tesz egy lassan feltölthető, durva ultimate támadást. Ám már néhány fejlesztéssel elérhető, hogy sérülést is okozzon az ellenfeleknek, elterelje azok figyelmét, legdurvább fejlesztéseinek aktiválását követően pedig már képes kisebb, gyengébb csapatokkal akár egyedül is elbánni, sőt, pihenésenként egy alkalommal fel is támasztani hősünket a harc hevében. Ha pedig a játék még így is túl nehéznek bizonyulna, összesen három nehézségi szint közül lehet váltani akár a játék közben is, amelyek közül egyedül a legnehezebben éreztem a vérbeli, kifejezetten szivatós soulslike nehézséget.
Ezt leszámítva a legtöbb fejfájást a gyakran szabályosan bújkáló, szinte a semmiből rajtunk ütő ellenfelek okozták, akiknek ráadásul egy-egy támadása elől még gyakorlott soulslike játékosként is kifejezetten nehéz volt kitérni, mintha a játék még a védekezés helyett is inkább az agresszív támadást, hárítást és az ellenséges támadások lőfegyverrel végrehajtható megszakítását próbálta volna erőltetni jobban (amelyek muníciója bár limitált, automatikusan töltődik vissza végtelen mennyiségben). A játék hangulata pedig bár kiváló, prezentációja kellemes, harcrendszere egyedi, maga a történet és a karakterek sajnos a felütést követően nem érződnek túl erősnek vagy motiválónak. Üde kivételt szinte csak Nor és Enki párbeszédei jelentettek ez alól.
Tehát ha ultrakemény, nehéz soulslike-ra vágytál, a Flintlock: The Siege of Dawn sajnos nem a te játékod lesz. Ugyanakkor ha az Ashen készítőitől eleve egy alternatívabb, könnyedebb, inkább „soulslite” elemeket kombináló játékra számítottál, nem sok okod lesz a panaszra. A Flintlock pedig még csak nem is drága, teljes áron 40 euróért már-már büdzsé kategóriás játéknak számít, Game Passon ráadásul a megjelenés napja óta elérhető.
