ODDADA teszt – Örömóda

Alig pár éves korunkban szinte mindenre fogékonyak vagyunk, a legkisebb ingerre is odafigyelünk, hiszen ismerkedünk a világgal és mindent befogad a figyelmünk. Épp ezért fontos nagyon, hogy egy kisgyermek sok gondoskodásban részesüljön minden területen, ideértve például a hallható dolgokat. Jelentős élmény lehet egy mondóka, egy mese, de az éneklés vagy különféle dallamok is. Aztán van, akiben ez utóbbi a későbbiekben is jobban megmarad. Talán innen is ered, ha valaki fogékony a zenére.

Zenei óvodás múltamat nem fogom még egyszer elsütni (egyszer már megtettem), így most magamra levetítve csak annyit állapítanék meg, hogy ugyan nem lettem se a téma szakértője, se bármilyen szinten művelője, de azért a mai napig örömet okoz egyszerű dallamocskák összeeszkábálása, bármilyen, akár digitális, akár analóg eszközzel (s anélkül, hogy túl sokat gondolnék bele). Ennek mondjuk egy súlyosabb formája az egyik ismerős esete, aki egy nyomdában dolgozott, és gyakran csak azért ment le a gépterembe a gépek közé, mert jólesett neki hallgatni a gépek keltette zakatolásokból összeálló „műveket”.

S hogy miért mesélem most mindezt? Hát mert az ODDADA pontosan valami hasonló élményt nyújt, és jobbára csak azok fogják értékelni, akik nem hagyták abba az olvasást az első két bekezdés után. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor egy zeneszerkesztőt kapunk, de egy stílusos művészjátékba csomagolva. Adott egy játékvonat, amely képernyőről képernyőre jár, és mindegyiken egy újabb lehetőséget kapunk arra, hogy valamiből dallamokat kreáljunk. Ez lehet egy gyerekzongora, vagy olyan egyszerű mechanikára épülő gépezetek, amelyek hangokat adnak ki magukból. Extra layert ad, hogy a legtöbbször az égből lepotyog egy rakás LEGO-szerű elem, amivel tovább színesíthetjük a zenénket, ha ezeket is felpakoljuk a megfelelő pontokra, de néha meg éppen ezáltal kreálhatunk egyáltalán bármi hallhatót.

Egy-egy menet végén (általában 5-6 képernyő után) kazettás magnón rögzíthetjük a nagy művet, mégpedig az egyes helyszíneken rögzített egyszerűbb szólamok összemixelésével. A kész produkció pedig mehet a gyűjteménybe, mi pedig kapunk valami jutalmat (metronóm, különféle filterek stb.), amelyek további layereket adnak ahhoz, hogy ismét valami egyedit alkossunk. Merthogy egy 10-15 perces menet után jöhet a következő és a következő, aztán így tovább. Rengeteg megnyitható kütyü vár, így ha valakit beszippant az ODDADA, akkor egy darabig ellesz, míg mindent megnyit, még ha kicsit rövidkének és egyszerűnek is tűnik az, amit eddig lefestettem.

Megtehetném, hogy az egekbe magasztalom, vagy porig alázom a játékot, de semmi értelme nem volna egyiknek sem. Az ODDADÁt mindenkinek magának kell megnéznie, és aztán eldönteni, hogy szereti-e vagy sem (sajnos a demo csak ideiglenesen volt elérhető korábban). Hamar el fog dőlni, ki az, aki marad, és ki az, aki nem. Előbbi tábor viszont egy egyedi élménnyel lesz gazdagabb, és ki tudja, hány dallammal, ami fogmosás közben eszünkbe jut majd pár nap múlva is.