Jelen cikk megírása előtt elgondolkodtam, hogy hány haditengerészeti témájú stratégiát tudnék felsorolni, és hát elég alacsony szám jött ki. Ahogy elkezdtem beleásni magam a témába, rájöttem, hogy nem az én tudásom hiányos, hanem valóban csak az a kettő van, amelyek eszembe jutottak. Stratégia alatt a klasszikus RTS-t értem, többféle egység egyszerre történő irányítását, egyedi képességeik bevetését, új egységek „lehívását”, tehát nem World of Warships-féle árkád lövöldére, sem pedig valamelyik tengeralattjárós akció és/vagy szimulátor játékmenetére.
Na de nevezzük is meg a két létező stratégiát, mert több közük van a Sea Powerhez, mint hinnénk. Az egyik az Atlantic Fleet, amelyet még 2016-ban adott ki a Killerfish Games. Ez egy II. világháborús, körökre osztott stratégia volt, amelyben mind a szövetségesek, mind és a tengelyhatalmak teljes tengeri arzenálját bevethettük (a csatahajóktól kezdve a tengeralattjárókon át a repülőgépekig). Bár ez a játék is sikeres volt, igazán nagy népszerűségre a stúdió következő játéka, a Cold Waters tett szert. Igaz, ez nem RTS, hanem a tengeralattjárós hadviselést bemutató már-már szimulátor, a hidegháború időszakába helyezve. Anno én is ódákat zengtem róla, a rajongók pedig egészen odáig mentek, hogy különféle modokkal nemcsak az egyébként alapból nem játszható szovjet tengeralattjárókat, de a felszíni hajókat is irányíthatóvá tették, és ezekhez még küldetéseket is kreáltak. Egyértelműen megmutatkozott tehát az igény egy nagyobb léptékű, többféle haditengerészeti járművet felvonultató játékra. A Killerfish Games kapott is az alkalmon, és megcsinálta a War on the Sea nevű, haditengerészeti témájú, ízig-vérig RTS játékát, amelyből már nem hiányzott ez a diverzifikáció.
A War on the Sea azonban közel sem lett olyan népszerű, mint a Cold Waters. Megosztotta a játékosokat, amit én két oknak tudok be. Egyrészt a kezelőfelület és az irányítás nagyon bonyolultra sikerült és rengeteg mikromenedzsmentet igényelt, másrészt visszatértek a már unásig ismert II. világháborús körítéshez. Pedig a Cold Watersszel már megmutatták, milyen izgalmas és szinte újdonságként ható tud lenni a hidegháború, mint téma.
Nagyjából ekkor történhetett, hogy a Killerfish Gamesből páran kiválva új stúdiót alapítottak, és elkezdték annak a hidegháborús, haditengerészeti témájú RTS-nek a fejlesztését, amelyet mindenki szeretett volna. Ez a Sea Power: Naval Combat in the Missile Age.
Igen, tudom, hosszú lett ez a bevezető is, és még egy betűt nem írtam arról, milyen a játék, de úgy érzem, jó tisztában lenni azzal, hogy miből és honnan merítkezik a Sea Power. Már csak azért is, mert az előzetes képek alapján, valamint az utóbbi hetekben a YouTube-ot elárasztó videók kapcsán az első észrevételem az volt, hogy a Sea Power pont úgy néz ki, mint a Cold Waters. Bizonyos hangok, textúrák és effektek szerintem egy az egyben ugyanazok. Valószínűleg a grafikus motor alapja is a korábbi játékból származik. Hogy ez probléma-e? Szerintem nem. Ahogy a Cold Waters, úgy a Sea Power is funkcionális és realisztikus grafikával rendelkezik. Nem abban az értelemben, hogy a hajófedélzetre fröccsenő vízben a ray tracingnek köszönhetően milyen csodásan tükröződik a környezet és csillan meg a napfény, mert ilyesmi egyáltalán nincs benne. Egy szürkés, rideg hangulatú, viszonylag puritán látványvilágot kapunk, amely mégis tökéletesen passzol a játék témájához.
A grafikai fejlődés leginkább a részletességben mutatkozik meg. Általánosságban sokkal élesebb az összes textúra, részletgazdagabb a hajók, a víz, a felhők és a füst kidolgozása. Tökéletesen beazonosítható az összes fegyver a hajókon, repülőkön és minden egyes vetőcső, ágyú, rakétasiló mozgása, nyílása le van modellezve. Az anyahajón mozog a repülőlift, látni, ahogy előhozzák a gépeket. A fregattokon nyílik a hangárajtó, ki-be mozgatják a helikoptert, látni a vontatott szonárt satöbbi. Ezek azok az apró, de annál fontosabb részletek, amik az eye candyt jelentik a Sea Powerben, legalábbis számomra.
A játék törekszik a hidegháborús arzenál realisztikus és hiteles bemutatására. Valóban létező felszíni hadihajókat, tengeralattjárókat, helikoptereket, repülőket, fegyvereket és egyéb haditechnikát vonultat fel az ’50-es évek közepétől egészen a ’90-es évek elejéig. Az early access változat is már több, mint 150 egységet tartalmaz, korabeli, de máig használt fegyverzettel, mint például a Harpoon vagy Tomahawk rakéta, Sidewinder, Mark 48-as torpedó és társaik.
A különféle radar- és szonárrendszerek működése is valósághű. Egy csatahajó magasan lévő radarja távolabbról kiszúrja az ellenséget, de ugyanakkor ő maga is könnyebben felderíthető mások számára pusztán a mérete miatt. A Föld görbülete miatt viszont a felszíni radarok mindig hátrányban lesznek a levegőben üzemelő radarokhoz képest, legyenek azok repülőgépen vagy helikopteren. Ezen rendszerek használata is része a játék taktikai, stratégiai aspektusának, tudni kell mikor melyiket célszerű bekapcsolni vagy éppen kikapcsolni.
Sajnos a korai hozzáférésű verzió kevés kapaszkodót kínál jelenleg, hogy alapvető taktikákat, működési elveket elsajátítsunk. Tutorial küldetések egyáltalán nincsenek, és a közreadott roadmap szerint nem is a közeljövőben várható ezek implementálása a játékba. Van egy nagyon hasznos enciklopédia, amely minden egyes egység specifikációját tartalmazza. Ez vonatkozik a fegyverekre is, de sajnos nem elég részletes. Azt például írja, hogy a robotrepülőgép, amiből nyolcat cipelünk, rávezetéses módszerrel tájékozódik, magyarul hajónk radarjának folyamatosan bekapcsolva kell lennie, ha azt szeretnénk, hogy jó helyre csapódjon, de azt már nem írja, hogy hajónk legfeljebb négyet tud egyszerre vezérelni. Szóval hiába kínálja fel a játék a nyolcas sorozatlövés lehetőségét, ha egyszerre max. négyet fog indítani a hajó. Erre a hiányosságra számtalan példa van, és ilyenkor csak értetlenül fogunk nézni, hogy miért nem az történik, amit kértünk. A lényeg, hogy nagyon meredek a játék tanulási görbéje, segítséget sem igazán ad hozzá, és mindemellett iszonyú nehéz is. Picit javít a képen, hogy a megjelenésre néhány videó bekerült a Tutorial menüpontba, ezek rendkívül hasznosak.
További early access okozta kényelmetlenség, hogy nem igazán kiforrott még a kezelőfelület. Nagyon sok funkció menük almenüjébe van rejtve, amitől letisztultabb ugyan az összkép, de egy-két alap dologhoz nem ártana gyorsgomb. A letisztult összképből sem marad sok, amikor a taktikai térkép, az event log, a formation manager és a unit reference ablak is nyitva van. Minél több egység szerepel egy szcenárióban, annál nehezebben átlátható a taktikai térkép is. Az ikonok picik és túlságosan hasonlítanak egymásra, sokat kell ki-be zoomolni, hogy pontosan ki tudjuk választani azt, amit szeretnénk. Mindezekkel együtt is jobb a felület, mint a War on the Seaben, de nem sokkal.
Többféle egység együttes irányítása is elég izzasztó tud lenni. Vízfelszíni, víz alatti, légi és olykor még szárazföldi egységeket is menedzselnünk kell, ismerni azok fegyverzetét, hatósugarát, helyzetét satöbbi. A korai hozzáférés hátránya, hogy rosszul kezeli a játék ezeket a sokszereplős küldetéseket, és hajlamos beszaggatni az optimalizáció hiánya miatt. A rossz időjárási viszonyok is ugyanezt eredményezik, de úgy általában nagyjából 1-1,5 óra játék után érezhetően rosszabbul fut a Sea Power, jobban pörgeti a számítógépet, vacakul gazdálkodik az erőforrásokkal jelenleg.
A játékélmény viszont mindenért kárpótol. Egy-egy küldetés simán eltarthat 2-3 órán keresztül, és lehet, hogy csak kettő vagy három egységet irányítunk benne. Például tengeralattjáróra vadászni helikopterrel és rombolóval épp olyan izgalmas és taktikus tud lenni, mint repülőgéphordozó köteléket üldözni csatahajóval és vadászgépekkel. Mivel a hidegháború sosem lett „forró”, ezért csak kitalált szcenáriókat játszhatunk, ám ezek némelyike nem titkoltan hollywoodi filmeken és Tom Clancy-regényeken alapul. Mission editor és modtámogatás már most van a játékban, csupán idő kérdése, és mi is vadászhatunk a Vörös Októberre.
Akkora hype van a Sea Power: Naval Combat in the Missile Age körül, hogy szinte borítékolható a sikere. A jó hír, hogy nem alaptalanul, ez remélem, a cikkből is kiderült. Annyira változatos tartalmat és lehetőséget kínál már jelen állapotában is, hogy hosszú hónapokra, ha nem évekre lesz képes lekötni azokat, akik már régóta vártak egy ilyen játékra.
