Az egyik átka annak, ha megjelenés előtt kapunk meg egy játékot, hogy a többjátékos mód gyakorlatilag tesztelhetetlen: annyian azért nem vagyunk újságírók, hogy bármelyik adott időpillanatban bármely ilyen játéknál össze tudjunk röffenni egy kis baráti versengésre... (Igaz, néha a fejlesztők ilyenkor biztosítanak egy-egy multis sessiont, de annak meg nem mindig megfelelő az időpontja.

Így hát egy vasárnap délután a hivatalos premier elmúltával leültünk, hogy harsány jódlizás közepette, a visszhangunkat meglovagolva síelgessünk egy kicsit (ebből csak a harsány a túlzás, révén a kisfiam délutáni horpasztására időzítettük a dolgot – a lányom azért ott ült mellettem, és drukkolt meg képernyőképeket lőtt, és Dino is említette, hogy az ő két aprósága is ott sertepertélt körülötte játék közben).
Ha többen vagyunk, kétféle túrát teljesíthetünk. A verseny szerintem nem szorul különösebb magyarázatra: az győz, aki hamarabb leér minden checkpointot érintve. Ezeken áthaladva egyébként látszik, hányadikként csusszantunk át – de a sorrend és hogy ki hol tart éppen, amúgy is látszik a jobb felső sarokban.

A csapatjáték már egy fokkal érdekesebb, itt ugyanis össze kell dolgozni. Minden szakasz előtt a játék meghatároz 3 pontszámot, amit a játékosoknak összesen el kéne érnie – értelemszerűen a magasabb pontszámok nagyobb jutalmat jelentenek. A rajt és a cél adott, a kettő közötti út ránk van bízva olyannyira, hogy még az ellenőrzőpontokat is nekünk lehet, vagyis inkább kell lerakunk. És ezek elhelyezése is némi gondolkodást igényel, hiszen ha taknyolunk egy óriásit, a legutóbbi zászlótól szerzett pontjainknak annyi; másrészt visszakerülve a zászlóhoz nem árt, ha rendesen el tudunk újra indulni (ami mondjuk egy gödör mélyén vagy egy szikla szélén azért rejthet kihívásokat)... És hogy a csapatszellem még jobban jelen legyen: az elesett kollégát fel is lehet ám segíteni, így a pontszáma sem száll el – de csak akkor, ha még nem értünk célba, ugyanis aki már letudta a távot, csak bóklászni tud a hegy aljában.

Lonely Mountains: Snow Riders teszt – Léceljünk le!
Bringa után itt a sí! A hegy maradt...
Többen – akár egyszerre nyolcan – tehát kicsit más, de ugyanúgy nagy móka síelni – és valahol még érdekelne is, hogy ezt esetleg a Downhillbe is berakják-e a fejlesztők.