Nem igazán szoktam pixel art stílusú játékokkal játszani, mert inkább a szép és korszerű grafikát részesítem előnyben – különösen manapság, amikor a VGA-k aranyáron mennek. Mégis, amikor körülbelül egy hónapja belefutottam egy Keep Driving gameplay-videóba, azonnal megfogott a hangulata, a miliő és a játékmenet. A pixel art stílus pedig kifejezetten autentikusnak érződött ebben a környezetben.
Elég erőteljes ’80-as évek életérzés árad a játékból, amit nem csak a grafika okoz. A Keep Driving egy utazásról szól. Egy fiatal srác a nyári szünet elején autóba pattan, hogy az országot átszelve eljusson egy zenei fesztiválra. Ehhez csak egy öreg járgány és némi alapellátmány áll rendelkezésére. Az út során ha kell, a kocsiban alszik, időszakos munkát vállal plusz pénzért, vagy stopposokat visz el egy darabon, hogy társasága legyen. Nagyon analóg a világ, nincs se okostelefon, se GPS, se elektronikával teletűzdelt plug-in hibrid meghajtás.
Ízig-vérig road trip játék tehát a Keep Driving. Illetve mégsem. Valójában RPG, amelyben skilleket oldhatunk fel, felszerelésünket fejleszthetjük, miközben olyan alapvető dolgokat menedzselünk, mint éhség, fáradtság, jókedv, komfort stb. A kihívást maga az út adja, mert két állomás között (amik jellemzően benzinkutak, városok) több random esemény is hátráltatni fog bennünket. Teljesen banális dolgokra kell gondolni, úgy, mint közlekedési dugó, defekt, lassú jármű előttünk, esetleg egy kidőlt fa, de még egy szivárvány is elterelheti a figyelmünket vezetés közben. Ezek az események jellegüktől függően negatívan hathatnak az energiaszintünkre, készpénzállományunkra, autónk üzemanyagszintjére és műszaki állapotára (életerejére). A sáros, dagonyás útszakasznak inkább az üzemanyag és a járgány láthatja kárát, míg a közlekedési dugó az energiaszintet veszélyezteti.
Minden esemény elején látjuk, hogy ezekből a potenciális veszélyekből mennyi és milyen fenyeget épp bennünket. Körökre osztott „csata” kezdődik ilyenkor, hogy skilljeink és felszerelésünk segítségével semlegesítsük az összes veszélyforrást. A körülbelül 25 féle skillből, ami kioldható a játékban, egyszerre legfeljebb ötöt használhatunk, de akár egy tábla csoki, egy lottószelvény, vagy egy tekercs szigetelőszalag is segítségünkre lehet, a velünk utazó stopposokról nem is beszélve.
Nem túlzás azt állítani, hogy a stopposok jelentik a játék egyik alappillérét. Nem csak azért, mert saját skillekkel rendelkeznek, amik fokozatosan oldhatók fel, attól függően, hogy milyen hosszú ideig utaznak velünk, hanem azért is, mert tartozik hozzájuk egy egyszerű és rövid háttérsztori, és van céljuk, el akarnak jutni valahová. Képességeiket az utazás során a már említett körökre osztott csata során használhatjuk, és van egy olyan érzésem, hogy nélkülük, tehát egyedül utazva nem is tudnánk eljutni a fesztiválra, mert fejenként három skillel járulnak hozzá a mi öt képességünkhöz. Magyarul, ha négy stoppos utazik velünk, az 12 extra képességet jelent, amivel a veszélyeket elháríthatjuk.
Ha pedig úgy döntünk, hogy segítünk nekik eljutni a céljukhoz, azzal gyakorlatilag alternatív befejezéseket kapunk. A mondás szerint: „Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út.” Lehet, hogy nem is a fesztiválon kötünk ki végül, hanem segítünk a munkáját vesztett salesesnek hazajutni a családjához, vagy raliversenyre megyünk az autószerelő sráccal. Teljesen ránk van bízva, mit tűzünk ki magunk elé. Legalább 8-10 féle stoppos található a játékban, szóval van miből válogatni. Egyszerre azonban csak egy célt tudunk teljesíteni, főleg, hogy némelyik komoly követelményekkel rendelkezik (például autónk teljes átalakítása). A sok karakter és teendő viszont arra fog késztetni bennünket, hogy újra és újra nekivágjunk a kalandnak, más-más útvonalakon, más-más útitársakkal.
A zenéről még muszáj írnom néhány sort, mert borzalmasan jó soundtrack van a Keep Drivingban. Svéd fejlesztők jegyzik a játékot, és létező svéd indie zenekarok dalaival pakolták tele a virtuális CD-tárat. Igaz, ezek mindegyike a 2010-es években íródott, szóval stílusban nem passzol a ’80-as évek hangulatához. De ha már itt tartunk, a játék valójában a 2000-es évek elején játszódik, ami az összhatást tekintve nekem nehezebben emészthető, mintha a ’80-as évek végén, esetleg a ’90-es évek elején járnánk. A lényeg, hogy a zene bár nem korhű, tökéletesen passzol a Keep Driving stílusához.
Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, az a mentési rendszer. A játék minden egyes állomáshelyen ment, de ennyi. Nem tudunk korábbi állapotot visszatölteni. Ez némi frusztrációt okozhat, mégsem von le sokat az élményből – sőt, talán még izgalmasabbá is teszi az utazást, hiszen minden döntésünknek súlya van.
Különleges és egyedi élményt nyújt a Keep Driving. Első ránézésre egy egyszerű pixel art road trip játéknak tűnhet, valójában azonban egy mély és tartalmas, RPG-elemekkel átszőtt utazás, ami erősen épít a nosztalgiára is. Ha szeretted a Pacific Drive-ot, talán ez is tetszeni fog.
