Ha szóba kerül a Tomb Raider, akkor igen szívesen emlékszünk vissza az újkori trilógiára. Mind a 2013-as reboot, mind az azt követő folytatások (tehát a Rise of the Tomb Raider és a Shadow of the Tomb Raider) remekül sikerültek. Az ember hajlamos is elgondolkodni, hogy merre van már egy új rész, pláne hogy az Uncharted-széria is lepihent egy ideje. Olybá tűnik, hogy nem is olyan távoli emlék Lara utolsó kalandja, de jobban utánaszámolva már több mint hat éve történt, ami a sorozat életében a legnagyobb szünet. Bizony: még a már említett rebootra is csak négy esztendőt kellett várni anno.
Nos, sajnos az új epizódnak egyelőre se híre, se hamva. Mindössze annyit tudunk, hogy a Crystal Dynamics ugye az Embracer égisze alá került, a régészhölgy új kalandját pedig az Amazon Games adja majd ki. Na de mikor? Amíg a kérdésre nem érkezik válasz, kénytelenek vagyunk a régiekkel beérni. Tavaly elkezdődött a klasszikus részek kipofozása és újra kiadása, most pedig megkaptuk a sorban következő további három játékot is, stílszerűen éppen Valentin napon.
A folytatást ismét az Aspyr Media hozta tető alá, s hogy pontosítsuk, az 1999 és 2003 közt elkészült The Last Revelation, Chronicles és The Angel of Darkness hármasáról van szó. Arról a hírhedt, második trilógiáról, amely több dologról is emlékezetes maradt a rajongóknak. Egyrészt ez volt az eredeti fejlesztő, vagyis a Core Design hattyúdala (kevéssel ezután ugyanis megszűntek, vagyis beolvadtak a Rebellionba). Másrészt pont az igen megterhelő futószalag-gyártások miatt (majdnem évente jöttek ekkoriban a Croft kalandok) egy ponton a „gonosz” fejlesztők „kicsit” ki is nyírták Larát (igen, a középső rész ezért visszaemlékezések egyfajta csokra). Alighanem ez is közrejátszott abban, hogy a hatodik rész nagyon más lett, mint a többi, és akkoriban ezért senki nem volt odáig, ami mind az értékelésekben, mind a kasszáknál megmutatkozott.
Technikai szemmel is nagyon látszik a különbség. Amíg a IV. és V. rész ugyanazt a pixeles, PS1-es látványilvágot és hangulatot, pályatervezést hozza, mint az eredeti trilógia, addig a The Angel of Darkness már sokkal modernebb, hiszen anno a PS2-es érában készült. Ennek következménye, hogy a mostani remasterekből is az előbbi kettő lesz látványosabb, hiszen a textúrák cseréje, az új bevilágítás és a lecserélt főszereplő-karakterek szinte teljesen új élményt adnak (most is válthatunk a kettő közt egy gombnyomással). A hatodik epizód viszont szinte alig különbözik az eredetitől – pár helyen tetten érhetőek az új textúrák, de egy-egy screenshot a régiből és az újból akár klasszikus, „keress 5 különbséget” típusú Füles-rejtvénynek is elmenne.
De hogy jót is mondjak, az Aspyr igyekezett cserébe más téren csinosítgatni: például visszahoztak korábban kivágott pályarészeket, dialógusokat, de elkölthetjük felszerelésre a gyűjthető pénzmagot is (aminek ugye furamód korábban semmi szerepe nem volt), plusz a másik játszható karakter is életképesebb lett irányításilag. Összességében tehát mindhárom részben van valami plusz, ami miatt érdemes őket újra elővenni. Emellett viszont akad olyan is, ami nem változott.
Például a játékmenet. Amivel alapvetően nincs is gond, de ezzel együtt jár, hogy az irányítás és egyes designdöntések is maradtak a régiek. Ami miatt igencsak nehézkesek mai szemmel ezek a játékok. Az irányításnál ugyan kapunk vadiúj módozatot, mint legutóbb, de még így is rettenetes néha (nem az a kihvíás, hogy egy puzzle-t megfejtsünk, hanem hogy végre tudjuk hajtani, mondjuk úgy 100 próbálkozásból). Szerencsére legalább UI és menürendszer terén jobb lett a helyzet. Na nem azért, mert belenyúltak a régibe, hanem ekkor már jobban oldották meg a Core Design fejlesztői eleve, például a mentést. Autosave ugyan továbbra sincs, de legalább a menüben kotorászva sokkal kevésbé van esély felülírni a saját korábbi játékállásunkat.
Maradtak viszont a (klasszikus) bugok is. Mondanám, hogy ennek megvan a maga bája, de az a helyzet, hogy nincs így. Éppen ezért ahogy a múltkor is, ezúttal is óvatosan ajánlom fogyasztásra a gyűjteményt. A széria keményvonalas, régi rajongói minden hibája ellenére is széles mosollyal vetik majd rá magukat a Tomb Raider IV-VI Remasteredre, csillogó szemekkel kergetik majd az újonnan kitalált achievementeket és trófeákat, vagy nyüstölik a fotó módot. Az új (és egyben kíváncsi) játékosok viszont lehet, nem tudják, mire vállalkoznak. Érdemes lehet tehát egy próbát tenni, vagy leárazást várni. S hogyan tovább? Minden bizonnyal jövőre ugyanekkor ugyanitt találkozunk a harmadik (Legend, Anniversary, Underworld) trilógiával. De örülnék, ha addigra az új rész is életjelt adna magáról, már nagyon várjuk.
