Ha megkérünk valakit, hogy mondjon egy példát a gazdagok sportjára, a többség tuti, hogy a golfot fogja rávágni. Nemcsak azért, mert valóban nem egy olcsó sport, de azért is, mert valahogy az évtizedek, talán évszázad során egy sajátos életérzéssel vált egyenlővé. Szerencsére azért bárkinek lehet lehetősége egyszer-egyszer belekóstolni, a videojátékok megjelenése óta pedig aztán tényleg mindenki megismerheti legalább az ütőlendítés virtuális mímelésének érzését. Az utóbbi években a 2K Sports karolta fel a témát, miután megszerezték a PGA Tour hivatalos licencét. Először 2018-ban, az akkor még The Golf Club 2019 featuring PGA Tour címet viselő játékban, majd 2020-tól már a kiadói sablonokat szigorúan követve elindult a PGA Tour 2K-széria. Utóbbi kapcsán a kiadó egyelőre nem erőlteti az évenkénti megjelenést, mint sok más sorozatánál, ami abszolút jó dolog. Így eddig csak három epizód született meg: a PGA Tour 2K21, a PGA Tour 2K23 és most a legutóbbi, a PGA Tour 2K25.
Én a magam részéről legfeljebb minigolfpályákon fogtam eddig ütőt a kezembe, így nem nevezném magam a sportág szakértőjének. De ezzel együtt is hamar ráéreztem a dolog ízére már a két évvel ezelőtti epizódban is. Így most sem tartott sokáig, amíg újra felvettem a fonalat. A játék nemcsak címadásában, de minden más téren is a 2K Sports sablonjára épül. Készíthetünk saját karaktert, ehhez egy közepesen használható, de azért elég részletes karakterszerkesztő áll rendelkezésünkre. Itt többek közt archetípust is választhatunk magunknak, amely az alapvető attribútumokat szabja meg. Van powerhouse, technician, magician, greenskeener és sculptor is. Mivel ezek többsége az átlag játékosnak aligha mondana bármit is, szerencsére mindegyikhez van értelmezhető leírás is. Ezt követően pedig elindulhatunk karrierünk rögös útján, hogy mi legyünk a következő Tiger Woods. Eleinte csak kisebb tornákra nevezhetünk be, amelyeken jól teljesítve hamar gyarapodni fog a közösségi médiás követőtáborunk. Emellett nemcsak a személyes képességeink, de a felszerelésünk is fejlődik.
Időnk nagy részét persze valamelyik golfklub pályáján fogjuk tölteni. A fejlesztők új irányítást vezettek be, amely az EvoSwing nevet kapta. Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy a billentyűzetet és egeret el kell felejteni, és elő kell kaparni valahonnan egy kontrollert. Három irányítási opció közül lehet választani, ebből kettő az egyik vagy másik analóg karra pakolja a lendítési mechanikát, a harmadik pedig az akciógombokra. Természetesen a legprecízebb irányítást az első kettővel lehet elérni. A játék több dolgot is figyel lendítés közben, így annak dinamikáját, mozgástartományát, a labda és az ütő érintkezését, illetve az ütő útját. Ezek együttesen szabják meg, hogy az elütött labda milyen ívben, merre és milyen messzire fog repülni. Erről mi is kapunk visszajelzést, hogy ütésről ütésre finomíthassuk a saját ujjmozdulatainkat is.
Az irányítás gyorsan tanulható, de nehezen lehet tökéletesre csiszolni a technikát, e téren ezúttal is jelesre vizsgázott a játék. De tartalom terén se lehet ok a panaszra. Rengeteg licencelt pálya, márka, torna és egyéb került bele, így elmondható, hogy jelenleg talán a legautentikusabb golfszimulátorról van szó. A készítők a körítésre is odafigyeltek, így karrierünk során interjúkat is adhatunk, ahol az adott válaszaink is befolyásolják a rólunk kialakított képet, ez pedig a követőink számát. A versenyek között minijátékokkal gyakorolhatjuk be az irányítást, de vannak teljesíthető kihívások is. A játékba került egyfajta battle pass is, amit itt Club House Passnak hívnak, de a lényege ugyanaz: fejlődve újabb és újabb extra kozmetikai tartalmakat oldhatunk fel. Van ingame store is, ahol megszerzett kreditjeinket verhetjük el ugyanerre. Érdemes megemlíteni a beépített pályaszerkesztőt, amelyben saját golfpályákat építhetünk, ezeket pedig megoszthatjuk a nagyérdeművel. Más kérdés, hogy egyelőre nem sorjáznak a rajongói pályák...
Grafika terén az előző rész nem volt kimondottan meggyőző, de persze csúnya sem. Most valamelyest szintet lépett a játék, egyértelműen érezhető a fejlődés, még ha nem is nevezhető túl nagy léptékűnek. Végre nem csak papírmasé vagy próbababa közönségünk van, hanem mozgó emberek, akik arrébbugranak, ha feléjük száll a labda. A pályák alapvetően szépek, a karaktermodellek is rendben vannak, de igazán semmi kiemelkedő nincs.
Vannak viszont megörökölt bosszantó dolgai a játéknak. Ilyen a lassú és nehézkes menürendszer, amit azon túl, hogy lassan reagál a parancsokra, még minden váltásnál felugró ablakok is darabolnak. És persze ezek is idegesítően lassan tűnnek elő és el... Hasonló időhúzás a tornák során is akad. Az ütések közti kis cutscene-ek még könnyen átugorhatók, de vannak bejátszások mások ütéseiről, amit nem lehet csak úgy kihagyni. A kommentátorok nagyon igyekeznek mindenről beszámolni, de még mindig rém sótlanok mindannyian. Bár könnyen lehet, hogy ez a valóságban is így van, nem tudom, nem nézek golfot a TV-ben...
A PGA Tour 2K25-ről sokan állítják, hogy jelenleg ez a legjobb golfszimulátor, ami elérhető. Ezzel nehéz lenne vitatkozni, mivel egyébként sincs belőlük túl sok, újakból meg még kevesebb. De ha nem így lenne, akkor is remekül megállná a helyét. Az irányítás jól sikerült, egy-egy birdy, netán eagle vagy albatross után pedig nagyon elkapja a flow az embert. Ahogy az előd, úgy ideig-óráig ez a játék is képes a monitor elé szegezni bárkit, aki picit is fogékony a témára. A körítés is eléggé rendben van, nekem mind közül a zeneválasztás tűnt a legérdekesebbnek. Itt a klasszikus éttermi lounge muzsikák és a Cobra Kait idéző pörgősebb-rockosabb zenék között mozog a paletta, elég változatos és helyenként eléggé meglepő.
Nem mondom, hogy az év hátralévő részét a PGA Tour 2K25-tel fogom eltölteni, de abban biztos vagyok, hogy még egy ideig ott marad a gépemen. Néha észrevétlenül kúszik be az ember agyába az érzés, hogy lejátszana pár tornát.
