Emlékszem, amikor másfél évvel ezelőtt e játék prológusáról (gyk. demójáról) írtam, mennyire pozitív volt a bennem kialakult összkép. Nem akarom idecitálni az abban a cikkben leírtakat, legyen elég annyi, hogy nagy megelégedéssel konstatáltam a fejlesztők azon szándékát, hogy a városépítős műfajra jellemző, már megszokott játékmenetet feldobják valami egyedivel.
Ez pedig a haderőtoborzás és a háborúskodás. És ha már ennyire belevágtam a közepébe, akkor nézzük is meg részleteiben miről van szó. Tudjuk le gyorsan a kötelezőt: a Builders of Greece egy tipikus városépítős, menedzselős játék. Lakhatást és élelmet kell biztosítanunk, később pihenési, szórakozási lehetőségeket, egészségügyi ellátást satöbbi.
Manapság azonban ennyivel már nem lehet kiemelkedni a városépítős játékok garmadája közül, hiába lesz a setting az ókori Görögország vagy mondjuk a maja civilizáció. Szükség van valami olyan – nem feltétlenül új – mechanikára, ami kellően érdekessé tudja tenni az egyébként hamar monotonná váló játékmenetet. A hadsereg létrehozással a Builders of Greece sem találja fel a spanyolviaszt, láttunk már ilyet a Pioneers of Pagoniában és a Manor Lordsban is.
A történelemből tudjuk, hogy az ókori görög városállamok egymással és más népekkel is háborúztak, így a katonásdi jó választásnak tűnik. Mielőbb bárki azt gondolná, nem Total War szintű, többezer fős seregek csatáit fogjuk megvívni a Builders of Greece-ben. Egyféle gyalog, egyféle íjász és egyféle lovas egység választható összesen, ráadásul a csaták nem 3D-ben és nem is valós időben zajlanak, hanem kvázi egy sakktáblán, körökre osztva. Ja, és nem más városállamok, hanem noname fosztogató bandák ellen megy a harc.
Picit kiábrándító, főleg mert semmiféle történetet nem kerítettek hozzá, emiatt nem érződik a játék integráns részének. Háromféle szcenárió közül választhatunk a játék indításakor, ez gyakorlatilag három különböző pályát jelent. Ám hiába keretezi úgy a játék ezeket, hogy egyik a háborúskodásra fókuszál, míg másik a város fejlesztésére és bővítésére, valójában minden szcenárióban ugyanaz a játékmenet és mindegyikben lesz csata is.
Oké, nem egy AAA-kategóriás játékról beszélünk, de most nincs meg bennem az a meglepődés és elismerés, amit a prológus kapcsán éreztem. Nem kiforrott a játék. A klasszikus menedzselős részben is akadnak hiányosságok. Nem túl informatív a kezelőfelület, egyszerűek és ismétlődőek az animációk, gyengék a hangok, kikerült a fejlődési fa, ami a prológusban még benne volt, és valahogy a grafika sem tűnik olyan szépnek, mint amilyennek másfél évvel ezelőtt tűnt. A prológus által viszonylag magasra tett lécet a teljes verzió sajnos nem tudja megugrani.
