2025 májusa egy példátlanul zsúfolt és sűrű hónap lett játékmegjelenések szempontjából. Talán a csillagok állása tehet róla, talán csak furcsa véletlenek, talán csak a GTA VI eredetileg őszre sejtett megjelenését próbálta elkerülni sok fejlesztőcsapat és kiadó. Az eredmény ettől függetlenül ugyanaz: évek óta nem volt olyan hónap, amikor ennyi érdekes játék jelent volna meg, vagy lépett ki korai hozzáférésből, ezáltal pedig ennyi tesztelnivaló landolt volna a fiókomban néhány hét leforgása alatt.
Ezeknek sorát gazdagította a Bloodshed is, amely bő fél év early access státusz után elérkezett a végleges változatához, ezzel pedig a tesztelendő listám élére, mivel a tavalyi évem egyik legpozitívabb meglepetése, és egyik legaddiktívabb koncepciója volt. A fejlesztő com8com1 Software lényegében fogta az autoshooter survivorslite játékstílust a Vampire Survivorsből, és kombinálta azt a boomer shooterekkel. A koncepcióból zseniális elegy született, amelynek arénáiban cirkálva kell automatikusan tüzelő fegyvereinkkel, majd egyre növekvő számú mágikus képességeinkkel ritkítanunk a démoni ellenfelek végtelen seregeit az időkorlát lejártáig. A belőlük elhulló tapasztalati pontokért cserébe fejleszthetjük és bővíthetjük képességeink és fegyvereink listáját, a pályákon elszórt drágakövekből pedig az egyes nekifutások között növelhetjük alaptulajdonságainkat, illetve nyithatunk meg új, elérhetővé vált karaktereket.
A sima túlélésen túl a játék kínál átívelő objektívákat is, amelyek teljesítésével többnyire újabb aktív-passzív képességeket és fegyvereket oldhatunk fel, amelyek választható opciókként jelenthetnek meg a szintlépésekkor felugró, véletlenszerűen összeválogatott listában, a fejezetek végén főellenfeleket is le kell ölnünk, a fejezetekben pedig rejtett bónuszérmékért cserébe opcionális kihíváspályákat is feloldhatunk.
A különböző karakterek eltérő tulajdonságai és játékstílusa, a megnyitható játékelemek, az egyre növekedő kihívás tökéletesen eltalálják azokat az ingereket, amelyeket a Vampire Survivors is, sőt, ha valaki FPS-rajongó, és szerette az olyan klasszikusokat, mint a régi Build-motoros játékok, esetleg a Heretic, annál talán még jobban is működik. Úgy bő tíz-tizenöt óra erejéig.
Decemberben az early access változatról írt előzetesemet úgy zártam, hogy: „Az alapok a helyükön vannak, az elképzelés zseniális, nincs más hátra, mint bővíteni, mélyíteni, hogy mire elérkezik a végleges változat, addigra ha a VS mélységét nem is érik el, de mindenképpen jobban közelítsék a Bloodsheddel. Remélem, hogy a fejlesztők nem fogják elkapkodni a dolgot – a potenciál ugyanis hatalmas, hogy a két stílus kombinációjából új indie klasszikus születhessen.” – És a helyzet az, hogy nem vagyok benne teljesen biztos, nem kapkodták-e el. A játék mindössze két fejezetet tartalmaz, két főellenféllel és mindössze hat hagyományos pályával, amelyeket mire végigvittem, egyúttal meg is nyitottam az achievementek, extra képességek jelentős részét, a korai hozzáféréshez képest pedig a játszható-feloldható karakterek listája is csupán kettővel bővült.
Remekül szórakoztam a két fejezet végigjátszása alatt, majd az ezek után megnyíló Custom móddal, amelyben bármely korábbi pályán egyéni időkorláttal és nehézségi szinttel tehetünk próbát. Tetszett az az új opció is, hogy automatikus lövöldözés helyett opcionálisan manuálisan vegyük kezünkbe fegyvereink durrogtatását. Azonban nem fogok kertelni – kicsit bíztam abban, hogy ennél lényegesen több pálya, fejezet és karakter kerül majd a végleges változatba.
Nem tudom, mi lehetett az oka annak, hogy ennyire hamar kimondták az áment a végleges változatra, egy részem pedig még bízik abban, hogy esetleg a jövőben DLC-kkel bővül majd még az egyébként nem túlzottan drága – 13 euróba kerül teljes áron – csomag. Legalább amit kínál a Bloodshed, az szórakoztató, addiktív, tökéletes időtöltés a régi FPS címek rajongóinak egy-egy fáradtabb délutánra – csak nagyon könnyedén válhatott volna, vagy válhatna ennél sokkal tartalmasabb, időtállóbb címmé.
