Mit tesz az ember, ha nem tud rajzolni, de mégis kénytelen? Hát persze hogy pálcikaembereket vet papírra. A művészetek minden formáját szeretem, így a rajzokat, festményeket is, a concept artokat különösen. Viszont nekem nincs hozzá érzékem, felesleges volna áltatni magam. Ha úgy hozza a sors, akkor részemről is maradnak a vonalmuksók.
A Stick It to the Stickman fejlesztői mondjuk egészen biztosan nem ezért választották ezt a stílust, hiszen a Free Lives srácai olyan indie sikereket tettek már le az asztalra, mint a Broforce, a Gorn, vagy legutóbb az Anger Foot. Persze mindegyikre rá lehet fogni, hogy meglehetősen elnagyolt, vicces grafikájuk van, azt azonban nem, hogy csúnyák lennének. A minőség itt is nagyon rendben van, pálcikaemberek ide vagy oda, nagyon cuki, ahogy a szereplők kinéznek.
A stílus meg magától értetődő módon hozza magával a humort, de ha kétségeink lennének, akkor a projektet felkaroló (és a fejlesztők szinte állandó tettestársaként ismert) Devolver Digital neve láttán mindenki megnyugodhat – szem nem marad szárazon. A történet során munkát kell szereznünk, egyre feljebb törni a céges hierarchiában, és ezt érdekes módon verekedéssel érhetjük el. Egy elhagyatott és lezüllött terepen kezdünk, ahol egy céges toronyházba betérve elkezdődhet a móka. Szintről szintre kell haladni, vagyis törtetni előre, aztán ha végeztünk, és átvesszük a CEO szerepét (szigorúan a tetőn zajlódó bossfight után), akkor kezdhetjük az egészet elölről.
Igen, elölről, de hogy ne legyen uncsi, megnyithatunk különféle extrákat, de új karaktereket is. Mindegyiknek külön küzdőstílusa van, de a harc már önmagában megér egy misét. A különféle mozdulatok egy szalagra vannak ugyanis felfűzve, és ha nyomkodjuk a támadást, akkor ezek mindegyikén kötelező érvénnyel, szekvenciálisan végigmegyünk. Taktikázásra úgy van lehetőség, hogy megválasztjuk a menet közben ládákból, innen-onnan kieső új támadásokat, vagy egyszerűen csak jól időzítünk, hogy mit mikor sütünk el. A kaland elején még működik az össze-vissza gombnyomogatás, de később már érdemesebb stratégiázni.
Az egész verekedés mondjuk elég kajla a karakterek mozgása révén – aki ismeri a Gang Beastset vagy hasonszőrű társait, az sejtheti, miről beszélek. A küzdelmek inkább hasonlítanak valami részeg násztáncra, de amint bejönnek a komolyabb támadási lehetőségek, például Liu Kang dragon kickje, vagy a Darth Vader-féle erőhasználat, az egész elkezd a viccesség mellé a taktikáról és a látványról is szólni. Na de nem lesz ez ennek ellenére is egy kissé repetitív már a századik körre?
Dehogynem. A készítők ezért beraktak más színesítést is, például vehetünk újabb telkeket és fejleszthetünk különféle más épületeket is, ám ezekben nem feltétlenül verekednünk kell, hanem platformjátékszerű ügyességi pályákat letudni. Működik, vicces, de ezekre sajna még hamarabb rá lehet unni. Az edzőteremben való karakterfejlesztés meg kicsit öngól. Arról van szó, hogy itt már küzdeni sem kell, csak nézők vagyunk. Előre ki kell választani pár támadást, és utána a sorsra bízni, hogy azok betalálnak-e majd a küzdelemre szintén előre berendezkedett MI ellenében. A lottósorsolás jutott eszembe róla, azzal a kivétellel, hogy itt utólag módosíthatunk a tapasztalatok függvényében és újra neki lehet veselkedni.
Egy csomó jó ötlet van a Stick It to the Stickmanben, illetve az alap játékmechanika egészen jó, hát még a körítés. Mégis érződik, hogy az egész játék még kicsit koncepciótlan, meg hogy nem véletlenül csak Early Accessben került a nagyközönség elé. Részemről volt is olyan meglepi az első napokban, hogy a progressem eltűnt az egyik frissítés után, kisebb röcögések is előfordultak (Steam Deck volt a használt platform), illetve azért még a gameplay szavatosságon is van mit gyúrni. Ha valaki azonban nem szeretne várni, már most is belevághat egy jófajta ökörködésre és/vagy bunyóra. A többiek meg várjanak egy picit kiforrottabb, végleges állapotot.
