Ifjonti éveimben volt néhány igazán meghatározó stratégiai játék, amely megalapozta a műfaj iránt szeretetemet. Ilyen volt (nem feltétlenül időrendi sorrendben) a Command & Conquer: Tiberian Sun, a Sid Meier’s Civilization, a Heroes of Might & Magic II és III, a Panzer General, illetve ilyen volt a The Settlers III is. Utóbbi franchise első két részéhez akkoriban nem volt szerencsém, a másodikhoz csak a felújítása után, a legelső pedig máig kimaradt. Cserébe viszont az összes később készült folytatásra mohón lecsaptam, amikor megjelentek. És mindegyik csalódás volt egytől egyig. Kétségtelen, hogy a Volker Wertich által megálmodott sorozat a harmadik részben érte el a csúcsát. Aprócska, cseppet sem célzásnak szánt megjegyzés: az első három részt a Blue Byte még indie-ként készítette el és adta ki, míg a 2001-es negyedik résztől már a Ubisoft felelt a franchise-ért, hiszen akkor vásárolta meg a stúdiót is...
És bizony a Ubisoft piszok látványosan nem tudott mit kezdeni az ölébe hullott csodával. Még a negyedik rész csak-csak elment, ott még valószínűleg csak minimális beleszólásuk volt a dolgokba, ám utána elkövet(tet)ték azt az emberiség elleni bűncselekményt, amit csak The Settlers: Heritage of Kings néven ismerünk. Ebből a mélypontból még valamennyire sikerült feltámasztani a szériát, de sem a hatodik, sem a hetedik rész nem tudta még csak megközelíteni sem azt, amitől annak idején a harmadik rész annyira jól működött. Ráadásul ettől (vagyis 2010-től) kezdve a Ubisoft már nem is nagyon erőltette a franchise-t, hiszen szinte csak megégetni tudta vele magát addig. Lényegében 2010 és 2023 között közel másfél évtizedig voltak kénytelenek nélkülözni a rajongók, akik ez idő alatt csak egy végül elkaszált folytatásban bízhattak. 2023-ban aztán sok-sok évnyi vergődés, projekttörlés, újrakezdés és egyebek után nagy nehezen megszületett a The Settlers: New Allies. Ezt is az eddigre Ubisoft Düsseldorf névre átkeresztelt Blue Byte készítette, és nyomokban emlékeztetett is arra, amit egykor a The Settlers képviselt. De tartalom terén fájdalmasan karcsú és vérszegény volt. Nem tudott semmi érdemi újítást felmutatni, a gazdasági rendszer pedig olyan hatást keltett, mintha egy early access játék lenne – holott nagyon is késznek szánták.
A sors fintora, hogy éppen abban az évben, vagyis 2023-ban felbukkant egy másik játék. Az Envision Entertainment már a játék bejelentésekor is olyat tudott villantani, amiről a Ubisoft csak álmodhatott: a fedélzeten tudta a The Settlers megálmodóját, Volker Wertichet. Az ő vezényletével kezdtek bele egy játék, a Pioneers of Pagonia fejlesztésébe, amely nem titkoltan az új The Settlers szeretett volna lenni. A játék korai változata még az év decemberében el is rajtolt, ami óriási gyomros lehetett a The Settlers: New Alliesnak. Mert míg utóbbi teljes játékként tudott keveset felmutatni, addig előbbi bizony már az early access első verziójában is köröket vert rá mindenben. A Pioneers of Pagonia végül két évet töltött el korai hozzáférésben, ez idő alatt pedig rengeteget fejlődött, bővült és finomodott. Az 1.0-s verzió megjelenésétől csupán két nap választ el minket, de nekem volt szerencsém az elmúlt pár napban már belevetni magam Pagonia újrafelfedezésébe.
Újrafelfedezés a szó két értelmében is. Egyfelől be kell vallanom töredelmesen, hogy a játék 2023 decemberi korai változata óta nem tértem vissza hozzá, csak az érkező hírek mentén követtem figyelemmel, merre és miként halad a fejlesztés. Másfelől pedig a játék tényleg Pagonia újrafelfedezéséről szól. A történet szerint ugyanis Pagonia egykor virágzó, hatalmas birodalom volt. A népére pedig jellemző volt, hogy mindig, mindenhol segítették egymást, a távoli városokból érkezőket is régi ismerősként köszöntötték. Így virágzott a birodalom egészen addig, amíg egy titokzatos természetfeletti kataklizma mindent tönkre nem tett. Hatalmas földrengések rázták meg és tördelték aprócska szigetekre az egykori kontinenst, elszakítva egymástól annak lakóit. Emellett áthatolhatatlan köd is telepedett a szigetekre, hogy még csak ne is tudjanak többé egymásról a szigetek lakói. Ám volt egy maréknyi felfedező, akik egy mágikus iránytű segítségével képesek voltak felszárítani a ködöt, és a Venture fedélzetén útnak indultak, hogy felkutassák a többi szigetet is. Kalandjuk viszont nem úgy alakult, ahogy várták, mert egy viharban a hajó súlyosan megrongálódott, a kapitányt elnyelték a habok, ők pedig egy ismeretlen sziget partjainál találták magukat. Így indul a kampány, amely fejezetről fejezetre egy érdekes és misztikus történetet mesél el.
A játékmenet a veterán Settlers-rajongóknak régi ismerősként hathat. Ugyanakkor érdemes tényleg a kampánnyal kezdeni, mert az egyben egyfajta tutorialként is funkcionál. Márpedig a készítők kifejezetten jól felépített és összetett gazdasági rendszert pakoltak a játékba. Minden épülettípusnak megvan a maga helye és szerepe a termelési láncokban, amelyek így is elég szerteágazók. A kampány ügyesen adagolja az információkat, ismerteti meg a játékossal a termelési láncok működését az alapoktól egészen a seregek toborzásáig. Míg az alapvető nyersanyagok, mint a fa, kő, vasérc előteremtése nem igényel extra teendőket (a fát eleinte simán összegyűjtik, később favágók szállítják, hasonló a helyzet a kővel és az érccel), addig a szerszámok, fegyverek, élelmiszerek és egyebek előállítása már valamivel összetettebb.
Ahhoz, hogy például felfedezőket küldhessünk a sziget legtávolabbi csücskébe is, szükségük van hátizsákra. A hátizsákot a szabó tudja elkészíteni, de neki szüksége van hozzá cserzett bőrre és szövetre is. Előbbit a vadász készíti el, utóbbit pedig a kelmeszövő. Ám a vadásznak íjra van szüksége, ami a fafeldolgozónál készül, de szükséges hozzá kötél és fa. A kötél ugyebár szintén a kelmeszövőnél készül. Ilyen és ehhez hasonló összefüggések tartják folyamatosan mozgásban kis falucskánk életét. Na és persze a benne lakók. Itt nincsenek naplopók, mindenkinek megvan a maga feladata. A különböző szakmák szakembereket kívánnak, de ők sem mennének semmire, ha nem lennének kőművesek, akik felhúzzák a házakat, nem lennének hordárok, akik szinte szó szerint a vállukon cipelik az egész kolónia sorsát (valójában a nyersanyagokat, szerszámokat, eszközöket, mindent, amit A-ból B-be el kell juttatni). A lakóknak nem csak munkára, de otthonra is szüksége van, így folyamatosan növelnünk kell a lakóházak számát is. Az olyan nehéz fizikai munkák, mint a bányászat, ráadásul külön ételfejadagokat követel meg, így erről is gondoskodnunk kell.
De bármennyire is igyekszünk, a legritkább esetben fordul elő, hogy a település minden igényét ki tudjuk magunk elégíteni. Ezért fontos, hogy piacot építsünk, valamint kereskedelmi kapcsolatokat alakítsunk ki a kampány során megismert többi pagoniai kolóniával. Lesz köztük barátságos, szkeptikus és még ellenséges is. Viszont a legnagyobb veszélyforrást nem is ők, hanem a ködben ólálkodó banditák, valamint azok a mitikus szörnyek jelentik, amelyekről nem is ejtenék több szót, úgyis kiderül a játékból, hogy kik vagy mik ők. Vagy mégsem…?
Összességében tehát a Pioneers of Pagonia gazdasági rendszere összetett, de könnyen kitanulható és jól használható. Az építkezés is hasonlóan gördülékeny – gyorsan és egyszerűen be lehet lakni egy-egy partszakaszt.
Ami a grafikát illeti, nekem egy rossz szavam nincs rá. Még egészen közelről nézve is kellemes a szemnek, színes, változatos a világ. A telepesek folyamatosan sertepertélnek, csak azzal perceket el lehet tűntetni az életünkből, hogy egyik-másik műhelyt figyeljük működés közben. Ehhez kifejezetten kellemes gépigény is társul, még nagyobb település esetén sem éreztem, hogy a játék teljesítménye drasztikusan visszaesne. A pofás vizuális élményhez kissé ismétlődő, de azért kellemes muzsika párosul, a világ hangeffektjei pedig tökéletesen kiegészítik az élményt.
A Pioneers of Pagonia a tökéletes példája, hogyan kell egy játékot szépen felépíteni és menedzselni. Folyamatos volt a fejlődés az early access szakaszban is, ennek eredményeként a most megjelenő 1.0-s kiadás sokkal bővebb és kidolgozottabb tartalommal várja a rajongókat. Kapunk benne kooperatív módot, bármikor meghívhatjuk barátainkat egy éppen folyó küldetésünkbe. Bár a játék eleve procedurálisan generált pályákra épít, lesz lehetőség rajongók által készített pályákat is kipróbálni, ami szintén növelheti a játék élettartamát. Mindezért ráadásul nem is kérik el egy AAA-kategóriás játék manapság jellemző 60-80 eurós árát, csupán ennek nagyjából a felét. Annyiért pedig a Pioneers of Pagonia az év egyik legjobb vétele, és egyben az év egyik, ha nem a legjobb stratégiai játéka.
