Majdnem 5 éve búcsúztam el az előző Jay és Néma Bob-os cikkemben, hogy várom a mostani játék megjelenését, ami most megtörtén, pontosan 4.20-án – nem is választhattak volna a címhez megfelelőbb napot. A kritikámmal kicsit szándékosan kivártam, mert nem kicsit volt bugos a játék, de azóta jött pár frissítés. Ezekben főleg trófeabugokat javítottak, de sajnos van, amiben még rosszabb lett, mint a patchek előtt volt a Chronic Blunt Punch.
Ez a 2D-s rajzolt oldalnézetes beat ’em-up Kevin Smith füves filmjei előtt tiszteleg, tele van szereplőkkel a Jay és Néma Bob világából (a címszereplő filmek mellett például a Dogma, Shop Stop stb. karakterei is megelevenednek), a poénok is rendben vannak, tényleg megidézi a hangulatát az alapanyagnak. A CSIKLO-vezér Jay és heteró élettársa, Néma Bob szokás szerint Jersey-ben ácsorognak kedvenc boltjuk előtt, amikor is vandálok kezdenek ki a helyiekkel. Hamar harcba szállnak a bolt védelmében, hőseink egy támadás erejéig még legendás alteregójukká is válnak, azaz Bunkóman és Gyökér oszthat ki pár atyai pofont. Az egyszerű huligánoktól a szálak egészen egy vallási szektáig érnek, földönkívüliekkel fűszerezve – a felhozatal színes ezen a téren.
A Jay and Silent Bob: Chronic Blunt Punch a régi brawlerek szellemében készült, így balról jobbra haladva fogunk minden szembekerülőt lepofozni az útból, hogy a szint végi főellenséggel is balhézzunk egyet. Változatos és szépen rajzolt ellenségeket kapunk, a kezdeti hokimaszkos srácoktól a szexrabszolgákig sok mindent felvonultatnak ellenünk. Néhányukban felismerhető némi rajzfilmes paródia, sokszor megidézik a ’90-s évek beteges műsorait a Nickelodeonról. A hipszterek szakállukkal bokszolnak, mások a kenguruban chillelő babájukkal támadnak, a nagydarab plázaőrök az elektromos széküket sem képesek elhagyni, ami egy bohózatra emlékeztethet. A fiatalok annyira bele vannak zombulva a telefonjukba, hogy alig veszik észre az ottlétünket, majd belevakuznak az arcunkba, vagy egyszerűen bepánikolva tömegesen elsodornak bennünket. Egyedül játszva az egyik hőst irányíthatjuk, de bármikor cserélhetünk köztük. Sajnos nem aktív a másik szereplő, így csak téblábol a képernyőn. Ketten játszva már egy picit izgalmasabb a szitu, de online kooperációra nincs lehetőség.
Nem sok pálya van, ezeket, ha ügyesen kitanuljuk a rendszert, 2 óra alatt teljesíthetjük, amiben már benne lesz a szintek újrakezdése is. Tudniillik se egy ellenőrzőpont, se mentés nem került a programba, így az egész szint az elejéről indul kudarc után. 10 perceket mindig újrapróbálni frusztráló, főleg a mostani rendszer mellett. Hitbox ugyan van, de brutálisan random, ha leesünk a földre, nincs védelem, ahogy felállunk, már rajtunk táborozik az ellenfél. Fordított esetben képesek felállni zéró életerővel, néhány alaptámadásuk brutálisan nagyot sebez rajtunk, a védekezés nem jó semmire, kitérni se tudunk minden csapás elől. Bezzeg amikor őket gyepáljuk, sokszor teknősbe váltanak, és nem lehet fogást találni a nyomorultakon. Képes beragadni a figuránk, amit semmilyen módon nem lehet kiszedni a képernyő oldalából – ez egyszemélyes módban is jelen van, és csupán az újrakezdés segít a problémán.
Sajnálom a Jay and Silent Bob: Chronic Blunt Punchot, mert humoros, nagyon szépen rajzolt alkotás, de a játékmechanika jelenleg több helyen vérzik. Elvileg hőseink szintet lépnek, majd kapnak új mozdulatokat, de ezek eltűntek a halál után, és semmi mód nincs az ellenőrzésükre. Nehézségi szint sincs, pedig elég húzós jelen pillanatban a végigjátszás. Ugyan egymást fel lehet kelteni a földről, de erre kevés időnk lesz az agresszív bossok miatt. Úgy látszik, a pályák ötletes cicomázására és a gegek írására volt több idő az elmúlt 5 évben, így ez a stuff az átlagosnál sokkalta jobb is lehetett volna. A hibák kijavításig nem igazán tudom ajánlani a beszerzését, mert csak a vérnyomás nő meg tőle.
