Kész szerencse, hogy már készült egy előzetes ehhez a játékhoz, így a felvezetéssel, sztorival, alapokkal nem kell bajlódnom. bevezetésként legyen elég annyi, hogy alapvetően egy first person ügyességi/platform/puzzle-keveréket kapunk, amelyben a legfőbb segítségünk egy oszcillátor nevű eszköz, amellyel sokféle módon tudjuk úgy „görbíteni” a teret, hogy az számunkra kedvező legyen (mozgásokat tudunk lemásolni és más tárgyakra átragasztani). A Yerba Buena emellé igyekszik egy egyedi történetet is tálalni, de ilyen téren vagy elfogyott az ötlet, vagy a készítők túl sok tudatmódosítót vettek magukhoz, aminek az eredménye igencsak felemás.
A sztoriba a korábban leírtakhoz képest nem mennék jobban bele, mert a játék nem olyan nagyon hosszú (a készítők 8–10 órát ígérnek, de ha valaki képben van azzal, mit kell csinálni és nem bénázik, akkor fele ennyi alatt is le lehet tudni), és ezért ha túl sokat árulok el, akkor elveszhet a motiváció. Talán csak annyival egészíteném ki a dolgokat, hogy egy amolyan játék a játékban szituáció áll fenn, amiben főhősünk, Barb egy szimpla NPC-nek lett szánva, de úgy alakul, hogy főszereplővé avanzsál.
A játék eleje egy az egyben a demo, így az első egy órában nem lesz újdonság. Megmondom őszintén, nekem a felütés utáni vidámparkos pálya nem igazán volt szimpatikus, így a hozzám hasonlóan érzők számára rossz hír lehet, hogy ez amolyan tutorial pálya, így ha valami újat akarnak nekünk bemutatni a fejlesztők, akkor ide küldenek és gyakoroltatják be velünk. Vagyis gyakran elő fog kerülni, a játék egy harmada/negyede túlzás nélkül itt játszódik. A baj egyénként csak annyi vele, hogy túlságosan is elnyújtottak és hosszúak ezek a szegmensek, így ha valaki a sztorira kíváncsi, akkor unatkozni kezdhet.
A másik probléma, hogy vizuálisan is ingerszegények ezek a részek, ahogy egyébként minden más pálya is nagyon bezárt és egyhangú hatást kelt. Őszintén szólva én azt reméltem, hogy a bevezetőhöz hasonlóan a városban játszódik majd a kaland, de sajnos nem így van. A parkon kívül van még egy bunkerlátogatás, és csak a vége felé szabadulunk ki kicsit a szabadba és élhetjük meg a városi feelinget.
Nagyobb gond, hogy a játékmenet sem fejlődik annyit, mint mondjuk a szellemi elődnek is tekinthető Portalban. Korlátozott hogy milyen dolgokat tudunk lemásolni (a mindenféle irányú mozgások mellett eltüntetés, ugrás, tapadás is bejön), de összességben túl kevés variáció van, és azokat is nagyon vasmarkúan alkalmazzák a készítők. Vagyis arra kell rájönni, hogy ők mit gondoltak ki megoldásnak, nem egy virtuális homokozót kapunk, teli kreatív lehetőségekkel – van ugyan szabadságunk, de túl kevésszer engedik el a gyeplőt.
Emiatt sajnos hamar unalomba fullad a kaland, és sovány vigasz, hogy a szabadba kiérve egy kicsit megint felpörög, mert esélyes, hogy eddigre sok játékost elveszít a játék. Kár érte, mert potenciál lehetett volna bőven. Illetve ha az irányítás is egy picikét intuitívabb és nem olyan merev, akkor sokkal jobban bele tudná magát élni a játékos a teendőkbe. Így inkább a „jaj, csak legyünk már től rajta” érzés jön inkább sokszor.
Ha valaki végigér, akkor jutalomként egy jópofa tiszteletadást is kap jutalmul (hogy mi az, természetesen nem árulom el – legyen valami mézesmadzag), de ahogy fentebb már írtam, valószínűleg kevesen fognak odáig elérni. A brigád (Mad About Pandas) egyébiránt korábban a Hitchhiker - A Mystery Game-et szállította úgy öt éve, ami egy szintén egyedi felfogású sétaszimulátor volt (csak ott a főhős önmagát kereste). A Yerba Buena megpróbált szintet lépni mind sztoriban, mind gameplayben, s ha kudarcot nem is vallott, de nagyot előre lépni sem sikerült. Kifejezetten az elkötelezett, türelmes játékosoknak ajánlom csak inkább, akiknek a mindene az ügyességi, puzzle műfaj és szeretik tornáztatni az agytekervényeiket feltételek nélkül.
