Szépen kikupálódott mostanára a Focus Entertainment, tettek róla a derék franciák, hogy ne csak a Sherlock Holmes-játékok és a Farming Simulator sorozat miatt emlékezzünk rájuk. Minderről gyakran az aktuális tesztelnivalók kapcsán is megemlékezem, hiszen csak az utóbbi években és csak indie fronton olyan jóságokat köszönhettünk nekik, mint a Chants of Sennaar, vagy idén januárban a MIO: Memories in Orbit. De ha nem is sikerül mindig minden maradéktalanul tökéletesen (Dordogne, Yerba Buena), az elvitathatatlan, hogy hangulatban és ötletben sosincs hiány, minden címükkel valami különlegeset tesznek elénk.
A legtöbben talán az A Plague Tale játékokról ismerhetitek őket, Amicia és Hugo érzelmekkel teli kalandjait bizonyosan sokan a szívükbe zárták, akár az Innocence, akár a Requiem (esetleg mindkettő) kapcsán. A játékokat fejlesztő Asobo Studio meg szintén megér pár sort, hiszen egy igazi veterán brigádról van szó, akik jó húsz éven át mindenféle bérmunkákra voltak „kárhoztatva”, s noha a 2009-es nagy kiugrásuk nem jól sült el (emlékszik még valaki az igencsak ambiciózus autós stuffra, a FUEL-ra?), másodjára már megcsinálták a szerencséjüket. Ma már mindenki ismeri a nevüket, és minden bizonnyal nem unatkoznak, hiszen amikor épp nem a kalandjátékos franchise-ukat egyengetik, akkor unaloműzőnek a szintén pár éve rebootolt Flight Simulator sorozatot kalapálják a Microsoftnak.
Azt már pontosan egy esztendeje tudjuk, hogy a sagához érkezik egy harmadik játék, hiszen a Resonance: A Plague Tale Legacy a tavalyi nEm3-on került bejelentésre. A nyúlfarknyi trailerből az is kiderült, hogy egy előzménytörténetet kapunk, és a főszereplőnk ezúttal a második részben megismert Sophia lesz. Ami (kettő az egyben) logikus és bátor döntés, ugyanakkor el is bizonytalanított, hogy vajon jó irány-e? Az első két résznek ugyanis volt egy sajátos, különös hangulata, már csak amiatt is, hogy nem annyira az erőszakra épített, hanem a lopakodásra. Ezzel szemben a kalózvezér egy tökös, harcos karakter. Ha viszont arra gondolok (vigyázat, népszerűtlen vélemény!), hogy a Requiemben picikét már elfáradt a sztori, akkor mégis teljesen logikus ez az irány és a vérfrissítés.
Mégis az munkált a fejemben sokáig, hogy ez így mennyire lesz Plague Tale? Nos, eltelt egy esztendő, és az idei nyári dzsemborin megkaptuk a megjelenési időpontot, valamint egy már konkrét gameplay betekintést. Ezek máris sokkal több választ adtak, de mégis akkor örültem meg igazán, mikor kiderült, hogy van lehetőségünk egy két pályát felölelő preview változatot kipróbálni. Sok kérdés még így is megválaszolatlan maradt, de a nagyjából kétórás élmény viszont arra elég konkrét választ adott, hogy a játék bizony jól lesz – csak más.
A történet szerint 15 évvel korábban járunk, Sophia még egy kezdő csempész, aki épp megszökik abból a bandából, akikkel Velencében teljesítettek fontos balhékat. Krétára hajazó szülőhazájába tér vissza, egészen pontosan a Minotaurusz-szigetre, némi kincs felkutatásának reményében. Társa is akad a kalandban, egy Leni nevű lánnyal karöltve vágnak neki a sziget felfedezésének, ahol természetesen nincsenek egyedül. Már csak azért sem, mert Sophia folyamatosan látomásokat él át a legendás ókori hős, Thészeusz szemével (alkalmasint komoly erőpróbákat is teljesítve ezen képzelgések során). Ez segíti sokszor a továbbjutásban is, na meg az a napló, amely rengeteg információt tartalmaz a rejtélyek megoldásához.
A játékmenet sokkal több harcot tartalmaz, és ezt rögtön a tesztverziót indító (egyébiránt ötödik) fejezetben megtapasztalhattam. Nyoma sincs a parittyával való finomkodásnak, vagy lopakodásnak (esetleg csak nyomokban). Kőkemény közelharcok vannak és Sophia, valamint társa igencsak értik a kardforgatás csínját-bínját. Nagyon is szükségünk lesz parryzésre, vetődésekre, ellentámadásokra – aktívan épít a játék az efféle, kicsit már Souls játékokat idéző harcokra. Szerencsére minden intuitív és élvezetes. Friss elemként egy csáklya is a hölgy rendelkezésére áll, amivel a távolabb lévő ellenfeleket tudja közelebb húzni, vagy éppen lerángatni az általuk bizonságosnak hitt magaslatokról. Nem is csoda, hogy egy gyorstalpaló tutorialt is beépített a demóba az Asobo, ami a végleges változatban nem lesz (vagy nem így – minden bizonnyal az előző fejezetekben lesz idő bőven a játékost megismertetni mindennel).
Szerencsére a logikai fejtörőket is volt lehetőség szemlézni, és összességében korrekt volt a bemutató. Fénysugarakat tükröző kapunyitogatás, halálos lándzsákat vető „hová lépsz és hová nem” típusú labirintusok jelentették a kihívást, és kellemes agytornát adtak. Sophiának a birtokában van egy titokzatos gömb is, amely színes fénynyalábokat tud magából sugározni, sok esetben ez a továbbjutás kulcsa. A pályadesign egyébként remek, a platforming részeken többféle úton is eljuthatunk a célig, így aki szeret felfedezni, annak lesz mit. Egyedül valamiféle térképet hiányoltam (nem kizárt, hogy később lesz), mert néhány helyen könnyű volt eltévedni, kicsit nehéz volt a tájékozódás.
Az ismerkedést egy menekülős szekció zárta, merthogy egy titokzatos lény is megkeseríti az életünket a szigeten. Szerencsére nincs túlzásba víve, pont megfelelőnek éreztem az arányt a harc, puzzle, felfedezés, menekülés vonalon. Természetesen lesz lehetőségünk skilleket, kombókat, fegyvereket is fejleszteni, de ebbe most nem mennék bele mélyebben, mert nagyon kis szeletet lehetett látni belőle, de az alapján korrekt lesz. A játéknak egyébként nincs igazán nagy hardverigénye, az általam használt konfiguráción (Intel Core Ultra 9 285 (2,50 GHz), GeForce RTX 5070 12 GB, 64 GB RAM) kiválóan és meglepően stabilan futott, bugokkal is csak elvétve találkoztam.
Összességében engem nagyon meggyőzött az előzetes változat, sikerült felhype-olódnom. Minden kérdésemre ugyan nem adott választ, például, hogy miként fog majd kapcsolódni az előző Plague Tale játékokhoz, és merre viszi tovább a franchise-t. Ellenben Sophia karaktere van annyira izgalmas, hogy érdemes felfedezni a múltját (na meg, hogy miként is lesz belőle a Tengerek Skorpiója) és nagyon eltérő karaktere miatt egy merőben más kalandot kapunk majd. A Resonance: A Plague Tale Legacy egy nagyon korrekt spin-offnak tűnik, a sokkal több és keményebb harc, valamint a kincskeresős vibe miatt viszont inkább tűnik egy Uncharted/Tomb Raider klónnak, de persze jó értelemben véve.
Őszintén szólva az eddigi kétkedés után most már tűkön ülve várom, hogy elteljen ez a két hónap, és belevághassak a teljes kalandba. A külcsínről méltatlanul nem is beszéltem, de tegyék meg helyettem a képek. A tájak most is gyönyörűek, megmarad a sorozat gyönyörű atmoszférája, narratív fókusza és talán az érzelmi mélysége is. Találkozzunk augusztus 27-én, akár PC-n, PlayStation 5-ön vagy Xbox Series X/S-en (jut eszembe, Game Passba is jön már első nap)!
