Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

A Plague Tale: Requiem

A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”

Folytatódik Amicia és Hugo kalandja, de van-e olyan izgalmas, drámai és fordulatos, mint az előző volt?

2022.10.19. 21:40 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

Kétségtelen, hogy a 2019-es év egyik meglepetésjátéka az Asobo Studio akció-kalandjátéka, az A Plague Tale: Innocence volt. A sikere nem volt alaptalan, hiszen egy nagyon izgalmas, fordulatokkal és drámai eseményekkel teli történetet mesélt el, amihez ügyesen megkomponált játékmenet, szerethető karakterek és nem utolsósorban igen pazar grafika párosult. A fejlesztők az elmúlt években tettek egy nem annyira kis kitérőt a repülés világa felé, hogy most visszatérjenek újra a százéves háború idejébe. Az A Plague Tale: Requiem folytatja az első rész történetét, de kérdés, hogy tud-e ugyanakkorát szólni. Aki esetleg nem játszott volna az első résszel, az bizony nem fog mindent érteni a másodikban sem, mert itt a történet a legfontosabb játékelem. Éppen ezért érdemes itt egy picit összefoglalni, hogy mi is történt anno. Spoiler következik!

A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”

Az események Franciaországban játszódnak, és a nemesi de Rune család birtokán kezdődnek. Itt élt a tizenöt éves Amicia és ötéves öccse, Hugo, aki születése óta egy rejtélyes kórságot hordoz a vérében. Éppen ezért alkimista anyja minden idejét e kórság elixírjének kutatásával tölti. Ám a francia inkvizíció vezetője mást lát bele Hugóba. Ő a vérét akarja, mert úgy hiszi, általa természetfeletti hatalomra tehet szert, ezért a katonái megtámadják a család birtokát, és végeznek az apjukkal. Az anyjuk látszólag magát feláldozva segít gyerekeinek megszökni, és Amicia lelkére köti, hogy keressen fel egy bizonyos doktort, aki segíthet az elixír befejezésében. A testvérek ettől kezdve egy macska-egér játszmában találják magukat, ahol bujkálniuk kell a katonák elől, nem bízhatnak senkiben, ráadásul a vidéket sújtó pusztító pestis miatt megjelent milliárdnyi patkány is, azonnal felfalva mindent, ami az útjukba kerül. Kalandjaik során sikerül elkészíteniük az elixírt, találkoznak egy fiatal alkimistatanonccal, Lucasszal, aki csatlakozik hozzájuk, illetve az is kiderül, hogy az anyjuk sem halt meg, csak fogságba esett. A játék végére pedig arra is fény derül, hogy a titokzatos kórság miatt Hugo képes irányítani a patkányokat. Komoly áldozatok árán legyőzik az inkvizíció fejét, és négyen útnak indulnak új otthont keresni.

A második rész nagyjából itt veszi fel a fonalat újra. Lényegében fél évvel az első rész eseményei után láthatjuk újra Amiciát, Hugót és Lucast, amint egy erdőben egy régi erőd romjainak tövében játszanak. Minden csodásnak tűnik, a pestisjárványnak nyoma sincs, minden békés, és ami a fő, Hugo is egészségesnek tűnik hosszú idő óta. Amicia persze így sem teljesen nyugodt, benne mindig ott motoszkál a gondolat, hogy ez az idill meddig maradhat fenn. És sajnos nem is marad fenn túl soká.

A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”

Bár a család azért utazott hónapokon keresztül délnek, mert egy ősi rend menedéket ígért nekik Provence tartományban, hamarosan kiderül, hogy itt sincsenek biztonságban. A városka első ránézésre maga a paradicsom, ám amint Hugón újra kitörnek a kórság – amit egyébként Prima Macula névre hallgat, és egy ősi átok – tünetei, az is kiderül, hogy a színfalak mögött már itt is javában tombol a pestis. A nyomornegyedben az utcán hevernek a hullák, és persze a patkányhordák is jelen vannak. A családnak újra menekülnie kell, mert Provence is elesni látszik, viszont Hugo álmában rendszeresen egy szigetet lát, amelynek egyik forrásától meggyógyulhat.

Ezúttal talán kevésbé bosszantó Hugo állandó jelenléte.Mivel a sztori a játék legfontosabb része, talán már így is túl sokat árultam el belőle, bár ez még mindig csak az első két-három fejezet eseményei voltak. Mindezt a játék a már jól ismert játékmenettel tálalja, ami szerintem továbbra is kifogástalan. Mi Amiciát irányíthatjuk, aki többnyire másodmagával van. Hol Hugo, hol Lucas van mellettünk, akiket az MI irányít, többnyire korrektül. Bár simán előfordult többször is, hogy míg én Amiciával elbújtam egy őr elől, addig a társam ott ácsorgott egy méterre az orra előtt, és őt nem vette észre... Ami sokak számára fontos lehet, hogy ezúttal talán kevésbé bosszantó főleg Hugo állandó jelenléte, amit sokan az első rész hibájaként róttak fel.

A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”

A játékmenet alapvetően a lopakodásra épül, hiszen sem Amicia, sem társai nem képzett harcosok, sőt, nem is harcosok egyáltalán. Csak gyerekek. Persze Amicia immár mesterien bánik a parittyával, Lucas pedig most is több okos kémiai vegyülettel segíti őt. Általa tanulunk meg tűzgyújtó és tűzoltó tölteteket is gyártani, amelyeket aztán akár parittyával, akár puszta kézzel vagy egy kis cserépedényben kisebb bombaként használhatunk. A fejezetek többségében mindig bújócskázni kell a katonákkal, akik közül a gyengébbeket parittyával meg lehet ugyan ölni, de a jobban felszerelteket már nem. Amicia olykor késeket is magához vesz, hogy végső esetben azzal védje meg magát. Érdekesség, hogy az egész sztori során sokkal törékenyebbnek tűnik, mint az első részben, holott már sokkal tapasztaltabb. Nagyobb hangsúlyt kap, hogy mennyire megviseli, amiért embereket kell ölnie a túlélésük érdekében.

A fáklyás őrökre is ráuszíthatjuk a patkányokat.A patkányos pályaszakaszokon a tüzek meggyújtásával vagy épp kioltásával lehet játszadozni, ezzel terelgetve a förtelmes tömeget. A fáklyás őrökre is ráuszíthatjuk őket, ha kioltjuk a fáklyájukat. Cserébe viszont elég egyetlen óvatlan mozdulat, és Amiciára is simán rávetik magukat, és már jöhet is a töltőképernyő. A fejtörők általában nem nehezek, mindig ott van a megoldás a közvetlen környezetünkben, csak figyelmesnek kell lenni.

A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”

A játékmenet érzésem szerint továbbra is remekül működik. Nincs sok újítás, de azok egész jól illeszkednek. Ilyen például a már említett kések megjelenése, illetve az is, hogy Amicia immár nem hal meg azonnal, ha megtámadják. Lehetőségünk van visszatámadni vagy akár elmenekülni is. Eleinte csak a parittyánk van nálunk, de később egy számszeríjra is szert teszünk, amivel már a páncélosok ellen is halálosak tudunk lenni.

Játékstílusunkat függvényében javítja a program Amicia képességeit.Amicia fejlődik is a kalandok során, ám ez nem a klasszikus értelemben vett szerepjátékos fejlődési rendszer. A program ugyanis figyeli játékstílusunkat, és annak függvényében javítja Amicia képességeit. Ha valaki mindig lopakodik és maximálisan kerüli a konfrontációt, az idővel a lopakodási képességeihez kap új elemeket. Ha viszont valaki szeret minden őrrel végezni maga körül, akkor az új harci képességekkel gazdagodik majd.

A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”

Már az első rész is meseszép volt a maga idejében, de az A Plague Tale: Requiem képes volt szintet lépni. Ebben persze erősen közrejátszik, hogy már csak PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re jelent meg (plusz Nintendo Switchre cloud alapon, de ezt most hagyjuk). A grafika kifogástalan, a level design rendkívül igényes. Mindezt nagyon szép karakterekkel, pofás és folyamatos animációkkal és ray tracinggel teszik közel tökéletessé. Igen ám, csakhogy ennek ára van. PC-n meglehetősen komoly a gépigény, míg konzolon... nos, maradjunk annyiban, hogy PlayStation 5-ön többször is tapasztaltam akadozásokat, főleg a patkányos részeknél...

Legalább olyan izgalmas órákat ígér, mint elődje.Mindezzel együtt is az A Plague Tale: Requiem méltó folytatása a 2019-es elődnek. Épp csak annyira mutat újat, amennyire kell – esetleg e téren lehettek volna merészebbek is a készítők. De érzésem szerint ez most nem is annyira baj, hiszen ha elsütöttek volna mondjuk egy kényszeredett kooperatív módot (ami valamennyire adná magát), azzal sokkal többet árthattak volna a játékélménynek. Szóval ez a kevés újítás szerintem elegendő, főleg hogy jól is működnek. Ha szemet hunyunk az akadozások felett (ami azért konzolon bosszantó, de javítható jelenség), illetve az MI olykor bugyuta dolgai sem szegik kedvünket, akkor az A Plague Tale: Requiem legalább olyan izgalmas órákat ígér, mint elődje. ■

értékelés

A Plague Tale: Requiem

A Plague Tale: Requiem
Pozitívumok
  • Az első rész által felépített és jól működő játékmenet itt is visszaköszön
  • Elképesztő látvány megfelelő hardver vagy konzol esetén ray tracinggel
  • Szerethető karakterek, érdekes történet
  • Ügyes karakterfejlődési rendszer
  • Nem sok, de okos újítások
Negatívumok
  • Bizonyos esetekben PlayStation 5-ön is hajlamos akadozni
  • Olykor bugyuta hibákat ejtő MI

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.

A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan”
A Plague Tale: Requiem
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
A Plague Tale: Requiem

hozzászólások (54)

Dark Archon
Dark Archon 2022.12.04. 20:45
Világért sem szeretnék beleszólni, de néhai önmagamra ismerve, gondolt át, valójában mi a problémád, mert nem az itteni fórumtagok. A minősíthetetlen stílust igazából te keverted ide, közben meg a tanácsokat megkaptad - nem érdemes lopakodással szórakozni, aki útban van, le kell gyakni. Egyébként is lesz számos olyan, hogy bedobnak a harcba, aztán csinálj, amit akarsz, és a sisakosoknál jóval durvább arcokat kell leszedni, jóval idegesítőbb körülmények között. A helyedben könnyebb nehézségre tenném.
Barthezz
Barthezz 2022.12.04. 22:59
Sajnálom, hogy ezt neked és másoknak végig kellett olvasnia. Valóban nem itt gyökerezik a probléma forrása, de erről itt nem beszélnék. A legkevésbé van szükségem most a provokálásra, nem tudom kezelni, ha beszólnak, főleg, ha nevetségessé teszik, amit írok, ezért kértem minden hsz-emben, hogy álljanak le, mert tudtam, hogy ez lesz a vége. Lehet a subject-tel való korábbi összetűzéseim miatt, de nekem az első hsz-éből a lenézés jött le és hogy nevetségessé akar tenni. Ha így volt, ha nem, nekem ez belém kötésnek jött le. Saját érdekemben (is) szeretnék lelépni, mert nagyon frusztrál, ha valaki belém áll, akarva vagy akaratlanul sértőt mond, az ilyen közösségek, ahol negatív vélemény is szembejöhet, nem valók nekem. Nem hiába akartam már százszor lelépni a Dome-ról.

Feleségednek szívből gyógyulást kívánok, legyetek túl mielőbb ezen a helyzeten! Ennek fényében szégyelltem el magam (és nem subject hsz-e miatt), hol van az én problémám ehhez képest. Szóval köszi, hogy írtál és észhez térítettél. (A Helyzetben már nem tudtam mit íni, de olvastalak folyamatosan.)

Amúgy talán a sors akarta így, de a mentésem egy grafikai bug után corrupted lett, 10-ből 9-szer be sem tudom tölteni, mert kidob a játék azonnal, így meg nagyon kockázatos folytatnom. A 4-es pálya elejét tudnám visszahozni, akkor mentettem ki magamnak a save file-t utoljára, de pont annak a pályának még egyszer biztosan nem futok neki. Ha tudom folytatni, mérlegelem majd az easy mode-ot, ha olyan szakaszhoz érek, ami órák után sem jön össze, de nálam az tényleg a legutolsó lehetőség, amihez folyamodok egy játékban, talán azért, mert easyn megcsinálni nincs meg a sikerélmény érzet.

Viszont tényleg kilépek most a fórumról (ha nem is végleg, de egy hosszabb időre biztosan) és nem kérek senkitől sem erre a hsz-emre további választ, mert van ez a borzasztó tulajdonságom, hogy nem tudom megállni, hogy ne olvassam el és ne reagáljak (sztem ez már lejöhetett mindenkinek).
subject17
subject17 2022.12.04. 23:07
Ennek fényében szégyelltem el magam (és nem subject hsz-e miatt) (...)"

(...) nem kérek senkitől sem erre a hsz-emre további választ (...)

Akkor meg ne tegyél ilyen zárójeles "bújtatott" odaszúrásokat. Ennél nevetségesebb már nem lehetsz, takarodj el szép csendben.
Barthezz
Barthezz 2022.12.04. 23:34
Azt teszem, de megint provokálsz. Már rég leírtad magad előttem, te sem tisztelsz engem, én sem foglak téged. Elmondani nem tudom, mennyire utállak és rosszul vagyok tőled. Mindenki mástól elnézést, tőled nem fogok, mert már a nevedet olvasva is remeg a gyomrom. Én lelépek, te meg egy kurva nagy bant érdemelnél a szándékos provokálásaid miatt. Nem akartalak jelenteni, de mielőtt lelépek, ezzel a hsz-eddel elérted, hogy megteszem.
subject17
subject17 2022.12.05. 00:33
Jaja, kurva nagyot. A valóságban egy minimális jelzésértékű bant érdemelnék kb., összesen azért, amiért nem hagytam rád az egész témát, amit te fújtál fel a semmiért.

Érdekes élmény lehet amúgy visszaolvasni, hogy mennyi tényleges személyes sértés történt egy-egy oldalról. Nem biztos, hogy arra billen a dolog, mint hiszed.
ajánlott olvasnivaló