Mondjuk az összes LucasArts-os kalandjátékot nagyon szeretem.
- A Maniac Mansionnel kezdtem anno C64-en, jó kicsi voltam, úgyhogy féltem rendesen közben, hiszen ez talán a legrémisztőbb az összes közül, és az egyetlen játék, amit sok helyen el lehet rontani, és meg lehet halni.
- Aztán jött a Zak McKracken and the Alien Mindbenders, ami jelentős fordulatot hozott a koncepcióban, ugyanis a félelemkeltésről a humorra helyezte a hangsúlyt, és jelentősen csökkent a rontási lehetőségek száma (gyakorlatilag csak úgy veszíthettél, ha elfogyott a pénzed a repkedés közben).
- Na meg ott volt az Indiana Jones sorozat, amiből a kedvencem az, ami game only, tehát film nem készült belőle (sajnos): a Fate of Atlantis. Többféle választható útvonal, az atlantiszi helyszínek meg valami kegyetlen hangulatosra voltak megcsinálva.
- A PC-s sikersztori aztán valahol a Day of the Tentacle-lel kezdődött, ami egy orbitális infantilis hülyeség, de zseniális az időutazással és a három párhuzamos idősíkkal.
- Ja, meg a Loomot majdnem kifelejtettem, aminek a sötét, apokaliptikus és szürreális hangulata a kezdetleges grafika és irányítás ellenére valamiért szintén nagyon megfogott, pedig ezzel is csak nagyon későn találkoztam.
De szép idők is voltak azok!
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.