Mandragora: Whispers of the Witch Tree

Nyilván nem adtam fel, és továbbhaladtam a játékban. Most épp ott járok, ahol SPOILER, de elég szopatós az Entrópia labirintus, amin keresztül oda vezet az út.
Néztem pár YT walkthrough-t az adott szakaszra vonatkozóan, hátha. Meglátjuk. mára elégnek értem a játékot. Kicsit átnyergelek most másra, kibillentem magam.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

A pet followernek mi érdemi haszna van? Van egyáltalán? Vagy csak egy plusz pixel-kupac a képernyő közepén a karakter mellett?

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Felmerült bennem egy kérdés, amit nyilván már sokan mások is feltettek milliószor más címek esetében: Miért szopat egy játék?
Nyilván kell legyen benne kihívás, de akkor adjuk meg a lehetőséget a kevésbé ügyes kezű, kevésbé nyakatekerten gondolkodó játékosoknak is, hogy élvezni tudják a produktumot. Mert a játékok elsődleges és legfontosabb célja a szórakoztatás. Amikor ez (már) nincs, akkor ott gond van...

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Én a beharangozás környékén iszonyat lelkes voltam, rögtön ment wishlistre. Ahogy jöttek ki az újabb és újabb infók/videók, egyre jobban tetszett. (A demót lehúztam anno, de akkor valahogy nem volt hangulatom hozzá, így csak kipróbáltam, de nem vittem végig.)
Azután megjelent a teljes játék, és ahogy olvasgattam az értékeléseket (főleg a játékosi véleményeket), azt láttam, hogy a játéknak vannak bajai bőven, ezért úgy döntöttem, várok egy-két patchet. Közben azért az aktív játékosok tolták tovább, én olvasgattam tovább a beszámolóikat, és azt kellett tapasztalnom, hogy ötből négy ember esetében a kezdeti, nég mindent uraló, a hibákon is könnyen keresztülnéző lelkesedés úgy illant tova ahogy haladtak előre a játékban, olyan szinten hatalmasodtak el a balanszbeli dolgok és a játékmechanikai problémák, mintha sohasem létezett volna, és végül keserű szájízzel fejezték be vagy hagyták félbe a játékot.
Én ezek alapján el is engedtem már magamban egy ideje. Amit nagyon sajnálok, mert hazai fejlesztés, és akárhányszor csak meglátok egy képet vagy rövid in game videót, mindig azt érzem, hogy őrületesen hangulatos és egyedi az az atmoszféra, amit az alkotók teremtettek. (Csak éppen egy jó játékot is kellett volna rakni mindez alá.)

Azért még nem adtam fel a reményt, hogy ki lesz ez pofozva javítócsomagokkal, így meghagytam a kívánságlistámon.

Endure. In enduring, grow strong.

Az utolsó órákra már nekem is nagyon tele volt a hócipőm az egész játékkal. Pedig beleszerelmesedtem a demo-val.

70-80. szint környékén értem a végső bosshoz, lenyomott simán, ott töröltem a játékot. Nem mintha nem lehetne kitanulni őt is, de ott fogyott el a türelmem. Tökre élveztem a játékidő nagy részét, kihívás volt kitapasztalni némelyik ellenfelet, de ott már pont elteltem az egésszel annyira, hogy ne akarjak 5-10(-20) próbálkozást belerakni.
A táborban levő segítőknél azért a megfelelő cuccok (akár eladásra történő) craftolásával fel lehet pörgetni a fejlődést, de a kovács(?) az tényleg olyan volt, hogy kellett volna nálam is játék legvégén is vagy 6 szintet lépjen, hogy olyan cuccot tudjon craftolni, ami bármi pluszt adott volna. Azért bőven használható cuccok voltak náluk is.

Na jó! Most már igazán felb@sz a játék!
1, A táborban lévő segítőink kb semmire sem valók. Craftolni náluk érdemi cuccot nem lehet, mivel egy lajhár hátán száguldó csiga tempójában lehet csak őket fejleszteni.
2, Nem gondolom, hogy ügyetlen lennék, de amikor egy boss (most pl a könyves maca) sokadjára is megfektet 70%-os(!!!) nehézségen, akkor ott valami nagyon nem oké.

Egyre kevésbé érzem úgy, hogy ennek a játéknak én valaha is a végére fogok érni.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Meglett ma a lvl40, és eljutottam a vámpír boss-ig. Elsőre nyilván lekaszált, mint a sz@rt. Akkor nem is mentem rá többet, inkább bejártam még a maradék területeket a kastélyban.
A játék továbbra is leköt, élvezem, és csak annyira bosszant fel időnként, ami még nálam belefér. Szóval haladok vele tovább a magam kis csiga tempójában.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Nekem egy nagyon erős érv volt a játék mellett, hogy magyar fejlesztés és azért is kezdtem bele. Viszont az a baj, hogy a hangulatot leszámítva a játék mindenben csak erős középszer és akkor még engedékeny is vagyok vele.
És akkor ott vannak a minimum kérdéses dizájndöntések, például az entrópia erőltetése, amire mások is panaszkodnak, időhúzó megoldások (van a bosshoz shortcut, csak liftezz 15 secig, és fuss másik 15öt, ami alatt összesen egy ellenség van, akit simán ki lehet kerülni) balance problémák* és kisebb-nagyobb bugok.

Khazan témában azért annyit hozzáfűznék, hogy Andris a GS-sel belenyúlt alaposan, mert magasan az a leggyengébb fegyver saját tapasztalatok alapján. Én elsőre spearrel toltam, másodikra duallal (utóbbival NG+ felénél járok) és bár mindkettőnél voltak idegesítő bossok, de például Elamaint mindkét karakter porig alázta. De említhetném Ilynát is, csak hogy olyat emeljek ki akik fel tudták bosszantani Andrist.
Plusz a hibák egy része érzésre erősen konzolspecifikus... Avagy végre egy port, ami a másik irányba sz@r

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én egyelőre olvasgatom a kritikákat és élményeket. (És jelenleg úgy érzem, hogy ebből majd valami leértékelős, ha nincs nagyon más semmi, akkor kicsit szívatom magam vele vásárlás lesz csak, valamikor a meghatározatlan jövőben. Hátha addig kicsit kikupálják patch-ekkel. Amit sajnálok, mert magyar fejlesztés, illetve a hangulata az első pillanattól baromi bejövős. Csak éppen normális játékmechanika/balance is kellene mellé...)

Mondjuk jó dolog ez a nézelődés/tájékozódás. Pl. a Khazan esetében nézegetem Baka Andris videóit (beletekergetek), és amennyire tetszett az elején, mostanra eljutottam oda, hogy lekerült a wishlistemről is...

Ellenben a Lords of the Fallen 2.0-át leszedtem/behúztam akciósan, mert állítólag mostanra totál rendbe rakták a játékot, és ebben az állapotában már kifejezetten dicsérik még azok is, akik nagyon-nagyon elégedetlenek voltak vele annak idején.

Endure. In enduring, grow strong.

Én megint anyáztam egy sort a tetvedék entrópiában a platformerkedős részekkel. De végre csak sikerült továbbjutnom a havas részre! Ez az időre menő ugrálgatós rész zavar meg az, hogy néha totálisan elakadok és bolyongok. YT segítséget nagyon nem szoktam találni, de Steam bejegyzsés már segített ilyen esetben. Egy olyan ajtón kellett bemennem újra, ahol már jártam órákkal előtte.

Eljutottam az endbossig... Ami egyrészt nem is baj, mert a végére már eléggé kiidegelt Másfelől minimum egy achievement bugos, egy csomó mindent meg sem találtam, ami idegesít és még egy csomót farmolnom is kellene, hogy összeszedjem a hiányzó dolgokat... Alapból kellene még 13 szint is.
Szóval szerintem én ezt most elengedtem egyelőre

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Az sima volt szerencsére.

Majd a marionettek után beszélgessünk
Én most belehúztam, megvan a vérfarkas, az utolsó óriás, de már kezdek beleunni. Viszont megtaláltam az easter egges kriptát

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Lenyomtam most elsőre a rohadékot és állat a kard, amit adott! De hogy 10 percenként lenne kedvem letörölni a ge*ibe, az is biztos!!! Iszonyat szopatós módon vannak a pályák és annyiszor zuhanok a mélybe,hogy tényleg kicsit kezdek besokallni...

Engem is kegyetlenül felba**ott ma, amikor már 10. alkalommal pusztultam meg. De a vámpír boss is lehozott az életről. Ki is léptem a ge*ibe inkább.

Szóval alapvetően nem tudom, hogy ki volt az a féleszű aki szerint jó ötlet volt beletenni a játékba ezt a kvázi időre menő entrópiás baromkodást, amihez se térkép, se semmi, de elég szomorú, hogy nem volt senki a közelben aki egy ásóval fejbevágta volna, hogy EZT NE az elég szomorú.
Vagy ha már ennyire erőltetni kell akkor legalább az a nyomorult lámpa mutassa az irányt vagy valami, mert ez minden, csak nem szórakoztató. Komolyan, bossokon nem halok ennyiszer, mint itt. És szerintem ők is érezték, hogy ez nettó sz@r így, azért is nem veszít vele az ember semmit, csak az idegei mennek tönkre benne.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Kétkezes fegyver az csúcs!!! Rögtön az elején megvettem az elsőt, ami elérhető lett.

Engem csak bosszantott az a 70%, szóval újrakezdtem megint. Most már óvatosabb vagyok, így még csak 8k XP-t buktam összesen. Természetesen a legtöbb halál a zuhanástól volt.
Viszont a fene megeszi, mert most jöttem rá, hogy kihagytam egy mellékküldetést és bosszant. Meg kedvet is kaptam egy kétkezes fegyverrel operáló karakterhez, mert egyik mellékküldi alatt azt kellett használni és érezhető a különbség a sebzésben
Ja egy tipp, ha még nem csináltad: menj vissza a kocsmába az első faluban és beszélj a kocsmáros lánnyal. Ad küldetést
De a harmadik körnél készülj fel némi nyugtatóval

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Vettem ma egy páncél szettet, amivel felment 24%-ra a vérzés esély!!! Elég korrekt.

A 70% nem is hangzik olyan rosszul mondjuk. Én kerestem bármi passzív attack speed növelést a harcosomnak másik kasztoknál, de nem találtam semmi értelmest. Talán tűzmágusnál van egy ilyen, hogy ha X másodperc alatt beviszel valamennyi találatot, akkor nagyon rövid időre kapok támadási sebességet. De az is elég lehangoló. Most ugye kétkezes buzogánnyal agyoncsapok mindent, csak lassan.

Sok értelme nincs annak... Tudom mire gondolsz, visszamentem oda, levettem 70%-ra a dolgokat és úgy éppencsak, de sikerült megölni. Épp csak nem ad semmit...
Egyébként lehet meghagyom ezt a 70%-ot, elég az. Meg a kastélyban most nekiálltam farmolni az XP-t, aránylag jól lehet szedni.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Jaj nem az a baj, hogy nem álltam rá készen Igaz, egy órát elszenvedtem vele, de makacsabb vagyok én annál, hogy bármilyen bosst csak úgy otthagyjak. Csak azóta eltelt 10 óra és még nem találtam jobb fegyvert. A kezdő tőrökön kívül esett kettő meg van egy harmadik, aki éppen jobb lehetne, ha majd egyszer eléri azt a szintet a kovács, hogy meg tudjam csinálni... Majd, egyszer
De általánosságban is igaz, hogy nem érzem a fejlődést a karakteren. Papíron cirka 20-25 szinttel vagyok magasabb, de az ellenfelek nem halnak gyorsabban, én meg nem élek tovább, mert az enemy sebzése nőtt azért.
A sztori azért érdekel, főleg az visz tovább, hogy érdekel mi derül ki a velem utazó társakról. És remélem a kastélyban már találok valami upgrade-et is magamnak.

Peace: Melyik enemy, mert szintben közel állunk egymáshoz*? Nekem egy óriás volt ilyen, hogy simán oneshotolt, de a végé azt is sikerült megölni.

* Mondjuk a játék szerint már eldobáltam mindenfelé 45k XP-t amit azért sokallok, de biztos annyi, ha ő mondja.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Fuhh én most reggel 32-es szinten belefutottam egy boss-ba, aminél nagyjából semmi esélyem. Pislogni sincs időm, már halott vagyok.

"Hát, gyanítom sikerült megölnöm cirka két óra után egy olyan bosst, amit jóval később kellett volna, az dobott egy fegyvert, aminél jobbat nem találtam eddig. Szóval a lootrendszer kvázi meh."

Most tényleg az a baj, hogy ügyes voltál egy olyan játékban, ahol nincs megkötve, hogy merre menj és kivel találkozz? Beleszaladtál egy boss-ba, legyőzted, pedig szerinted még nem álltál rá készen? Örülj, baszki!
Komolyan, ez a "szorít a gyémántcipő" tipikus esete...


Amúgy az valóban igaz, hogy szeretik újrahasználni az ellenfeleket/boss-okat különböző helyeken. Ez nekem is fura kicsit, de túllépek rajta. Az sokkal jobban zavar, hogy lépten-nyomon az új PoP jut róla eszembe, pedig tényleg EZT a játékot szeretném élvezni.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Sajna nem. Ha felvennél egy másik ugyanolyan gyűrűt, akkor az előzőt ledobja.

Hát, gyanítom sikerült megölnöm cirka két óra után egy olyan bosst, amit jóval később kellett volna, az dobott egy fegyvert, aminél jobbat nem találtam eddig. Szóval a lootrendszer kvázi meh. Különben a boss nem volt nehéz, attól eltekintve, hogy rohadt nagyot sebzett meg voltak olyan baromságai, hogy ha rosszul jött ki az RNG akkor mindenképpen sebződnöm kellett.
De egyébként általánosságban is igaz, hogy túl van tolva az egész, van 700 HP-m és egy sima mob, egy sima grab attackkal leszedi az egészet.
De legalább már megöltem 5 (ÖT!!!) ugyanolyan patkány minibosst és három óriást. Az utolsó sztori szerinti boss meg egy tisztességes soulslike tutorialjának felelne meg, mert 3-4 támadása volt összesen, de kapott P2-t, ahol már egyszerre tudott tolni két támadást is.
Komolyan mondom, ahogy egyre előrébb jutok a játékban úgy lesz egyre kevesebb kedvem folytatni.
Ja és akkor ilyen nettó f@szságokkal húzza az időt a játék, hogy csontváz számszeríjász. Kétszer lő, de ha leguggolok ellő fölöttem. Viszont mivel előhalott ezért nem elég egyszer megölni, mert minden csontváz feltámad... De minek? Természetesen időt húzni

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Szerintem ez a logikus.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Két gyűrű hatása összeadódik? Ha két +5% krit. esély van rajtam, akkor +10% lesz? Nem akarok fölöslegesen legyártani tesztelni....

Én az olvasottakból eddig nagyjából olyasmit szűrtem le, hogy látvány, hangok, történet és a világ hangulata szempontjából a játékosok többsége kifejezetten elégedett, és ezeket a részeket még a kritkusabb hangok is dicsérik.
Viszont többen is megjegyzik, elég fajsúlyos negatívumként, hogy a harcok rém primitívek és repetitívek. Ütsz, ütsz, gurulsz, végig nagyjából ugyanabban a ritmusban - az összes ellenfél ellen ez van, mindegy milyen fegyvered van, minden milyen az ellenfél, és a skillfa sem ad igazán változatosságot nyújtó skilleket. Ráadásul kicsi az ellenfelek változatossága, rengeteg az ismétlődés (bossoknál is), már a játék első pár órájában is.

Nem tudom, hogy ezen a téren mi a véleményed, de kíváncsi leszek majd rá! (Én egyelőre jegelem; amúgy is egy ER végigjátszás (dex/arc hybrid lesz talán) elején vagyok, és egyelőre teljesen leköt a Lands Between

Endure. In enduring, grow strong.

De lehet cicát simizni!!! MEg tetszik, hogy amikor leesik az idióta karim a magasból, akkor megszólal, hogy "idióta....."

Hát, én pár óra után erősen felemás érzésekkel vagyok a játék iránt. Néha olyan baromságokba futok bele, hogy csak a szememet forgatom tőle. Azt le tudják programozni, hogy a lejövő lift agyonvágja a karaktert (ezen konkrétan agyvérzést kaptam az előbb, meg némi XP-t is buktam rajta), de azt, hogy a nyomorult tudjon guggolva inni, azt nem. A zenét 10 perc után kikapcsoltam, de ez szubjektív persze, egyébként majd meglátom.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nagyon régóta wishlisten van, már az első videóknál azonnal megfogott a hangulata. A demót tavaly felpattintottam, de akkor valahogy nem volt hangulatom hozzá. Ettől függetlenül vártam, és szerintem egy-két héten belül meg is veszem. (Pár játékosi és sajtó általi értékelést megvárok, biztos ami biztos.)

Endure. In enduring, grow strong.

A Mandragora: Whispers of the Witch Tree holnap elérhetővé válik azok számára is, akik a standard változatot választották a Deluxe-szal szemben.

Az eddig stream-ekben látottak tovább erősítik a bizodalmam a játék tartalmára vonatkozóan, viszont az elég keserű, hogy több játékosnál is több alkalommal kicrash-elt a game. Bízzunk benne, hogy nagyon rövid időn belül jön hozzá patch és orvosolni tudják ezt a kellemetlenséget.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"