Mandragora: Whispers of the Witch Tree

Én a beharangozás környékén iszonyat lelkes voltam, rögtön ment wishlistre. Ahogy jöttek ki az újabb és újabb infók/videók, egyre jobban tetszett. (A demót lehúztam anno, de akkor valahogy nem volt hangulatom hozzá, így csak kipróbáltam, de nem vittem végig.)
Azután megjelent a teljes játék, és ahogy olvasgattam az értékeléseket (főleg a játékosi véleményeket), azt láttam, hogy a játéknak vannak bajai bőven, ezért úgy döntöttem, várok egy-két patchet. Közben azért az aktív játékosok tolták tovább, én olvasgattam tovább a beszámolóikat, és azt kellett tapasztalnom, hogy ötből négy ember esetében a kezdeti, nég mindent uraló, a hibákon is könnyen keresztülnéző lelkesedés úgy illant tova ahogy haladtak előre a játékban, olyan szinten hatalmasodtak el a balanszbeli dolgok és a játékmechanikai problémák, mintha sohasem létezett volna, és végül keserű szájízzel fejezték be vagy hagyták félbe a játékot.
Én ezek alapján el is engedtem már magamban egy ideje. Amit nagyon sajnálok, mert hazai fejlesztés, és akárhányszor csak meglátok egy képet vagy rövid in game videót, mindig azt érzem, hogy őrületesen hangulatos és egyedi az az atmoszféra, amit az alkotók teremtettek. (Csak éppen egy jó játékot is kellett volna rakni mindez alá.)

Azért még nem adtam fel a reményt, hogy ki lesz ez pofozva javítócsomagokkal, így meghagytam a kívánságlistámon.

Endure. In enduring, grow strong.

Az utolsó órákra már nekem is nagyon tele volt a hócipőm az egész játékkal. Pedig beleszerelmesedtem a demo-val.

Na jó! Most már igazán felb@sz a játék!
1, A táborban lévő segítőink kb semmire sem valók. Craftolni náluk érdemi cuccot nem lehet, mivel egy lajhár hátán száguldó csiga tempójában lehet csak őket fejleszteni.
2, Nem gondolom, hogy ügyetlen lennék, de amikor egy boss (most pl a könyves maca) sokadjára is megfektet 70%-os(!!!) nehézségen, akkor ott valami nagyon nem oké.

Egyre kevésbé érzem úgy, hogy ennek a játéknak én valaha is a végére fogok érni.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"