Eddig még csak olyan elméletekkel találkoztam, hogy a jenkik valójában sosem jártak a Holdon, de ez még annál is jobban megütött.
Eleve ez, hogy "A Hold az EGYETLEN égitest, ami nem forog a tengelye körül" ebben a formájában ostobaság. A dinamikát összevetve azzal az úttal, ami a speciális relativitáselméletig elvezetett ("nem érzékelhető az éter"), nagyjából az a tanulsága, hogy kitüntetett vonatkoztatási pont híján bármely vonatkoztatási rendszerrel dolgozhatok. ...amiből viszont az is következik, hogy a klasszikus mechanika a mozgást csak egy másik testhez viszonyítva képes értékelni, önmagában nem: ebből a szempontból az én szemszögemből nyugodtan mondhatom azt is, hogy a Föld nem forog, hanem körülötte az égbolt: és technikailag nem tévedek!
(Az is szép, ha már itt tartunk, ugye, hogy "Az emberiség rájött, hogy nem a Föld körül kering a Nap, hanem fordítva" - nem, ha már a vonatkoztatási rendszert mindkettőtől függetlenítjük, akkor egymás körül keringenek, a tehetetlenségüknek és Kepler törvényeinek megfelelően.)
Aztán erős problémák vannak azzal, ahogy a színekről beszél a film. Nem szántam túl sok időt a Hubble műszereinek az unálaolvasására (pláne, hogy abban az időben milyen műszerezettsége volt), de amennyit igen, abból az derül ki, hogy a CCD-k széles spektrumon dolgoznak, de nem tiszta, milyen feloldással és milyen módszer szerint. Akárhogy is, a megadott adatokon belül az érzékelők egy adott érzékenységi görbe szerint felveszik az elektromágneses információt (meg a zajt...), technikailag tehát valamilyen spektrofoto-, és radiométerről beszélünk. Ennél az, hogy "fekete-fehér" és "színes" kép elég neccesen értelmezhető, mivel ha pusztán a példa kedvéért egy szilícium szenzorra rádobok egy valag fényt, az a teljes, érzékelt hullámhossztartományt az érzékenység szerint súlyozottan integrálja a mintavételezési időben - nem csak a látható fényt, de az infravöröst is, méghozzá masszívan. (Ezért láthatod a mobiltelefon kamerájával a távkapcsoló LED-jét például.) Hogy ne a levegőbe beszéljek,
itt egy emlegetett ábra, a látható tartomány - a hasamra ütök - nagyon-nagyon nagyvonalúan 800-nál véget ér. Ha viszont nem ez a helyzet, hanem valamilyen (10, 5, 2 stb.) nanométeres felbontással a teljes érzékenységi tartományban külön-külön tud intenzitást mérni a műszer (például prizmával, vagy optikai ráccsal), akkor pedig bizony, "színes" felvételekről van szó - márpedig nagyjából ez a helyzet, hiszen a Hubble készített nem látható tartományokról is hamisszínes felvételeket. ...csak egyszerűen, a Hold szürke! A poén kedvéért megjegyzem, hogy a színes felvételek előállítása még ilyen részletes adatokból sem seggegyszerű, mert az emberi szem receptorainak külön-külön megvan megintcsak az érzékenységi görbéje, azaz, hogy mely hullámhosszokon milyen beeső fényintenzitásra milyen választ adnak, és ezekkel az adott felvételeket súlyozni kell ahhoz, hogy "látható" képet kapjunk. (Csak a példa kedvéért,
a CIE színegyeztető függvényei.)
A pánik azonban az, hogy a fekete-fehér képekről éppen azért, mert az adott hullámhosszok egy bizonyos súly szerint integrálódnak végül, nem tudsz anélkül színes felvételt előállítani, hogy ne lenne előzetes információja az agyadnak az alkalmazandó színekről. Hadd magyarázzam el ezt egy példán keresztül: A CCD úgy működik, HA nincs szűrve, mint egy hordó: Esnek bele nagy sziklák, kis kavicsok és homokszemek. A hordóban nem tudod, mi van, az egyetlen dolog, amit tudsz, az az, hogy a hordó maga milyen tömegű. (Nem tartozik szorosan ide, de ha az integrálási időd túl nagy, akkor minden mérleg "kiakad" és maximális súlyt mutat, az egész képed egy blank fehérség, ez a "túl fényes Hold" problémája. Ez nem gond akkor, ha ez az idő - a CCD kiolvasása gyakorlatilag - állítható, ha azonban előre bekalibrálták a vizsgálandó fényességekhez, akkor tényleg para van. Ez tehát nem a "záridő", ez kábé az ISO-nak felel meg a fényképezésben, ha jól tippelem.) Ha van szűrésed a CCD előtt, spektroradiometriai okosság, vagy akár egy egyszerű háromszínű szűrő, mint a modern fényképezőgépekben, akkor először külön bedobálod a hordóba a sziklát, majd leméred, aztán továbbra is külön-külön a kavicsot, majd a homokot.
Azt hiszem, könnyen elképzelhető most már, hogy ha ez a szűrés nem történik meg, akkor abból már nem tudod visszanyerni, partikulárisan mennyi homokod volt eredetileg az adott hordóban, ha egyáltalán volt valamennyi is, és nem szikla nyomott minden súlyt valójában. És akkor még csak a látható fény háromszín-szűréséről beszéltem, arról nem, ugye, hogy szilíciumnál (most vagy az van az eszközeiben a teleszkópnak, vagy nem, a példa szempontjából mindegy) a fent említett IR-érzékenységet is le kell csapni egy infraszűrővel először is, még "fekete-fehér" képhez is, hogy látható tartományon maradjunk.
...na, és akkor ehhez jön ide az, hogy a mókus meg nekiállt fotosoppolni a képet, mert nem tetszett neki, hogy a Holdon nem termesztenek bíbortetveket.
Plusz a legszebb az, hogy az emberi szem adaptációja egészen elképesztő, a Hold pedig - ahogy azt a videó is említi - egyszerűen k*rva közel van. A légkör zavaró hatásától (és azoktól a nüanszoktól, mint pl. a színérzékelés kimutathatóan függ a látott környezettől is) függetlenül is, ilyen mértékű színezettséget, kérdéses formákat egy szimpla távcsővel akár - de legyek nagyvonalú, amatőr teleszkóppal - puszta szemrevételezéssel le lehetne szűrni. ...de nem lehet. A szemet pedig nem lehetetlen becsapni, de nem is olyan baromi egyszerű.
Végül, a végére hagytam a kedvencemet: Ez egy olyan dolog, többször elhangzik a filmben, amiről nem csak az USA, de az "egész világ tud". Aha.
Elképzeltem Orbánt, amint a Holddal pöcsöl... az a baj, hogy az összeesküvés-elméleteket olyan szépen, racionálisan és hihetően is ki lehetne dolgozni, de az sajnos, munkába és gondolkodásba és óvatosságba kerül. Például, nem kéne feltételezni több tízezer emberről, hogy évtizedek óta hibátlanul képesek titkot tartani több tízezer amatőr csillagász és több száz, viszonylag komoly összegből gazdálkodó civil szervezet, valamint folyamatosan fejlődő technikai háttér figyelő szemei előtt.
Legalább mondtak volna baromságokat a Plútóról. Annak tényleg senki nem tud becsülettel utánanézni.
Ha valahol valami nem klappolna, elnézést, fejből írom a némileg már megkopott dolgokat, meg nem is nagyon olvasom át a HSZ-emet.
