Milyen oldalon találtad ezt?Nagyon érdekelne.
És hatalmas baromságnak tartom
-Hogyan bírkózna meg a légirányítás ennyi polgári egységgel?
-Honnan kapnák a céladatokat?
-Lokátor nélkül(mert zavarnák) szabadszemmel hogyan fedeznék fel a köteléket?
Mire felfedeznék a Phalanx végezne velük.Láttad a kockafejűvel az "úszó erőd" c. filmet,na ott működés közben is láthattad.
De ez mind felesleges kérdés mert a közelébe sem jutnának,101%.
Ezért:
A CVBG/Carrier Battle Group/
védelme - A CAW
A CVGB magja a repülőgéphordozó hajó, és az azon állomásozó Légi Alakulat (CAW Carrier Air Wing). A Wing repülőgépei látják el a legfontosabb feladatokat: képesek bármikor bármilyen időjárási körülmények között 1000 km-es körzetben támadni a célpontokat - szárazföldön, tengeren és légtérben egyaránt. A CAW gépei közé az 1970-es években TOMCAT F-14, valamint PHANTOM F-4 elfogóvadászok, HORNET F/A-18 és A-8 CORSAIR II. vadászbombázók, INTRUDER A-6 támadóbombázók illetve tartálygépek, PROWLER EA-6B elektronikai lefogógépek, HAWKEYE E-2C légtérellenőrző, és S-3 VIKING tengeralattjáró elhárító gépek tartoztak. A légiegységeket néhány HF-60F SEAHAWK, vagy SEAKING helikopter is kiegészítette, elsősorban mentési és tengeralattjáró elhárítási feladattal. A haditengerészeti típusváltások miatt a védővadászok jelenleg általában már csak F-14B TOMCAT típusú gépekből állnak, de a RONALD REAGEN hordozón már csak az F/A-18 HORNET az egyetlen típus támadásra és védekezésre. A CORSAIR ÉS INTRUDER támadógépek tartalékba kerültek. Az INTRUDEREK-ket a HORNET-ek nem tudják teljesen pótolni, mivel tartálygépnek nem alkalmasak. Ezért csökkent a légi egység hatótávolsága. A CAW-ban alkalmazott típusok száma mellett a repülőgépek száma is csökkent. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején még 2x10-14 TOMCAT, 12 INDTURDER és 12-16 HORNET vagy CORSAIR volt a légiegység magja, ezek mára 10-16 TOMCAT és 24 HORNET gépre fogyatkoztak. A tengeralattjáró-elhárító, a légtérellenőrző és az elektronikai lefogó gépek és helikopterek száma nem csökkent.
A kísérőkötelék
A hordozóegységet és a köteléket a CAW légiegysége mellett több rétegű légvédelmi ernyő (AIR UMBRELLA) is védi a támadásoktól.
A védelem alapját a hordozó mellé rendelt kísérőhajók képezik. Ezek a hajók légvédelemre, illetve tengeralattjáró vadászatra szakosodtak, de mindegyik képes vízfelszíni vagy földi célpontok ellen is tevékenykedni. A védelmet a TICONDEROGA osztályú cirkálók hangolják össze. Ezek a hajók a legkorszerűbb SPY 3D-s radarrendszerrel és olyan technikával vannak ellátva, mellyel irányítani tudják a többi hajó légvédelmét is. Elsődleges légvédelmi fegyverük a STANDART 2MR típusú légvédelmi rakéta. Közel-légvédelmüket a SEA SPARROW rakéták és a PHALANX Mk-15 pontvédelmi rendszer alkotja. Ez utóbbi egy felderítő lokátorból és egy többcsövű VULCAN gépágyúból áll, mely szegényített uránmagvas ágyúlövedékekkel percenként többezer lövés tűzsebesség mellett a röppálya utolsó 10-20 másodpercében semmisíti meg a támadó rakétát.
A TICONDEROGA cirkálók mellett az OLIVER HAZAD PERRY osztályú fregattok, és az ARLEIGH BURKE osztályú rombolók feladata a légvédelem. Ezek a hajók szintén hasonló fegyverzettel vannak ellátva, mint a TICO-k, de a rakétáik száma kisebb. A TICONDEROGA cirkálók SPY radarjának módósított változata van a ARLEIGH BURKE rombolókon, ezek is képesek a flotta légvédelmét irányítani.
A tengeralattjáró vadászat a SPRUANCE osztályú rombolók feladata, melyek a PERRY osztályú fregattokkal együtt MK-41 ASROC tengeralattjáró-vadász rakétatorpedókkal támadhatják víz alatti ellenfeleiket.
A hajóköteléket általában egy SSN (általában LOS ANGELES) osztályú vadásztengeralatjáró is kíséri, mely hagyományos és SUBROCK rakátatorpedókkal az ellenséges tengeralattjárók ellen, TOMAHAWK és SEA LANCE irányított lövedékekkel a vízfelszíni és szárazföldi célok ellen hatásosak.
A légvédelmi taktika
Légitámadások és rakétatámadások ellen az amerikaiak a flottacsoportosítás többrétegű védelmi taktikáját kísérletezték ki.
A felderítést a flotta és az Űrparancsnokság felderítő műholdjai, valamint a flotta E-2C HAWKEYE gépei és esetlegesen a légierő BOEING SENTRY gépei végzik. A védelem külső körét - mely háború esetén 100 mérföld - a CAP (Combat Air Patrol) Harci Légi Őrjárat F-14 TOMCAT gépei alkotják. Az AWG-9 fegyverkomplexumukkal, mely nagy hatótávolságú radarból és AIM-54C PHOENIX típusú légiharcrakétából áll 165-85km-en belül képesek támadni a mumusokat, banditákat és vampire-kat. Ezek a szavak, az ellenséges repülőgépeket és rakétákat jelentik. Hasonló feladatra alkalmasak az F/A-18 HORNET gépek is. Ők a 40km hatótávolságú AMRAAM rakétáikkal végezhetik a támadásokat. Az AMRAAM-okat az F-14 TOMCAT-ek is alkalmazhatják. Rendelkezésre állnak a régebbi fejlesztésű de azonos hatótávolságú AIM-7 SPARROW rakéták is. A 85 km-es határtól kezdődik a STANDART rakéták vadászterülete. Ide a saját vadászok berepülése tilos, még akkor is ha a rakétákat vezérlő SPY radarrendszer rendelkezik IFF azonosító berendezéssel. Amennyiben ezt a védelmi sávot is áttöri az ellenség, akkor őket a hajók saját pontvédelmi rendszerei - az RIM-7 SEA SPARROW rakéták és a PHALANX gépágyúi - fogadják. Ezek a rendszerek teljesen automaták és bekapcsolásuk esetén minden légi járművet vagy rakétát ellenségesnek vesznek, és 8km-en belül támadják őket.
A védekezést segítik a repülőgépeknél is használatos, de természetesen sokkal nagyobb hatásfokú infravörös, és dipol álcélok” felbocsátása különböző vetőcsövekből, illetve tutajokra helyezve különféle szögvisszaverőkkel ellátott műcélok vízrebocsátása.
Elméletileg a rendszer áttörhetetlen.
"A könnyebbik út mindíg el van aknásítva"
?
