Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Az más. Akkor az illető tényleg buta.

Szerintem egyébként a szerencséhez ennek nem sok köze van. Amennyiben a vonzalom kölcsönös, akkor jó esély van, arra, hogy valami kialakul, sajnos az előbb elmondottak miatt ilyenkor sem minden esetben. Én például világ életben nem voltam csajozós tipus, de amikor megismertem a jelenlegi barátnőmet, akkor úgy elkezdtem nyomulni, hogy még én magam is meglepődtem. Szerintem az ember megérzi azokat az alkalmakat, amiket egyszerűen nem lehet elszalasztani. Amennyiben ilyenkor sikerül legyőznie a gátlásait, akkor nyert ügye van. Talán nálatok is így lesz, és tényleg elnyered a jutalmadat.

Ennél gyértelmübben nem tudom Vele tudatni, hogy mit szeretnék
Rá valóban érdemes várni...és hiszem, hogy végre szerencsém lesz.
A jó elnyeri méltó jutalmát

Oké, erre így nehéz reagálni, tulajdonképpen mire vársz? Ha publikus. Ha nem, privi Ha úgy sem, azt is megértem.

Dark Archon

Nem feltétlenül butaság ez, egyszerűen ilyen az emberi természet. Persze nem minden emberé, de sokan küzdenek szorongásokkal, gátlásokkal. Azért, ha az illető személy méltó rá, talán érdemes lenne egy kicsit egyértelműbbé tenned, hogy mit akarsz tőle. Ha ennek ellenére is hezitál, akkor meg nem éri meg a fáradságot.

Teljesen igazad van! Az emberek annyira buták. Sosem fogom megérteni, hogy miért így kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy mi lesz ha elhagy...stb.

A világon vajon hány - akár életre szóló - kapcsolat nem jött létre, azért, mert a férfi bizonytalan volt és nem lépett, a nő pedig csak várt, hátha történik valami? Nehéz dolog ez. A csalódástól vagy az elkötelezéstől való félelem nagyon nagy visszatartóerő.

Ez egy kicsit bonyolult és nem is igazán tudnám leírni. Nem tutyimutyi, hanem bizonytalan. Még várok egy pár napot, de ha a helyzet változatlan marad akkor hagyom. Csak baromi nehéz.

Konkrétan nem tudom miről van szó, meg hogy hol tartotok, de néhány férfira ráfér a bátorítás Persze, egy pontot túl, ha annyira tutyimutyi a srác, az már nem feltétlenül aranyos...

Dark Archon

Nem hinném, hogy Őt az én szépségem bizonytalanította el. Annyira jó nő nem vagyok (csak egy kicsit)
Ennél egyértelműbb jeleket már ha akarnék se tudnék adni!

Idézőjel.

Hát én kibírnám Ha meg félreérted a jeleket, az a baj és akkor is oda a szépség, ha épp mákod van és sikerül gondolatolvasónak lenned, akkor jó egyedül

eti: így van, a bizonytalanság a legkegyetlenebb béklyó...

Dark Archon

akkor talán nem lennének annyian öngyilkosak... de amúgy sztem ebben nincs semmi szép... valakit bizonytalanságba taszítani a legszarabb dolog a földön...

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Egyértelmű jeleket? Ugyanmár, akkor hová tűnne az egész "szépsége"?

Igen, a férfiak nehezen nyílnak meg vagy mutatják ki az érzéseiket, mert úgy érzik, ez a gyengeség jele. Kell hozzá bizonyos érettség, életkor, hogy ne így gondoljuk A bizonytalanság is kapcsolatban lehet a szorongással, kb. "te jó ég, ez a gyönyörű lány mégis mit akarna tőlem?"... bizony, olykor a nőknek kell vezetni minket s egyértelmű jeleket adni

Dark Archon

Nekem meg az osztálytársam.

Tudom, hogy mennyire fájdalmas!! Két évig szenvedtem egy srác miatt, akivel a szakítás után még együtt kellet dolgoznom, sőt mind a mai napi együtt dogozunk. (Ő a főnököm)


9 hónap után végre jött valaki aki érdekel és úgy érzem ez kölcsönös. Erre most jött a nagy bizonytalanság a részéről, de nem mond semmit. Ezt annyira utálom. Néma gyereknek...

"az az érzés, hogy nincs kedve az embernek semmihez, a régi szeretett hobbijai nem kötik le, legszívesebben egész nap aludna, mert minek felkelni, hogy nincs helye a világban"

Ez a tökéletes megfogalmazás. Szerencsére alapjáraton nem vagyok depressziós tipus, viszont szakítások alkalmával rendszerint ilyen állapotba kerülök. Saját erőből talpra állni az igazán szép feladat, ezért jelent nekem rengeteget, hogy van egy jóbarátom, akivel megoszthatom a bánatom stb.


Én meg lassan kezdek beletörődni abba, hogy a volt barátnőmet nem verem ki a fejemből. Mindegy, itt a nyár, csak erre a hétre egy rakat program van már lezsírozva, szal nektek is szól, magamnak is szól, hogy don't worry, BE HAPPY!

Ámen...

Az alsóhoz meg annyit, hogy az túl fájdalmas és túl rögös út... legalábbis valakinek az...

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Igen, de ez valahol az ember ösztönös nyerni akarásából fakad, hogy minél több a kudarc, annál inkább hajlamos az ember magát hibáztatni (főleg, ha lelkiismeretes) s annál lejjebb süllyed. Egyébként, de, ennyire rossz... az az érzés, hogy nincs kedve az embernek semmihez, a régi szeretett hobbijai nem kötik le, legszívesebben egész nap aludna, mert minek felkelni, hogy nincs helye a világban... és hiába mond bárki bármit, saját magát kell meggyőznie az ellenkezőjéről.

Igen, ezek a pasik... meg ezek a nők... csak egyszer kell megtalálni az igazit, de az addig vezető út elég fájdalmas tud lenni.

Dark Archon

Nem is rossz ötlet. Ilyen "akarsz beszélni róla" stílusban

Hát a dolog annyi volt, hogy végre valahára elhívtak ők koncertre (2 csajról van szó), aztán öhm rászedtek és ezért nyakig vizes lettem és ugyebár nekem rohadt sokat kell éjjel hazagyalogolnom, ami alatt összeszedek 1 fasza kis megfázást\tüdőgyuszit... Az egyik csaj nyilván nem gondolt bele ilyenbe, mert totál részeg, meg őket hazaviszik, de a másik nem ivott 1 kortyot sem és ennek ellenére csinálta, szal utána mondtam, hogy néha kicsit gondolkodjon azon, hogy miket csinál és lehetne némi ítélőképessége, ha ő az egyetlen józan a társaságban... Persze ez azért kelt még ki belőlem, mert a bilétámat sem találtam, amivel a táskámat válthatom ki és a ruhatáros rohadtul beparáztatott és mivel részeg voltam eléggé be is fostam, meg feszült lettem... És ugyebár néha azt bántod meg a legjobban, akit szeretsz... De igazából azóta nem is tudok velük beszélni... Telót nem veszik fel, meg semmi... De mondjuk nem anyáztam le őket, meg semmi, csak ennyit mondtam, amolyan kritika féle... De ha ezen ennyire kiakadtak akkor nyilván nem kellek nekik egyáltalán, szal ebből jönnek le a többi dolgok... meg abból is, hogy álltalában nem vagyok képes rendes barátokat szerezni... egyszerűen, ha valakivel kicsit hosszabbtávú a kapcsolat, akkor szépen lassan elhidegül tőlem... Haveri szinten, meg alkalmi dolgok azok mennek, talán túl jól is... Szal ha valahová egyedül megyek, biztosan találok 1 társaságot, akikkel elvagyok, de nekem nem ez kell, hanem végre valaki, aki nem hagy cserben és kicsit kitart mellettem... amolyan jóban rosszban, ami a barátságra még igazabb mint a párkapcsolatra...


Csut szervezzünk dome-os csoportfoglalkozást Látom mások is hasonlóan megnyomordtak mint én

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Valahol teljesen megértem a helyzetet, de akkor sem szabadna ennyire magát hibáztatnia, és neked sem! Ennyire nem lehet rossz, vagy ahogy Ő fogalmazott, idióta, ha egyszer voltak barátai.

Kicsit furcsa, hogy most én próbálok másba lelket önteni, amikor hasonlóképpen a padlón vagyok én is...(ezek a pasik)

Mivel hasonló cipőben járok, szerintem "csak" depressziós.

Dark Archon

Nem vagy túl szigorú önmagadhoz?

Nem tudom mennyi közöm van hozzá, nyilván semmi, de abból kiindulva hogy fórumra is írsz ilyen jellegű problémákról talán bővebben is belemennél, így megkérdem:
Min vesztetek össze? Nem csak valami -ne haragudj a kifejezésért- gyerekes hülyeség, amit 1 sör per haver szituban meg lehetne megbeszélni? Mit érzel magadban rossznak? Miért mondod, hogy szar ember vagy? Milyen kritikákat kaptál? Mennyire érzed jogosnak!? Mivel a egyfajta bűntudat érződik rajtad elég masszívan, biztos nem vagy egy rosszaindulatú érzéketlen bunkó fasz, szóval azért kérdezem ezeket. Nyilván nem muszáj mindre válaszolni, 1-2-t inkább önmagadnak kell csak feltenni.

http://www.youtube.com/watch?v=o2zCon5n7PI&NR=1 :P

Ment privi.

Dark Archon

Én próbálok... De én álltalában senkinek sem kellek, valszeg szar ember vagyok, vagy csak szimplán túl idióta...

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Hát... béküljetek ki. Én is vesztettem el barátomat, haverjaimat, túl sok mindenkim nekem sincs. Új barátokat is lehet szerezni...

Dark Archon

Hát... éppen tegnap vesztem össze az egyetlen barátaimmal, szóval faszán állok... Most már végképp nincsen senkim, szóval így nehéz lesz bárhová is felállni...

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Sosem voltam az a megjátszós típus, így az önmagam adásával nincs is probléma. Egyébként pont ezért lett vége az előző kapcsolatomnak, amit leírtál, csak nem én voltam, aki megjátszotta magát.

A férfi-ember meg nem tudhatja, hogy a nőnek mi a túlzás és mi nem, ez abszolút relatív.

eti: ahogy mondod, sajnos minél több a bukott kapcsolat, annál nehezebb talpra állni. De ne add fel, 1 hónapja még én is úgy voltam, hogy sose fogok újra megszeretni senkit, hogy sosem lesz barátnőm és nem is kell.

Dark Archon

De jó volt összevetve a hétvége... bunkoztunk egymással..:S

"A fiataloknak azt üzenem, élvezzék ki a játék minden pillanatát, mert nagyon hamar vége lesz." - Mario Lemieux

Nem szabad görcsölni, mert minden lánynak más a személyisége, és más fontos neki egy srácban. Csak add magadat, és akkor hamar kiderül mindkettőtök számára, hogy megfeleltek-e egymásnak! Szerintem ez a jó taktika, mert ha az elején még megjátszátok magatokat, akkor a másik később meglepődik, hogy jéé az elején miért nem ilyen volt a másik? Ez jó és rossz irányban is elsülhet.

A másik pedig, hogy a nők általában szeretik, ha a férfi-ember figyelmes, kedves, a kedvére tesz, de azért nem kell túlzásokba esni. A másikon lógni semmiképpen sem jó, senki sem szereti (nemtől függetlenül). Az viszont biztos, hogy általában ugyanazokat a hibákat követjük el minden kapcsolatban, ezért rá kell jönnünk, hogy mik az állandóan visszatérő problémák. Ezeken érdemes dolgozni, hiszen ott van a bibi a mi személyiségünkben is.

Hát... Az én esetemben valahogy úgy van, hogy ha fel is álltam a múltban azért a lábam megrepedt és mostanra már szilánkosra tört... már nem tudok olyan szinten megbízni senkibensem... majd évek múlva talán... Amúgy meg kurva mind1, mert nem vagyok olyan amúgy sem, akit pasiként kezelnek a nők... Egyszerűen bárhogy próbálok tenni ellene, senki sem néz rám úgy...

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Tudom én ezt mind, csak hát hiába az agy tisztánlátása, ha a szív mást érez. Bizonyára én is elkúrtam valahol, de az ilyen dolgok, hogy nem vagy elég figyelmes, túl figyelmes vagy... vagy ha éppen búcsúzol a lánytól, akkor ha marasztalod, az a baj, mert nem hagysz neki életteret (ezt hányszor megkaptam a pofámba, meg ehhez hasonló hülye női dumákat), ha nem marasztalod, akkor meg azt kapod meg, hogy nem is érdekled. Egyszerűen képtelenség kitalálni, hogy mit akar egy nő, hogy hogyan tegyél a kedvére. A jelenlegi kapcsolatom meg még friss, nyilván nem szeretnék a ló innenső oldalán sem maradni, sem átesni rajta, de szabályosan azon görcsölök folyton, hogy vajon most mindent jól csinálok-e, nem viszem-e túlzásba a dolgokat, de ne is érezze úgy, hogy nem érdekel, hányszor hívjam egy nap, milyen időközönként hívjam randira... s tudat alatt az előző kapcsolat árnyai akaratlanul is rávetülnek a következőre. S bizony kurva nehéz elvonatkoztatni, hiába ismételgeti az ember, hogy ez a nő nem az a nő. Bár szerencsére úgy érzem, hogy idővel egyre könnyebb lesz elvonatkoztatni, de akkor is bennem van az érzés, hogy mi van, ha ismét megbántanak... de hát fel kell állni, más nem fog helyettem. De úgy érzem jó úton haladok, talán most végre megtaláltam azt a lányt, akit kerestem

Dark Archon

Közhely lesz amit mondok, de nem szabad ilyen borúlátónak lenni (tapasztalat). Aki így kibaszik (?) az emberrel, azt egyébként sem akarod. Tény, hogy szar, amikor borul a bili, de gondolj arra, hogy hosszútávon te is jobban jársz ezzel a pofáraeséssel, nem pazarlod az időd olyanra aki nem érdemel meg/kihasznál/átbasz/hazudik neked/stb. És meg kell tanulni újult erővel belevetni magad (nyilván nem azonnal...) majd egy új kapcsolatba és akármennyire is nem érzi magát hibásnak az ember, igenis átkell gondolnia, hogy hol baszta el (mert biztos hogy valahol elbaszta az ember, nem vett észre jeleket, nem volt elég figyelmes, vagy túl figyelmes volt már, stb.). És ezeket a tapasztalatokat fel kell használni. És szerintem itt jön az igazán nehéz, hogy az ember, ne akarja az előző kapcsolat hibáit meglátni a következőben! Ez a kurva nehéz, hogy újra bizalommal fordulj máshoz, de ha meg sem próbálod, biztos, hogy szarabb lesz csak később is. Csak hát könnyebb azt mondani, hogy "budoskurvamind". Ezt is tudom. És nekem is van olyan hangulatom, amikor ez a vélemény önt el egy időre, de sajnos így nem fog az ember egyről a kettőre jutni. Fel kell állni basszameg, mert más megoldás nincs.

http://www.youtube.com/watch?v=o2zCon5n7PI&NR=1 :P

Hát lévén, hogy hetero férfi vagyok, nem sok fiút -a poénok elkerülése végett nullát- cummantottam le, de biztos, hogy nem egy piros gumit szeretnék akkor a képembe tolni.

Hál' Istennek nem akadtam össze olyan lánnyal, aki ilyen "perverz" lenne . Én sem játszanék pesszáriumos lánnyal (gondolom ő sem igen élvezné és érezné jól magát úgy). De el sem tudom képzelni... én érezném magam kellemetlenül, ha gumival akarná "azt" egy leány. Nem vetem meg -sőt-, az "orális örömöket", de én magam mondanám a lányak, hogy akkor hagyjuk faszba, és egyébként szerintem úgy elszontyolodnék, hogy nagyon tudnia kéne valamit, hogy még felálljon aznap.

http://www.youtube.com/watch?v=o2zCon5n7PI&NR=1 :P

Jó neked, hogy évek óta ezt vallod, én élesben tapasztaltam meg. Amit biztosnak hisz az ember, amit az évek során felépített a párjával, kártyavárként dől össze szinte egyik percről a másikra, mintha kihúznák az ember alól a talajt. S a pofára esés akkora, hogy hónapokig tart, mire kiássa magát az ember a törmelék alól. Izgalmasnak nem nevezném azt, hogy az ember rájön arra, hogy tényleg semmi sem biztos, csak a halál, valamint "akkor higyj nőnek, ha ló legel a sírján". De nem általánosítgatunk...

Dark Archon

ersze, 5 év együttélés (?) után az ember sokmindent másképp lát, és ahog mondtad, az eddig biztosra vett dolgokban meginoghat a szilárdság, de tulajdonképpen a vége az lesz, hogy a régiek helyett új szabályszerűségeket vélsz majd felfedezni, nem?

Igen. Tudod át kell értékelni a dolgokat egy ilyen tapasztalás után és az újraértékelt világképben ismét el kell helyezni magad. Ez pedig kifejezetten izgalmas. Ahogy az is, amint szépen rájössz, hogy amit eddig biztosra vettél, az vagy simán női szeszély vagy egy átgondolatlan, de inkább érzéketlen rendszer kényszerképzete... Szerintem amúgy lassan összedől a régi világkép és nem is biztos, hogy ez akkora tragédia, majd meglátjátok! (ezt évek óta vallom, nem a szakítás hozta ki belőlem)

Respect is not given. It's taken.

I feel the force.

Állj át a sötét oldalra és megérzed te is az erőt...

azért az otthoniaknál gyengébbek, de akadnak itt is szép egyedek.

Rommel: hát nem, pedig eddig azt hittem

Bazz, te mindenhol becsajozol... Adhatnál át nekünk is az erődből egy kicsit

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Hát nem az a szendeszűz társaság.

ejha. azt milyenek az amcsi csajok?

"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

tegnap buli, sógor 4 éves unokahugainak szülinapja volt ott sokmindeki, barátok stb. és volt ott pár csaj is, 16-17 évesek, aztán ment a barmulás én ittam a söröket, nekik nem votl szabad
Aztán jött az ötlet, hogy 2 csajjal meg 1 sráccal mennyünk át hozzájuk, van náluk röpipálya a háznál...
mondom oks...
leléptünk, átkocsikáztunk (ugye ott 16 éves kortól lehet vezetni...), aztán elkezdtünk tényleg játszani. az egyik csaj meg a barátja aki ott volt, aztán hirtelen bevonultak a házba, fel szobára, 5 perccel késöbb én is a másik csajjal egy másik szobába, ennyi...

ezt kifejthetned.

"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

Ki találta ki, hogy az amerikaiak prűdek?
Tegnap sikerült megbizonyosodnom, hogy kurváranem ^^

Ismeritek a viccet, nem? "Rokfortos lazac"...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Hidd el, ha pl már fél-egy éve húzzák a szakítást, akkor már izgi tud lenni

5 éves kapcsolatod összeomlani készül, te meg izgalmasnak nevezed az egészet?