Csajozás!!!:) - csajok és pasik

És még mindig szeretem. még mindig ő tölti ki álmaimat és a gondolataimat ha épp nincs mit csinálni. pedig már mindenhol töröltem/tiltottam

Alapvetően hozzáállás kérdése. "Idáig süllyedt a csaj?"

nekem igazából hasra kéne mennem meg mellkasra
aműgy a gond az, hogy a srác eléggé lenézett ember az osztályban...bnőmnek valamiért mégis bejött...ez most nekem lesz szégyen hogy pont vele...

Legalább józanul tudsz majd gondolkozni, és nem lesznek "véletlen" balesetek. Amúgy ja. Az elég szar lesz.

szerk.: Babykiller 1-0

Kb. tojd le magasról a dolgot, kezeld úgy, mintha semmit sem éreznél, majd ha egyedül vagy kiadod magadból. Akkor nyersz, ha azt látják, hogy túlléptél rajta. Majd ha elkezded a súlyzós edzést, nagyon erős önbizalmat ad a valódi továbblépéshez.

Figyelek, remélem hosszabb távon nem megerőltető, mert kb 4 éve semmi sportban nem volt részem (OFF OFF)
Kurva szar, hogy az új pasija az osztársam lesz...szeptemberben 3 napos kirándulással indítunk...na az para lesz, főleg hogy nem ihatok a diéta miatt...

Legalább jót tesz a diétádnak, főleg ilyen időben, csak a napvédelemre figyelj.

Én bánatomban ma nekiindultam s 12km-t sétáltam a városban...iszonyat nehéz leszokni róla, hogy nincs kit ölelni, nincs kit óvni, nincs kiért aggódni...se találkozni, mert a barátok azért nem érnek rá mindennap...holnapra is tervezek ennyit...

Sztem Dobd azonnal!

Az elvesztett időd többet ér! Ne élj bizonytalanságba!
HA Ő az igazi, akkor vissza fog menni. Ennyi
Ez 30 év tapasztalata illetve jó tanács...vagy megfogadod vagy nem !!!

Minden ellenállás hasztalan! 8-)

Pár gondolat a témában, nem tőlem, főleg Peace utolsó kommentje okán gépelem be.

"Azt hiszem, a hiteles férfi vagy hiteles nő egyik alapfeltétele az, hogy amikor egyedül van, akkor is jól érezze magát a saját bőrében. Akkor is jól el tudja tölteni az időt önmagával. Hogy miért? Úgy gondolom, azért, mert ha én jól elvagyok önmagammal, akkor nem keletkezik bennem olyan vágy, hogy legyen mellettem valaki, mert csak úgy érzem jól magam. Ez a gondolat egyenes útja a társfüggőség kialakulásának."

És egy kis adalék, amit nagyon jó gondolatnak tartok:

" Az egyedüllét egy olyan állapot, amikor jól vagyok egyedül is. A magány ezzel szemben az az állapot, amikor nem vagyok jól egyedül".

(Csernus Imre: A férfi)

Utóbbi megértése, felfogása szerintem nagyban hozzásegítheti ahhoz bárkit, aki fél szakítani, vagy lépni bármit is, aminek szakítás lehet a vége, hogy merjen végre élni is, nem csak poshadni a jelenlegi kapcsolatában.

Obi: 1 nap alatt teljesen meggondoltad magad, most már szakítanál vele. Ugyan nem vonom kétségbe ezt, de annyira nem vagy Te sem határozott magadban, ha egy nap elég volt ehhez, hogy teljesen megforduljon a gondolkozásmódod.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Az a baj ezzel, hogy az emberek 98%-a nem ilyen. Sokan inkább belenyugszanak, megszokják egymást, tűrnek, elfojtják a haragjukat, bánatukat, nem fejtik ki a nemtetszésüket bizonyos dolgokkal szemben egy kapcsolaton belül, nem beszélnek a problémákról. Mert félnek/félünk egyedül maradni, és keresgélni a következő nagy őt. Nem is tudom már pontosan melyik filmbe hangzott el, de nagyon tetszett az a hozzáállás, hogy mindig tudsz találni egy újabb embert, aki sokkal jobban illik hozzád, mint az előző. A lehetőségek száma elképesztően nagy, mindig lesz egy okosabb, szebb, aranyosabb, akivel jobban kijöttök és boldogabbak lehettek, mint az előzővel, de kevés embernek van türelme egy életen át újabb és újabb párt keresgélni. Na meg persze nem is ez az elfogadott társadalmunkban. Találsz valakit, vagy elveszed vagy nem, lesznek gyerkőcök, vesztek lakást, megöregedtek(együtt vagy külön...). A lényeg, hogy mindig lehet találni olyat, aki jobb.

A keresés is jobb, mint egy ilyen lány mellett múlatni az időt.

Ezt nagyon sokaknak fel kellene fogni, és lépni. Ó, anyám. Ez a mondat. Telitalálat.

"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

Szerelmesen akármilyen döntést hozol az mindenképpen egy elvarratlan szál marad a hátralévő életedben. Hiába döntesz a leglogikusabban, vagy a leghülyébben, a jövőből visszatekintve ott fogja marni a lelkedet a "mi lett volna ha"... Szerintem amíg nem vagy tisztában magaddal, ne vállald fel a döntést. Tudatosan figyeld meg magadat milyen értékrend szerint élsz. Ezt tartsd be, és tartasd be a rád vonatkozó elvárásokat azokkal is, akik a környezetedben akarnak élni. A többit megoldja az idő. Lehet hogy az a lány egy senki, de lehet akár csiszolatlan gyémánt is. Vedd figyelemben hogy senki sem tökéletes. Se Te, sem Ő, se mi, akik próbáljuk egyengetni a jövődet.

Plusz azért együtt maradni valakivel, mert talán mással még ilyen sem lesz?
Pff... hát lehet, hogy velem van a baj, de ehhez már kurvára elkeseredettnek és kiégettnek kellene lennem.

Respect is not given. It's taken.

Dettó

@Obi: Ezt a "mi van ha?" témát felejtsd el. Ahogy Dark Archon is írta, más lánnyal nem lesz ugyanez. Lehet jobb, lehet rosszabb, de azzal is szembe kell nézni.

Csak azt nem tudom hogy nem lenne-e ugyanez más lánnyal, mivel egy se tartott ilyen sokáig mint a mostani.

Lehet, ilyen lesz a következővel is, de akkor már tudni fogod, hamarabb felismered és hamarabb kilépsz. De amúgy nem jellemző. Taszítani fogod ösztönösen ezt a típust ezután, hogy ne lépj még egyszer ugyanabba a szarba.

És képzeld el, vannak nála ezerszer normálisabb lányok. Pl. a mostani barátnőm. Pedig én is beleakadtam anno a saját ribancomba, de tovább kerestem. Egy normális lány nem csinál ilyen dolgokat SOHA, hidd el nekem. Nincsenek sokan, de növessz tököt és találsz egyet. Talán...
A keresés is jobb, mint egy ilyen lány mellett múlatni az időt.

Respect is not given. It's taken.

Hidd el, hogy NEM LENNE ugyanez másik lánnyal! Az a dráma, hogy hányan leírtuk, hogy mindenki járt már hasonlóan, "mentette a menthetőt", de végül sokkal jobban járt a szakítással, amit persze csak utólag értett meg. Te meg nem fogsz ránk hallgatni, hanem ugyanúgy átéled. Miért is hallgatnál? Én a saját anyámra nem hallgattam.

Dark Archon

Mennyi ideje tart?

I wish I could have known about the view from halfway down

Megoldásért jöttem, higgyétek el hogy sokat segített az hogy szerintetek dobnom kéne. Mert sokat gondolkodtam rajta, és eljutottam arra a szintre hogy képes lennék kidobni. Ez nagy lépés számomra, mert eddig kb. elképzelni se tudtam nélküle magam.
A megoldáson kívül meg nyilván azért is írtam hogy kibeszéljem magam, mert haverjaimtól nem igazán számíthatok ténylegesen jó meglátásokra.

PrasCo, Beny, igazatok van. Csak azt nem tudom hogy nem lenne-e ugyanez más lánnyal, mivel egy se tartott ilyen sokáig mint a mostani.

Power-saw to people!

Az enyém volt az első "nemvigasztaló" válasz, és csak arra nem reagált az első körben.
Most jön az amit szintén senki nem mondd ki: a srác nyavalyogni és vigasztalódni jött ide, nem pedig megoldásért.

---
A szerelem egy dolog, de ha a csajod törülközőben webcamon flörtöl egy másik sráccal, és te folyton annyit tudsz tenni ez ellen, hogy mondogatod neki, hogy "hát izé, ezt meg kéne ám beszélni" akkor egy hatalmas papucs vagy. Te is írtad, hogy nincs önbecsülésed ebben a kapcsolatban, szóval úgy látom tisztában vagy a dologgal.

I wish I could have known about the view from halfway down

Nézd, legyünk egymással őszinték.
"...köcsögség lenne részemről ha csak a régi dolgok miatt még mindig bizalmatlan lennék." - márpedig pontosan ezt teszed, legalábbis az agyad racionális "fele", és nagyon jól is teszi. Az érzelmeid miatt a kezed azonban - úgy érzed - meg van kötve, ez kábé kognitív disszonanciaként jelentkezik benned már most is, ami azt hozza magával, hogy nem csak a csaj viselkedése fog felőrölni, de az önnön tehetetlenséged és a benned róla élő kép alattomos paradoxonai és összeférhetetlenségei is. Azaz legyilkolod magad idegileg.

De, minthogy az előttem szólok (is) már gyakorlatilag minden lényegit leírtak, én is csak ismételni tudom őket és önmagam is: egyfelől megértelek, hogy nem "hallgatsz ránk" és önmagadra(!), mert félsz, és mert bízol. Ez azonban igen jó eséllyel oda fog vezetni, hogy szép lassan minden kihull a kezedből. Ha most azt hiszed, "nincs önbecsülésed", majd nézz magadra fél év múlva.
Arra viszont jó lesz ez a giga-pofon, ha eljutsz idáig (ne adja Isten!!), hogy aztán többet sem nőtől, sem senki mástól ezt nem fogod eltűrni.

"Az ember nem változik."
Illetve de, csakhogy ahhoz egy elég nagy sokkhatás kell, hogy tényleg gyökerestül megváltozzon. Ezek nem olyan felszínes dolgok, mint egy-két furcsa szokás, hogy egyik pillanatról a másikra levetkőzzük azt, és helyrerakjuk. Az érzelmi labilitás, és a "geciskedés" amit veled művel kicsit mélyebb ezeknél, és ezeket holmi "beszéljük meg, mert nem fog működni" szavakra nem fogja eldobni, mert ezek üres szavak számára. Heves fejbólintások közepette beleegyezik, hogy oké, akkor mostantól máshogy lesz. Meddig? Két napig?

Hogy az előttem szólókat idézzem, én is belemásztam már ebbe a szarba és ugyanúgy önfejűen az utolsó pillanatig menteni akartam az akkor már rég menthetetlent. Sok mindenről nem tudtam, majd csak a szakítás után derült ki, hogy milyen aljas dolgokat művelt. Hidd el, a nők ha valamit titkolni akarnak, akkor azt titkolni is fogják. Ha meg betegesen nyomozol utána az csak neked lesz szar, és magadat égeted.

Lehet igazad van. Csak ha meg együtt vagyunk akkor minden a lehető legjobb, nagyon jól érezzük magunkat együtt. És érzem is azt hogy egyre jobban szeret, mondjuk attól félek hogy ez csak amiatt van hogy nyáron úgy 5 napot töltöttünk külön. Félek hogy csak hozzám szokott.

Szóval így a lehető legjobb időszak idején nem tudok odaállni hozzá hogy vége, szakítsunk, mert (látszólag?) minden tökéletes.

Tegnap rákérdeztem a dolgokra. Azt mondta hogy már sokkal jobban szeret, sokkal jobban tetszem neki, és hogy ha volt is valami flörtölgetés régen, már rég nem érez rá késztetést. És megemlítettem azt is hogy én nem fogom bírni ha majd gyanakodnom kell mindenfélére ha nem vagyunk együtt, ha nem tudok megbízni benne. És elmondtam hogy csak akkor működhet a kapcsolatunk, ha elmondjuk egymásnak az érzéseinket, mert azokat még meglehet beszélni időben (amit már hónapok óta mondogatok neki). Persze azt mondta hogy így lesz, és hogy halálosan szerelmes belém.

És tudom hogy ezek lehetnek üres szavak már megint, de köcsögség lenne részemről ha csak a régi dolgok miatt még mindig bizalmatlan lennék. Persze így is vannak érdekes dolgok, pl hogy amikor említettem neki hogy mennyit nézegeti a szerelmének a képeit fb-on, kb. másnapra átállította Firefoxban hogy ne tárolja az előzményeket (mint ha én azt nézegetném??). Szóval érdekes.

Power-saw to people!

Teljesen egyetértek!

Obi1 ne legyél már birka, legyen már önbecsülésed! Én már rég elhajtottam volna helyedben, nem hogy még én vergődjek miatta. Úgy tűnik, h ha az orrod előtt feküdne le egy másik pasival, akkor azt is megbocsájtanád, mert h " nem komoly a dolog, csak szeret téged szivatni".

21-ével véget ért a 16. Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál Székesfehérváron és én egy kicsivel kevesebb lettem, mivel hazautazott az a lány, akinek - úgy érzem - a szívemet egy életre oda tudnám adni. Gabriel csehországi, közelebbről Brno városából jött és együtt töltöttünk öt csodálatos napot. Rengeteget beszélgettünk, táncoltunk, sétáltunk, ölelkeztünk, csókolóztunk, napfelkeltéket néztünk a tópartól, és így tovább... Csodálatos volt, és most majd' meg halok utána. Nagyon hiányzik!

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Ne haragudj, de ami a szívemen, az a számon: ezek után megérdemled, ami jön. És mielőtt nekem esne valaki: nem ítélkezek, én is beleléptem ebbe a szarba, bár ekkorába azért nem. De csináld csak, ilyenkor úgysem fogad meg senki semmit.
Próbaidő ezek után? A barátnőd úgy viselkedik, mint egy olcsó ribanc. Attól, hogy ezt senki nem mondja ki neked, még így van.

Respect is not given. It's taken.

Ismerős...velem nem akart az utóbbi időszakban átmenni unokatetsvréhez kicsit inni stb, s amikor megjelent a másik srác, rögtön ment át...

Nem tudom, szerintem úgy lesz hogy próbaidőszak, és ha bármely jelét látnám a régi dolgoknak akkor leülünk megbeszélni hogy akkor most hogyan tovább.

Amúgy az se volt semmi hogy törülközőben camezett (amit velem sose akart csinálni) egy volt szerelmével, és mondta neki hogy ha én nem lennék akkor vele lenne, meg hogy elrabolt egy darabot a szívéből és ez így lesz örökké. És ez akkor volt kb amikor először jött át hozzám, és dúlt a láv. Persze semmit se jelent neki a csávó, csak állítása szerint szereti szívatni.

Power-saw to people!

Hazudik. Nem szeret igazán. Nekem is volt 18 évesen hasonló kapcsolatom, akkor még nem láttam, mert ahogy DA monda, a kapcsolat gyakran csak akkor kerül valós fénytörésbe, amikor már véget ért. Nem látod, amikor benne vagy, de a körülötted élők igen. Sőt, a te helyzeted annyira egyértelmű, hogy még neten keresztül is bátran lehet tanácsokat osztogatni, mert itt nincsenek kérdőjelek.

Összeszoktatok, megkedveltétek egymást, egymás napi rutinjának a részévé váltatok, de olyan alapvető dolgok hiányoznak a kapcsolatból, amiket nem lehet utólag pótolni. Az alapok sincsenek meg. Szar dolog lehet ilyeneket olvasni, de csak azért kapsz ilyen őszinte válaszokat innen, mert őszintén leírtad a problémát. A párodtól ilyesmit hiába vársz...

Valamilyen szinten még a fórumozókkal is jobb a kapcsolatod, mert őszinteség nélkül meg lehet baszni az egészet. És ezt is javaslom. Ha nem is tudsz kilépni a kapcsolatból, legalább ismerkedj, melegíts fel régi barátságokat, stb. Nem azt mondom, hogy csald meg, csak azt, hogy adj magadnak egy esélyt: ha eljön a vége, összedől az egész (az én szememben ez már megtörtént), akkor legyen merre elindulnod. Nekem mindig ez segített...

Szerk.: a nők már akkor "közös" lakást terveznek, amikor még nem is szobatiszták. Az, hogy berendez fejben egy házat, még nem jelenti azt, hogy belegondolt, hogy te leszel majd, aki dugja benne.

Respect is not given. It's taken.

Ja, csak akkor fogsz igazán ráb***ni, ha már a közösen felvett lakáskölcsön és a beköltözés után derül ki az igazság. Ha már ilyen dolgok felmerülnek, hogy mást szeret, eleve gáz, lehet, hogy így is van, csak azzal épp nem jön most össze a dolog, s ha nincs ló, jó a szamár is. Jártam már így is, s csak szakítás után tudtam meg az igazat. Hisztis nőt kerülni kell, mint a leprást Persze utólag könnyű okosnak lenni, láttam a jeleket, fatális blődségeket, kitartottam a végsőkig, de csak feleslegesen csesztem el az életemből éveket.

Dark Archon

Ebbe szerintem beletrafáltál. Fontos számára az hogy más mit gondol róla, és szereti/szerette úgy feltüntetni a kapcsolatunkat, hogy tudja játszani a menő nagylányt, aki elcsavarja a férfiak fejét. Ezt ő maga mondta.

Azt állította hogy egyszer érzett irántam olyat hogy nem akar, pillanatnyilag, de a megismerkedésünktől kezdve 2 hónapig folyamatosan az ment hogy akkor most dobjon-e vagy sem.

PrasCo: Hát ebben a kapcsolatban mindenem van csak önbecsülésem nincs. Egy jó ideje.

Peace: "Én legalábbis bízom benne, hogy a továbbiakban is működhet, a történtek ellenére is. "
Köszi.

Dark Archon tudod csak az a baj hogy én tényleg letudnám vele élni az életem, pedig már rég elmúlt a tinis forever-together hozzáállásom. És látszólag ő is, szereti tervezni a közös lakásunkat, életünket.

Ami nálam mindig baj hogy harapófogóval se tudom kihúzni belőle az érzéseit, vagy azt hogy épp miért hisztizik be. Hiába mondom neki hogy ha még az is lenne a helyzet hogy mást szeret, legalább beszéljük meg, vagy akármi, de nem, minden a legjobb. És így akkor utólag derülnek ki dolgok.

Amiatt meg nem akarom dobni ha tényleg csak arról van szó hogy neki több idő kellett ahhoz hogy megszeressen, és mostanra már kifejlődött minden.

Power-saw to people!

Egyet tehetsz, hogy az ilyen hangulatlényektől minél előbb megszabadulsz a saját lelki épséged érdekében. Persze tudom, hogy ez nem olyan könnyű, de hosszútávon jobban jársz. Mondjuk ezt a tanácsot úgysem fogadja el senki, vannak dolgok, amiket sajnos mindenkinek a saját kárán kell megtanulnia.

Egyébként tényleg kár régi dolgokat felhozni, "carpe diem" legyen a mottód. Vedd lazán, gondolom feleségül venni nem akarod (azon után, hogy hazudik neked), aztán tart ameddig tart, addig se kell egyedül ágyba bújnod

Ha ez nem megy, tényleg válj meg tőle, mert hidd el nekem, van olyan lány/nő, aki mellett nem kell ilyenek miatt naponta több ősz hajszálat növeszteni, mert egyszerűen nem adnak rá okot.

Dark Archon

High five!

Egy ilyen (együttéléssel súlyosbított) helyzetet próbáltam menteni mennyi... egy-másfél évvel ezelőtt. Ostoba nem voltam, csak szerelmes, tehát "gyönyörű" allegóriával megragadva a lényeget, látni láttam én (is) a daganatot a karomban, mégis kemóztam az utolsó percig ahelyett, hogy levágtam volna a faszba, elfogadva, hogy az bizony fáj, és kar nélkül élni szar, mégis jobb, mind rákban megdögleni végül. Eddigi életem legnagyobb pofáraesése is lett belőle tehát és természetesen; azt hiszem, mind a mai napig rá is nyomja a személyiségemre a bélyegét.

Tudom, a kibicnek semmi sem drága, magyarán szólva én könnyen pofázok, mert az asztaltól távol állva én semmit sem fogok bukni bepofázással, ráadásul lehet, az enyém csak egyszeri példa (tehát "forráskritikával" kezeld a hsz-em), mégis azt mondom:
Ilyen helyzetben egyetlen dolgot ments. Az önbecsülésed. Tűzre minden egyébbel!

Nem papucs szegény, csak szerelmes, és az sajnos rohadt egy dolog. Persze lehet csodálatos érzés is(állítólag...). Józan fejjel gondolkodva én is kitennék egy ilyen jányt, mivel mindezek után megszűnne a bizalmam iránta, de tudod, hogy nem lehet ilyesmivel érvelni a szerelemmel szemben. Ha már tisztul a rózsaszín köd, és kezd tisztábban látni és gondolkodni, akkor tudni fogja mit kell lépnie. És ez nem jelenti majd feltétlenül a kapcsolat végét náluk. Én legalábbis bízom benne, hogy a továbbiakban is működhet, a történtek ellenére is.

Szerintem még te is kicsit túlbonyolítod. Vagyis inkább próbálod menteni a helyzetet.

Az én véleményem kicsit nyers lesz és lehangoló, de ne járj olyannal, aki a képedbe hazudik. Többszörösen. Vagyis járhatsz vele, de ne gondold, hogy ennek lesz jövője (hacsak nem vagy valami bitang nagy papucs).
Bocs.

I wish I could have known about the view from halfway down

Hű.

Hát elsőre nem nagyon tudok mit hozzászólni, lazábban kellene venni, úgy állni hozzá, hogy ha ő ilyen, akkor Te is (kicsit sarkítva értem), de ha ennyire szereted, akkor ez nem megy így.

Elsőre nekem olyan embernek tűnik a barátnőd, aki főképp arra ad, mit mondanak mások (nem biztos hogy aszerint is cselekszik, de szereti magát úgy feltüntetni, hogy sokan figyeljenek rá, egyetértsenek vele, mindig az adott közeg ahol épp van, ahhoz igazodik). Erre utal legalábbis az, hogy kettesben nagyon szeret, de a blogjára (a hasonló, személyes jellegű blogokra azért sokkal kevesebb olyan vélemény jut ki, hogy "jajjdeszeretemmindentökéletes") meg írja, hogy ígymárúgymárszar (ezek a fajta bejegyzések annyira hihetetlenül sok embert vonzanak, mert ugye lehet másokat köpködni...).

Ülj le vele és kérdezz rá konkrétan, hogy hogyan van az, hogy mást ír, és mást mond. Lehet valaki ingadozó kedélyállapotú, de az érzelmekre ez szerintem nem igaz.

Lehet kicsit túlbonyolítva értelmezem ám a helyzeted.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Szerintetek normális érzés az hogy ha még mindig olyanok miatt vagyok bizonytalan, amik a múltban történtek?
A helyzet az volt hogy amikor összejöttem a barátnőmmel, hónapokig csak áradozni tudott arról hogy én mennyire tökéletes vagyok, és hogy velem akarja leélni az életét. Minden tökéletes volt. Én mindent megadtam neki, és teljes szívemből szerettem már az elejétől.
Aztán utólag most egy másik blogján láttam hogy miket cseverészett, hogy többször leköcsögözött, meg hogy nem szeret, ki fog baszni, nem akarja a kapcsolatot és az egyik találkánál már várta hogy mikor mehet már haza. És írta hogy ez nála napról-napra változik, van hogy szeret van hogy egyáltalán nem. Meg rosszul érzi magát hogy én ennyire szeretem, ő meg nem szerelemmel szeret.
Aztán írta hogy kezdett megszeretni.
Nos azóta voltak még dolgok különféle fél-exekkel hogy flörtölgetett (amiről már írtam is), ami állítólag nem jelent neki semmit.

A probléma az hogy hiába mondja most már régóta hogy minden megváltozott, nagyon szeret, de egyszerűen néha előtör belőlem az hogy mi van ha mégse, mert tavaly is azt hittem hogy belém van zúgva. És olyanokat nem tudok elhinni hogy nálam nem látott még jobb képűbb embert, meg hogy én vagyok az alpha és az omega (a blogjában csak az írta hogy nem rossz). És mondom neki hogy számomra ez a fajta dicsőítés nem szükséges, meg biztos nem igaz, de akkor meg ő van megsértődve hogy nem hiszek neki.

A másik az hogy volt hogy felléptem a fb-jára mikor nálam bejelentkezett és úgy hagyta, hogy lássam hogy miket beszélget a volt szerelmekkel(?). És a baj az hogy hiába tudom hogy ez undorító dolog részemről, hogy "turkálok" a dolgai között, de egyszerűen megesz a kíváncsiság hogy akkor mi van. Mert amikor beszélni akarok róla, akkor csak mindent tagad, és már többször volt olyan hogy nem mondott igazat ezekről a régi dolgokról. És azokat nem is tudom felhozni neki amiket a fb-on írogatott, mert nekem azokat nem szabadna tudnom.
És a baj az hogy én ezeket már rég lezártam volna, csak mindig feljön valami újabb dolog ami feltépi a régi sebeket. Néha arra gondolok hogy jobb lenne ha már nem lennénk együtt, hiába imádom, csak hogy ne kelljen folyton ilyeneken aggódnom.

Baromi rosszul érzem magam, mert tudom hogy ez már az én hibám főként, de egyszerűen nem megy már könnyedén hozzáállni ehhez a kapcsolathoz. Nagyon irigylem azokat akik az ilyeneken hamar túl tudnak lenni.

Wat do?

Power-saw to people!

Na és jó volt?
Én mindig is utáltam baromi vékonynak lenni, mondjuk magasabb is vagyok így meg főleg szar. Szedjetek fel egy kis izmot srácok

Szenvedély nélkül a foci halott.

Én 20 éves koromig épp, hogy 50 kilót nyomtam. 175-ös magasság mellé...

horrorgeeks.blogspot.com

Kell valami cél ami elég hosszú időre lefoglal. van két ismerősöm akik kb ilyen magasak s szintén 60kg-sak. az érettségi úgyis csak 2. félévben lesz aktuális. De azóta már 65kg a cél. a gyúrás topicban próbálnak már segíteni

Akkor minek akarsz lefogyni 60-ra? Szerintem az már bőven nem egészséges, nem tudom milyen alkat vagy, de szerintem ez lehetetlen normális keretek között.

If I look back I am lost

Akkor bőven elég kb. 3 kilót leadnod, ne kezdj itten értelmetlen fogyókúrába, az nem old meg semmit.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Pont 180

Milyen magas vagy? Csak mert ha 180 körül, akkor nincsen semmi baj azzal a 73 kilóval. Azt mondják, az ideális különbség magasság és testsúly között a 110, amennyiben nincs kigyúrva az illető.

Amúgy pedig vegyél elő 1-2 feelgood filmet, vagy jó vígjátékot, a nevetés is nagyon jót tesz ilyenkor.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

ez egyszeri ivás volt és jólesett inkább becsíptem. basszus olyan vagyok captain America na jó igazából az egy üveg bor nem sok. szóval a célom 73ról 60kilóra fogyni. csajozás semmiképp sem jó ideig. kissé fáradt vagyok mert az elmúlt két éjszaka nagy részében nem tudtam elhessegetni a démonaim. naplót is írok. ám még ez is kevés a futással együtt hogy teljesen lefoglaljon.

Az utolsó mondatodat lementettem

Szenvedély nélkül a foci halott.

Ez óriási igazság egyébként általánosítva az élet minden egyéb területére is. A nevetséges egoizmusba nem szabad átvinni az önbecsülést, de egy határozott kiállású magabiztosság az első dolog, ami "kiül az emberre" még az aktuális kedélyállapotot is megelőzve talán, és egy böszme nagy és látványos "önsegítség" tud lenni, akár ontopic-értve is, akár bármilyen más élethelyzetben. Ha szarba veszed magad, mindenki más is elkönyvel annak, és úgy is fognak kezelni - és általában ennek a fordítottja is igaz.

Nekem nem esett jól a bulizás szakítás után, csak rá tudtam gondolni, nem tudtam igazán kikapcsolódni.

If I look back I am lost

ph, LM: Nálam ezek mindig beváltak. Ha magadba fojtod és nem mondod el senkinek, akkor kurva szar tud lenni az egész. Nem azt mondom, hogy minden havernak világgá kell kürtölni, csak és kizárólag 1-2 nagyon jó baráttal kell leülni és átbeszélni a helyzetet pár sör mellett. Már az tök jó, ha meghallgatnak, te kibeszélhetted magadból, mi fáj, az pedig ráadás, ha még jó tanácsokkal is el tudnak látni.
A bulizást pedig nem a lerészegedés miatt értettem. Jó társasággal, jó buliba kell elmenni, ahol kevés piával is jól érzed magad. Nem kell hányásig inni, a lényeg a kikapcsolódás.

Úgy látszik, embere válogatja, kinek mi a jó, de én beleőrülnék, ha egy ilyen dolgot magamban kéne elrendeznem.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Adom amit írsz. Annyit tennék hozzá, amit korábban is javasoltál, hogy el kell az embernek foglalnia magát. Minél kevesebb gondolkodás az elején - a pia erre is segíthet, ha közben tombol az ember és nem otthon iszákoskodik -, aztán pedig keresni valamit, ami egyelőre kitölti az ember életét.

Viszont egy a fontos: az akarat a kilábalásra. Az önsajnálat lószart sem ér

Szenvedély nélkül a foci halott.