Aki nem szereti a BSG-t, az egy...
Nos, mivel én nem beszélek így, meg nem is így gondolom: Germi, szívük joga nem szeretni. Hiába augrik ki nálad a barométer.
Viszont mi ketten másképp látjuk!

Meg persze Matt is!

Most betehetném a közel tíz oldalra rúgó sorozatzáró értékelésem, de nem teszem, csak "röviden".
A történet sava-borsát épp a bezártságérzet, a tengeralattjáró-hatás adja meg*, mert nemcsak hangulatilag érvényes, hanem szimbolikusan is. Baltar világít rá az egyik aspektusára, amikor a sorozat vége felé Lee-nek azt mondja, a Galactica (és nem Csillagközi, sicc!) masszív tömege már eleve biztonságot adott az embereknek, összetartó erő volt. Emellett, és ez a másik aspektus, ott van körülöttük a végtelen tér, de mivel az otthonaikat legyalulta az ellenség, csak egy homályos cél lebeg a szemük előtt, először Adama által is kimondottan illúziónak vélt...
A hadsereg realista ábrázolása, és most jönne egy gigantikus bekezdés, de mégsem.
S mivel ez is erősen karakterközpontú volt, számos remek karaktert vonultatott fel, és most nem kezdem el litániaként felsorolni a neveket és azt sem, milyen kurva jól játszották a szerepüket.
Emellett számos társadalmi, politikai és vallási kérdést feszegettek, igen magas szinten képernyőre vitt sci-fihez képest. Nem hiába rendeztek az ENSZ-ben a sorozatban tárgyalt témák tekintetében egy rendezvényt (ezt mindig imádom elmondani

; mert melyik másik sorozat mondhatja el ezt magáról? - ez is jelzi, hogy milyen kimagasló és minőségi sorozattal van dolgunk

.)
Nekem a LOST-tal együtt örök Nr.One.
* A Star Trekeket én sem szeretem.