A legjobb pedig az, hogy a vad 50-es 60-as éveket (Timothy O'Leary, diákmozgalmak, akkori nagyhatalmi konfliktusok, technikai fejlődés, űrkorszak) gondolatban úgy vitte tovább, hogy egyik könyve sem (legalábbis azok közül, amit eddig olvastam) lett egy igénytelen tömeg sci-fi, mindegyik (többynire) az elképzelhető és hihető határain belül marad, ráadásul állandó emberi gondokat/félelmeket/kétségeket fogalmaz meg, amik kortól meg tudománytól függetlenek. Ami még nagyon tetszik a könyveiben az az, hogy a legvadabb, legelképzelhetetlenebb dolgokról kiderül, hogy a szereplők túlstimulált agyában játszódik csak le.
Tényleg iszonyat nagy kár, hogy már nem élt, amikor megkaphatta volna az őt megillető - jogos - elismerést. És fáj látni, hogy a regényeiből hogyan csinálnak többnyire felületes, gagyi filmeket. (Azért a Linklater féle "Kamera által homályosan"-ban nagyon bízok. (Talán még az "Imposztor" az, ami hű volt a regényeihez.)
És Depp-el? Legjobb!

