Az a lényeg, hogy a csillagközi por a rövidebb hullámhosszú elektromágneses sugárzást jobban szórja, mint a hosszabb hullámhosszúakat. Magyarul, ha egy csillag ami fekete test sugárzó, egy nagy porfelhő közepén van, akkor a róla kiinduló fényből a spektrum vörös oldalán lévő sugarak nagyobb számban kijutnak, mint a kékek.(ill inkább kevésbé szóródnak el más irányokba) Ez az egyik oka annak, hogy a beágyazott csillagokat infrában vizsgálják. A másik meg az, hogy ezek elég sokszor születő csillagok, azok meg még inkább infrában világítanak.
Sajnálom hogy nem láttad élőben az üstököst, nagyon szép volt pedig.

It's easy to be a saint in paradise...