Munkavállalás külföldön

Nagyon árulkodó jellemző egyébként, hogy itt pl. az emberek szerintem semmit nem tudnak az aktuálpolitikai helyzetről. Szerintem az írek fele azt sem tudná megmondani, melyek a legnagyobb pártok itt... Mikor a főnökömet erről kérdeztem, csak egy elegáns "I don't give a shit, man"-nel válaszolt, mert egyszerűen nem érdeklni. Jól élnek, nincs mit számonkérni a kormányon, ha vki szegény, arról csak maga tehet...

Respect is not given. It's taken.

Én attól félek, hogy ha egyszer kimegyek, akkor már nem fogok visszajönni, épp az anyagiak miatt. Pedig szeretem Magyarországot, mert szép hely, a legtöbb ember kedves, sok jófej van (sztem Dome-on, aki nem újonc Noob, lama, az mindenki jófej, és hát magyar vagyok, melyre büszke is vagyok, de sajnos ma már a pénz boldogít. Nagyon sajnálom, ami ezzel az országgal történik. Fáj, hogy ezt kell mondjam, de ahhoz, hogy nagy változások történjenek, olyan alapvető reformokra lenne szükség, melyeket sztem sosem fognak elfogadni, vagy egyáltalán felvetni, mert sajnos egy átlagember kevés hozzá.

Hát azért nem pont erről beszélek
Pont az a lényeg, hogy még ha lejjebb kell is adni, sokkal ne kelljen. Ezen agyalok most, csak ez már egy másik topik témája lenne...

Respect is not given. It's taken.

Hát igen. Biztos fura lesz, hogy ketten sem fogtok annyit keresni, mint te most egyedül.

Itt pl. kimondottan előny, hogy magyar vagy. Igaz, nem a magyarság okán, csak egyszerűen felüdülés az íreknek, ha egy külföldi nem lengyel. Én amúgy már előre félek a hazameneteltől, mert bizony innen kell kitalálnom, hogy otthon miből fogok majd megélni... Not easy...

Respect is not given. It's taken.

Erről beszélek. Itt nem lehet kibontakozni. Nem érzed magad otthon, holott ez a hazád. Amit köhööööööömmmmmmmm (ide mindenféle nyomdafestéket nem tűrő szó kerül) emberek irányítanak/uralnak. Máshol jobban becsülik a magyart, mint saját hazájában.

Egyáltalán nem nagy megpróbáltatás. Az eleje nehéz, de az a pár hónap hamar feledésbe merül. Amúgy én nagyon sajnálom, ami az országgal történik, mert nagyon szeretnék otthon lenni, de egyszerűen egy bizonyos beállítottságú réteget leszámítva csak a szabályt erősítő kivételek élhetnek olyan életet, amit [Vonnegutot idézve] "élni is érdemes"...
Én meg sajna nem tartozom közéjük.
De amúgy is: otthon ha vki fodrásznak vagy kőművesnek tanul, az a legaljának számít. (ebbe bele lehet kötni, de én sima szakmunkásra gondolok, érettségi nélkül, stb.) Pedig ezek az emberek építik a házadat, vágják a hajadat, javítják meg a csőtörést, stb. Ugyanannyit érdemelnek, mint bárki más, és itt meg is kapják. Ez a szép az egészben, de egyben szomorú is, mert én magyar vagyok és ott ez egyelőre sci-fi...

Respect is not given. It's taken.

Nagyon durva. 4 nap alatt megkeresitek, amit a szüleim kemény munkával, napi 8, illetve 10 órával, egy hónap alatt. No Comment. Ez Magyarország. Ez annyira hihetetlen, és elkeserítő. Már alíg várom, hogy kikerüljek valahova. Bár biztos nagy megpróbáltatás lesz.

Nem nagyon lehetünk, mert a cégszabályzat persze tiltja, hogy egymáshoz ilyen szinten közel álló emberek együtt dolgozzanak, de mivel kislétszámú a csapat, így elkerülhetetlen, hogy együtt dolgozzunk néha. Így aztán az a vicces szitu alakul ki, hogy a barátnőmmel dumálgatunk, meg mozizunk, meg tervezgetünk 12 órán át, aztán kapunk is mindezért arra az estére kb. 50ezer forintot

Respect is not given. It's taken.

Egyébként jó módszer, így legalább munka közben is együtt vagytok.