Egyébként én mindkét esetben mást. Meg attól függ mennyi ideig lennék láthatatlan (1), vagy hogyan lennék halhatatlan (2).
(2)
Ha mondjuk úgy, ahogy az egyébként kiváló anime, a Mermaid Forest mintázza, tehát röghöz kötve, egyéb hatalom és pénz nélkül, egyszerűen csak mindig újraélednék az út mentén, valahányszor lemészárolnak, akkor az úgy eléggé szopás lenne, és sok minden mást nem tudnék csinálni, mint amire egy teljes értékű élet alatt is képes lennék. De ha pénz is járna hozzá, és azt csinálhatnék tényleg, amit akarok, akkor tuti beneveznék egy Föld körüli útra, és szépen lassan a világ minden egyes országát és nevezetességét végignézném.
Bár arra vigyázni kéne, hogy a társadalmak és a politikai berendezkedések változhatnak az idő alatt, én viszont nem öregszem, így jól be lehetne és be is kéne osztani, hogy mikor hova menjek. 
(1)
Ha frappáns akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem árulom el. Elvégre ha valamit láthatatlanul meg akarnék nézni, akkor azt azért akarnám látatatlanul megnézni, mert nem akarom, hogy mások tudjanak róla, hogy megnéztem.
Egyébként megint attól függ, mondom, hogy mennyi időre lehetnék láthatatlan, és attól is, hogy csak passzív módon lehetnék az, vagy be is avatkozhatnék láthatatlanul eseményekbe. Előbbi esetben nem sok értelme lenne például elmenni a bankba.
(3)
Végül megjegyezném, hogy az (1)-es és (2)-es esetek kombinációja képében képzelem el valahogy a túlvilágot. Tehát akkor már örökéletűek leszünk (mennyben? pokolban?), és láthatjuk, mi zajlik utánunk a Földön.
Elég kielégítő volt a válaszom?
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
