Az az igazság, hogy nekem sokszor eszembe jut, milyen lenne más korban, más technikai körülmények között élni.
Én bizony nagyon örülök neki, hogy a mi korunkban már van kábeltévé, szélessávú internet, mikrohullámú sütő, autópályán haladás 130 km/h-val, érzéstelenítés a fogászaton stb. És egyáltalán nem kívánnék visszamenni a múltba, még gazdag családba és jó körülmények közé se, mert ezek nagyon hiányoznának. Sőt, néha egészen sajnálom az akkori embereket, hogy nekik nem adattak meg ezek a nagyszerű dolgok. És furának tűnik, hogy ennek ellenére mégis boldogok és elégedettek tudtak lenni.
Másrészt pedig ugyanezzel a lendülettel néha sajnálom magamat is, amikor elképzelem, hogy akár csak egyetlen emberöltő múlva is már milyen dolgokat fognak felfedezni. Például nyakamat tenném rá, hogy lesz valami szerkentyű, amivel saját magunk irányíthatjuk az álmainkat; vagy létrehozhatunk egy saját virtuális valóságot, amit teljesen az elképzeléseink szerint alakíthatunk, és utána kipróbálhatjuk benne az életet, mintha igazi lenne (és most nem egy egyszerű számítógépes játékra gondolok, hanem az összes érzékszerv egyszerre történő stimulálására és a mostaniaknál jóval fejlettebb mesterséges intelligenciára) stb.
Szóval ez egy nagyon érdekes kérdés. Legalábbis engem ez sokat foglalkoztat...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.