Ügyes és tehetséges srácok vannak most a válogatottban - bár én Német Krisztiánt úgy betenném a nagyok közé, mint a sicc, ma kint voltam az U19-es meccsen és ledöbbentem a gyerek fizikumán, képességein -, de a pillanatnyi örömmámorban gondolnunk kellene arra is, hogy jönnek a selejtezők. Fel kell tennünk a kérdést: mire volt jó akkor egy Germany elleni 0-2, egy Olaszo. elleni 3-0 és most a görögök elleni 4-2?
Én bizakodom, de egyre kevesebb erővel. 86-ban, amikor elsős gimis voltam, a mexikói irapuatoi stadionban elszenvedett 6-0-ás vereséggel mintha minden elszállt volna... (pedig akkor Détári, Eszterházy, Kardos, Sallai, Disztl Peti, Burcsa etc. játszottak ott, akik tényleg tudtak focizni.) Hit kell és elsősorban nem nekünk, hanem a focistáinknak. Hogy elhiggyék, hogy ők is vannak olyan jók, mint bármely nyugati, balkán vagy bármely focista. Ez az egész dolog origója.
Mindenesetre Gratula a fiúknak, még ha egy olyan válogatottat is győztek le, aki két hét múlva az eb-n szerepel és nem igazán ez a meccs volt számukra a leglényegesebb. De győzelem, az győzelem...
No ősszel meglátjuk. Hajrá Magyarok, Hajrá Magyarország!
