Gitárosok

Na igen, épp ezért nem szeretik sokan a Dream Theater, meg más ultraprogresszív, matekos csodákat... Mindenki elismeri, hogy hihetetlenül képzett zenészek, de hol a zene??? Tök jó, hogy minden metronóm-pontos, meg ultratechnikás, de ez önmagában még csak zenei maszturbálás. Kellenek olyan dalok, esetleg témák, ami megragadja az embert, vagy felforralja a vérét, továbbá elő is tudja adni azt úgy, hogy valóban él is a színpadon! Ez az ami megcsinálja a hangulatot, és nem az ha valaki 5 oktávot lefog.

Jahogyúgy!
Balázs kemény kritikus. Ha valaki nem suliban/tanártól tanult gitározni és nem ragaszkodik görcsösen azokhoz a sémákhoz, akkor biztos, hogy beszól.
Nade pont arról van szó, hogy nem feltétlenül csak a mesteri hangszerkezelés tesz valakit naggyá. Amellett, hogy tolja a basszust, körbeugrálja a színpadot, pörgeti a hárét, beiszik, mint az állat, egyebek (a pontatlanság emiatt is lehet ).....ha valakinek van egy kis köze hozzá, akkor tuggya, hogy nem csak hangszerkezelésből áll egy metál produkció, hanem egyéb másból is. Balázs hol állná meg a helyét egy death bandában (nem hangszerkezelésre gondolok, bár a tempót sem feltétlenül bírná)?! Mindamellett persze egyértelmű, hogy törekedni kellene az igényes, precíz hangszerkezelésre, még akkor is, ha az a hajpörgetés rovására megy....már ha elsősorban zenésznek tartja magát valaki.....
A távolról pengetés meg tényleg metálos betegség, másrészt meg talán látványelem is. A Mudvayne-os faszi meg márcsak azért sem lehet szimpi Balázsnak, mert Warwick-on nyomja, amit ő köztudottan fosnak tart.

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"