Ismét nem egy könnyű, és valóban nem fiatalkorúaknak való filmet ajánlok (habár én még épp' nem vagyok nagykorú), mivel a Rekviem egy álomért egy nagyon kemény drogfilm.
Sőt, azt kell mondani, hogy ez talán a filmipar legmegrázóbb drogfilmje, ami viszonylag sok főszereplővel dolgozik (4 db), de azokon kívül nincs tartós mellékszerep.
A film a TV függő anyáról és a heroinista gyerekről és köréről szól.
Az anya télleg TV függő, és télleg függő, mivel mindent megtesz, hogy nézhesse, s elvonási tünetek gyötrik hiányában. Sok története nincs a filmnek, van még az anyának a sok hasonlóan koros (50-60 év körüli) barátnője, meg a fia, annak afrós haverja és barátnője, akikkel együtt szívnak, lőnek szippantanak, leginkább fecskéznek.
A film majd' két órás, és ez cselekmény, törénés szempontjából egyszerre semmi és emellett végtelenül szövevényes és nagyon hosszú, mert se be- se levezetése nincsen (ezektől zseniális)
A film rettenetesen kemény valóságot tükröz nagyon megrázó képekkel, gyakorlatilag minden olyan tényezőből tartalmaz több-kevesebb dolgot, ami csakis felnőtt nézőknek minősítené (mégis két csillagos!) A film nem olyan 'kisangyal', mint a Ponyvaregény, vagy a Trainspotting. Ugyan mindkettő zseniális, de azok mesék, és nagyon jó mesék, csak ehhez képest nagyon gyenge megjelenésüek.
Amivel igazán nagyon viszi a pálmát (s remélem majd minél több díjat) az a vágás. Ti még ilyen furcsa, de mindenekelőtt tökéletes és hatásos vágást még nem láttatok.
Képzeljétek el a Blöff azon jeleneteit, amikor Avi Londonba jön, meglehetősen gyorsan 
. Nos ebben a filmben vagy negyed óra NEM ilyen, a többi ilyen, a maradék negyed óra tartogatja az igazán megrázó dolgokat a sok megrázó dolog között.
Mit mondhatnék: ajánlom elsősorban seqesx-nek, meg mindenkinek, aki valaha találkozott akármilyen anyaggal, és azoknak, akiknek jó idegeik vannak, és jó filmet, talán életük legmeghatóbb, legjobb filmjét akarják látni (azért nem lesz egy Szar Warsos sikere).
Nagyon nagyon húzós képi világa és elképesző vágása miatt simán kijelentem, hogy szerény személyem a 2000. év (akkor készült) legjobb filmjét láttam, és biztosan bekerült kedvenc 10 filmem listájára, viszont azóta, mióta a filmet láttam (2 napja) nem igazán tudok szabadulni képeitől. Nem ijesztő, mégegyszer, de borzalmasan realisztikus, és ez engem nagyon nagyon megfogott
*****/*****
ötből öt, azaz szuperkirály, csak azért én időnként kapaszkodtam volna a karfába jeleneteknél... (az az igazság, hogy a vágás miatt nem tudtam mégse kapaszkodni, és ez a végére annyire felfokozott mindent, hogy alig tudtam lenyugodni. Ha a South Park nevetséges három csillagos, ez mért csak kettő?)
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
