Don-kanyar Emlékjáték

UUAAAH, sztaffszargyent! Jó vizsgázást, egy kalappal a fránya kérdésekhez, aztán a hónap végén "continued"!

Üdvözletem!

Előzetesben: Körváltás nem volt (ami nem is nagy gond, mert hiányzik azért még pár parancs, de én pofátlanul úgy vettem volna, hogy akkor "nincs utasítás" ), és sajnos, mivel nem tudom biztosítani a folytonosságot (vizsgaidőszak -> ugyanezért hanyagolom most a Dome-ot is), úgy gondoltam, inkább "pihenjünk" pár hetet, és január legvégén-február legelején térek vissza a következő körrel. Onnantól nekem egy-két hét szünet, majd szorgalmi időszak, amibe bőven belefér az a négy-öt órás meló, ami a körváltással jár. (Összesen ennyi, azaz képek, leírás, lejegyzetelgetés, illetve a végkiértékelő "napló" leírása)

Most is azért ugrottam fel így, a holnapi vizsgám megbeszéléséről visszatérve, hogy a dátum kapcsán tiszteletemet tegyem szintén idézettel (illetőleg terveim szerint holnap is). (Mielőtt megkérdeznétek: Nem, ennyi "nem oszt, nem szoroz", úgyis éjszakázni fogok a vizsga miatt. )

1943 január 12.
Palotás Mihály hadnagy (9. gyalogezred, II. zászlóalj)

"...ma is előttem van a kép, ahogyan szovjet egységek jöttek le a domboldalon. Érdekes, hogy nem támadtak nagy erővel, mindössze két harckocsi jött előre, mögöttük a gyalogsági egységek. Még az is látható volt, hogy hátul húzzák a sebesültvivő szánkókat. Mi kaptunk egy rövid ideig tartó, de erős aknavetőtüzet, ami szerencsére nem tett kárt bennünk, mert csak körülöttünk csapkodtak és robbantak az aknák. Magába a lövészárokba egy sem hullott. 500-600 méteres megközelítés után kiadtam a tűzparancsot, hogy a két harckocsi mögött jöbő gyalogosokat repeszgránáttal lőjék minden ágyúból. Valami csodálatos harci kedv fogott el bennünket, és lőttük az ellenséget. Valósággal élveztük a harcot. Az emberek azzal szórakoztak, hogy a sisakot a szuronyra tűzve kidugták a lövészárok fölé, mire a szovjetek eszeveszett géppuskatüzet zúdítottak rá. Meg kellett tiltanom ezt a játékot, mert azzal a veszéllyel járt, hogy a lövedék gellert kapva a sisakon bepattan az árokba, és ott sérülést okozhat. Ebben a tűzharcban a szovjetek nagyon óvatosan közeledtek felénk. A két harckocsi nem is mert 100-150 méternél közelebb jönni, így nem is tudtuk azokat kilőni. Éreztük valamennyien, hogy mi vagyunk fölényben és vártuk, hogy csak jöjjenek minél közelebb. Irgalmatlan tüzet kaptak. Fél 10 körül már kialakult egy álló tűzharc..."
Ugyanő később:
Nagy gondba kerültem, mert Csoknyay ezredes úrtól azt a parancsot kaptam, hogy innen visszavonulás nincs. Töprengés után úgy döntöttem, hogy én magam maradok, az embereimet visszarendelem. Így történt. Egy Pettenkoffer nevű karpaszományos őrmesterrel a 4 ágyú závárzatát kiemeltük és ledobtuk a lövészárok mögött húzódó patakmederbe, az embereimet pedig visszarendeltem az ezredparancsnoksághoz. Magam behúzódtam a lövészárokban lévő kis bunkerpmba, befűtöttem az ott lévő kis vaskályhába azzal az elhatározással, hogy én befejeztem a háborút.