Vizsgaidőszak

Azért annyira nem vészes a vizsgaidőszak, én pl. hasznosnak érzem, hiszen igazi erőpróba. Sőt inkább félek a ZH-héttől, amikor 5-6 tárgyból írok beszámolót gyakran csak 3-4 nap leforgása alatt. Ekkor felkelek-tanulok-zhzom-tanulok hajnalig-alszom-zh-tanulok és így tovább...
Vizsgaidőszakban pedig 3-4 naponta vizsga és éppen ezért (sajnos) lazán veszem, csak az utolsó nap van igazi hajtás. De mikor vége...Olyan ez, mint a maraton, azoknak, akik utálnak futni, de szeretik a kihívást. Jó odapillantani az indexre, tudván, hogy mennyit szenvedtél vele (v. néha milyen szerencséd volt). Ezek olyan dolgok, amikért igazán megküzd az ember. Mint az a személy, aki vesz egy autót, de nem hitelből, hanem a saját maga által nehezen megtermelt vagyonból és megtakarításból. Olyan cél, amit mégis te értél el, nagyjából egyedül (bár a kommunikációs csatornák működnek, és persze a puska is sokat segíthet).
Igaz én könnyen beszélek, már csak egy vizsgám van csütörtökön és febr. 10ig lógatom a lábam. Unalmas lesz

Szenvedély nélkül a foci halott.

De nem vágsz eret magadon e-miatt, ugye?
Így évekkel később visszagondolva, én is útáltam /ki nem?/ a vizygákat, sőt a sulit is. És ennyi év távlatában bizony nevetséges, hogy valaki ennyire komolyan vegye a tanulást. Amit az iskolában oktattak, annak töredékét veszed hasznát életed során. Na, ha a tanult szakmádban helyezkedsz el, akkor többet, de a mai világban is és a jövőben is egyre nehezebb lesz szakmán belül elhelyezkedni. Mindenki főiskolába, egyetemre jár, mert belénk súlykolták, hogy tanulj fiam, mert hülye maradsz. Na és hol vannak a képzett szakmunkások? Akik az országot viszik a hátukon? Ugyhogy marad a diplomata útépítő esete a jogász köművessel. Mert már találkoztam ilyennel...

Speciel gimiben én is kitűnő tanuló voltam, és eddig az egyetemen is összességében megvan egy jó 4-es átlagom, de hogy a ma reggeli és a holnap reggeli vizsgán már annak is örülnék, ha átengednének, az biztos.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Egy nagyon jó ismerősöm, aki Nőként látta meg a világot, öngyilkosságot kísérelt meg.
Indok: félt a vizsgáktól. Mert szarul állt, hiába tanult. És mit mond majd anyuci, meg az ismerősök. Amúgy kitűnő tanuló volt, csak az egyetem ugye már követel, így nem tudta tartani az iramot. Szerencsére időben kórházba került, nem sikerült a kisérlet.

Na ennyit a közoktatásról és a stresszről, amit már gyermekkorban intravénásan kaptunk, kaptok. Undorító az egész oktatásügy!!!!!!!