. Aki látta ismét csak meggyőződhetett Európa kultúrfölényéről. Nekem Sára munkássága a gyengém, nem véletlenül.
1848-as szabadságharc hírére dezertál a Habsburg seregből egy svadronnyi huszár, hogy mielöbb hazajusson. Tulajdonképp e csapat hányattatásáról szól a történet. Megdöbbentően szikár, földszagú mű, hiányzik belőle az a pátosz, romantikus nekibuzdulás ami jellemzője a 48/49-es filmeknek.
Brutális csatajeleneteit össze lehet hasonlítani a divatos áltörténelmi kalandfilmek (lásd:A rettenthetetlen), hasonló jeleneteivel, a magyar film sokkal amatőrebb, de ezerszer felkavaróbb. Persze ez a hangulat miatt is van.
Az epilógus, mikor az elítélésükre és megtizedelésükre kerül sor, a legjobb jelenetek közé tartozik, amit valaha láttam.
Régmúlt katonasága iránt érdeklődőknek mondom, a filmben felvonul a Habsburg birodalom egész fegyvertára. Gránátosok, sorgyalogság (linie), a lovasságnál, dragonyosok, vértesek, meg persze ulánusok.
