Risen demo (Hírek)

Maga a szerepjáték egy többszereplős játék. Szerintem. Hogy a többi szereplő NPC vagy élő személy, végülis tényleg - majdnem - mindegy. Sokat nem játszottam amúgy kártyás szerepjátékot, meg baromi régen volt. CRPG, az első, amire emlékszem, az a Lands of Lore volt.

Én a Blackthorne, Flashback stílusú játékokat hiányolom, de persze Abe-eket is végigtoltam. Mai technikával gyönyörű játékokat lehetne készíteni, ld. Trine. De ez sajnos csak egy.

ON
Risen sem lenne rossz játék, de a harcrendszer hazavágja az egészet. Szerintem. Hogy szeretném tudni, merre megyek, valószínűleg abból adódik, hogy rühellem a labirintusokat.

Dark Archon

Igen, de azért kérdeztem, mert azt írtad, hogy az RPG többjátékos kártyajátékokból indult ki. A Shadowrun meg egy sokadik generációs RPG. És tudtommal nem kellettek hozzá kártyák, (bár én inkább Earthdawn-oztam még anno a 90-es évek közepén, ha már FASA terméket hozunk szóba). Szóval, finoman arra akartam utalni, hogy tévedésben vagy ez ügyben De mindegy, végül is nem ez a központ kérdés.

Platformjátékok nem jelentették a szívem csücskét, de Abe első kalandja megvan otthon eredetiben, és azt kifejezetten szerettem. Amúgy bármelyik játékstílus eltűnése sajnálatos, mert szürkíti a palettát. De idővel fel fog támadni, ugyanúgy, mint a kalandjátékok, rpg-k stb. Közhely, de tényleg ciklusokban működik itt is minden.

Az "okolásom" meg nem vádló akart lenni, egyszerűen én viszonylag régi motoros vagyok ebben a stílusban (90-es évek elejéig visszamenőleg ismerem az CRPG-s címek többségét, vagy legalábbis elég nagy részét), és bár tudom, hogy a CRPG-k jelenkori változása egy természetes trend része, amely során nagyobb vásárlóréteget akarnak elérni ezekkel az egyszerűsítésekkel, de örvendetesnek akkor sem tartom a dolgot, és ha még valaki ráadásul úgy is próbálja meg beállítani ezeket az új játékokat, hogy azok az "etalonok", és a hagyományos papír alapú (vagy körbeülős) RPG-k világát ilyen-olyan szempontból (pl. összetettség, szabad választás, intuíció!) jobban megidéző régi vagy új játékokat meg lehurrogják, akkor talán érthető és elfogadható, hogy szót emelek.

Endure. In enduring, grow strong.

Pl. Shadowrun. Kártya, spéci dobókocka, emberkék az asztal körül és egy mesélő. Nem véletlen van a Shadowrun-nak csak és kizárólag multi-online verziója, más kérdés, hogy nem lett kasszasiker.

Én pl. mindig szerettem a platform játékokat, szinte kihalt, de attól még nem okolok senkit. Az említett játékok bármelyikében meg szvsz figyelmen kívül lehet hagyni a térképet, nyilat és csak a szövegre koncentrálni, ha valakinek az tetszik (s nem utolsósorban nem nevezek azért senkit nyomoréknak vagy hulladéknak, mert így szeret játszani).

McCl@ne: WoW-ra vagy büszke? Én a trial 14 napja után meguntam. Fejleszted magad a semmiért, órákat bolyongsz, hogy növeld a Blizzard bevételét, sztori 0. Egészségedre.

Dark Archon

Ööö, milyen kártyajátékra gondolsz?

Különben meg a pen&paper RPG-k számítógépesítése nagyon sokáig egyet jelentett a "single player" játékélménnyel (aminek persze részben technikai okai voltak.)
De maradjunk annyiban, hogy egy Fallout 1 vagy 2, noha csak single player része van, még mindig ezerszer közelebb áll a valódi p&p RPG-k szellemiségéhez, mint bármelyik MMORPG.

Endure. In enduring, grow strong.

Hát az RPG eleve többjátékos dolog, szóval hiába okoskodsz itt single RPG-k alapján, valójában többjátékos kártyajátékból indult ki az egész. Nem véletlen, hogy a Shadowrun ill. Might & Magic vonalat nem kommentáltad, mert fogalmad sincs, mi az. Ilyeneket meg óvodás koromban rajzolgattam utoljára... büszke lehetsz magadra

Dark Archon

Na, hát ez lett a válaszod. Nem csak hihetetlenül nevetséges vagy, de vitaképtelen is. Minden alkalommal szénné égeted magad, amikor nekiállsz okoskodni... egy idő után baromi szar lehet.

de hogy lásd, veled is törődik valaki

Respect is not given. It's taken.

Te meg a legokosabb vagy ezen a fórumon Komoly morális és erkölcsi dolgokban tuti, hogy 1000% tapasztaltabb vagy, mint én, a politikai dolgokat meg még nagyobb ívben sz*rom le.

Dark Archon

Te tényleg nem vagy normális
Morrowindet és Baldur's Gate-et hasonlítgatod Barbie programokhoz és közben arra vágysz, hogy színes nyilak vigyenek a következő küldetéshez... agyhalott.
Kár írnom is, te vagy a fórum legbutább játékosa, de azért gépelek még:
A szörnyek szintje a Baldur's Gate-ben nem igazodik, hanem van. Te pedig próbálkozol: ha elég erős vagy, legyőzöd, ha nem, még gyúrsz. Ennek ez a lényege. Az, hogy a te szánalmas érdeklődésedet egy MMO küldetései váltják ki a -maradjunk a Baldur's Gate-nél, de említhetném a Fallout-okat, vagy az Arcanumot, de akár a Risent is- komoly RPG-k összetett, komoly morális és erkölcsi, néha politikai jellegű kérdéseit feszegető, többféle megoldással bíró kalandok helyett, az már megint kinek a szegénységi bizonyítványa?

Oké, hülye vagy hozzá, nem érdekel, nincs rá időd, de akkor miért fikázod? Szar a játék, mert nem érsz rá? Az igen, logika a köbön.

Respect is not given. It's taken.

Én biztos, szemmel láthatólag te nem vagy képes feldolgozni, hogy nem mindenkinek jön be az órákig tartó bolyongás valami erőltetett, az érdeklődést a legcsekélyebb mértékben sem kiváltó "küldetés" miatt.

Morrowind-et, Baldur's Gate-t se sokáig bírtam, valahogy az sem köt le, hogy állandóan új páncélokat kelljen vásárolnom, kiszíneznem, stb., arra vannak remek Barbie programok (az új páncélokhoz persze igazodnak a szörnyek szintje is, tehát kb. semmi értelme).

Guild Wars-t még mindig ajánlom mazochista figyelmedbe, mert a több, mint 200 játékóra alatt a világ felét fedeztem fel kb., kikapcsolod a quest track-et, nem használod a map travelt, aztán bolyonghatsz a játékban életed végéig, akkora a bejárható terület. S nem utolsósorban az "időhúzásos" küldetések megcsinálása teljes mértékben szabadon választott.

Dark Archon

A Risen egy jó játék, egyáltalán nem azért hordtam le, mert nem mutatta nyilakkal, hogy merre kell menni, mintha fogyatékos lennék. Sőt, pont ellenkezőleg: ha értelmezted volna a leírt szöveget, láttad volna, hogy pont a bejárható terep méretét találtam kicsinek, azaz pont az elveszettség, magamra utaltság érzése hiányzott.
És nem, egyáltalán nem kell céltalanul bolyongani sehol. Én legalábbis olyan szerepjátékkal még nem találkoztam, ahol valami útmutatás ne lett volna. Az nem az én hibám -és főleg nem a játéké-, hogy te képtelen vagy legalább az égtájakat lefordítani (mert általában ennyiből áll megtalálni valamit/valakit).
A Witcher meg aztán végképp nem tudom, hogy jön ide: szép lett volna, ha egy lineáris és zárt világú RPG-ben el lehetne tévedni. Ott, ahol van 3 utca, meg 6-7 NPC egy adott térképen, tényleg elég nehéz... Open-world, sandbox jellegű RPG-kről beszélek, amilyen a Risen, a Gothic, a Morrowind, Oblivion, vagy éppen a Baldur's Gate.
Képes vagy ezt feldolgozni?

Respect is not given. It's taken.