Ez azért nagy mérföldkő, mert ő nem ismerős, hanem tök idegenként hívott fel telefonon, hogy lépjünk fel. Mondjuk akusztikra kellett fogni, mert ez csak 1 stand volt, szóval nem zavarhattuk az egész kiállítást. Ezért 3an is mentünk csak, ahogy kafkazokon szoktunk fellépni. Énekes-gitáros én(szólógitár) dobos(kongával).
Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!
Ennyire gyakoroltok kollégák?