Amúgy tök kedvelem benned, hogy ilyen részletes, milliméter pontos vagy, de ez egy film, ami megtörténhetett avagy sem! Fogtál már a kezedben 50 mm-es német av. gránátot? Én igen: kb. akkora súlya van, mint a filmbeli jenki gránátnak! No, azt faszán el lehetett dobni! Még az árokból is!
Egyébként számomra a filmben nincs baj ezzel: szerencsétlenek menekültek vagy pozíciót váltottak és odavágott közéjük egy jenki gránát! Megeshetett, a rájennek nem ez a negatív esszenciája!
Ellenben Lacko! Sokadjára olvasom újra Michael Reynolds - Acélpokol" c. kitűnő könyvét! (Éppen '44 június 13-nál járok, amikor Wittmann egy teljes tommy pc. hadosztály előőrsét megszívatta Villers-Bocage-nál egyedül! Mindenestől: törzs, páncélos ékek, páncélozott gyalogság, híradó egységek, gyalogság stb.)
Beszéltünk a jenki atrocitásokról! Nos Reynolds a következő megállapításokat rögzíti (amellett, hogy könyvét teljesen objektíven, az angolszász hadtörténeti felfogástól teljesen eltérően) a szövi törvénytelenségekről! Idézem:
"Az éremnek azonban van másik oldala. A németek több esetben vádolták meg a szövetséges tiszteket azzal, hogy a háború folyamán atrocitásokat követtek el német hadifoglyok sérelmére. Bizonyítékképpen azokra a náluk talált dokumentumokra hivatkoztak, melyekből kiderül, hogy a szövetségeseknek hivatalos parancsuk volt, hogy ne ejtsenek hadifoglyokat! E könyv szerzőjének nincs tudomása ilyen dokumentumok létezéséről, de ha az 1945-46-os években uralkodó állapotokra gondolunk, valószínű, hogy ezeket az iratokat - ha valóban léteztek - megsemmisítették, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták! Meyer ("Panzer Meyer"sic.) maga is állította, hogy június 9-én saját szemével látta 30 német katona holttestét a Rots melletti vasúti sínek mentén."
(forrás: M. Reynolds: Acélpokol, 117. old., Hajja és Fiai könyvkiadó, 1999., a mű eredeti címe: Steel inferno)
Reynolds megemlékezik továbbá, hogy Luxemburg nevezetű (Werhmacht!)ezredesről, aki nem volt hajlandó megadni magát. A tommyk (Brit Ins of Court ezred tagjai) nemes egyszerűséggel egy brit harckocsi elejére kötözték, mintegy "pajzsként"! A harckocsit egy német pc.törő ágyú lőtte ki, az ezredessel együtt. Két nappal később egy német katonai kórházban hunyt el...
Na ennyit a szövik elhallgatásáról. Szomrú, hogy "győztesekként" n em vállalták be a saját, apró-cseprő gonoszságaikat! Én megértem (még), hogy a harc hevében, túlcsordulva az adrenalintól, kivégeznek magukat megadó embereket, de az, hogy egy tank elé kötözünk egy német ezredest élő pajzsként, ezt már nehezen veszi be a gyomrom. Megadta magát, hadifogolytáborban lett volna a helye...
(Egyébként biztosan sokat gyakoroltak a gumi kézigránátokkal, amelyekkel mi dobálóztunk anno a honvédségi spartakiádokon! Egyébként azt is buzi messzire el lehetett dobni!
