Tudom, tudom, hogy "romantikus" volt ez a rész, de a film vége felé eszembe jutott... a feleségem. 15 éve együtt vagyunk, 13 éve házasodtunk össze és iszonyat sírás-rívás volt, amikor "csak" három hónapra mentem ki Boszniába 1999-ben. (Bár én visszajöttem).
A fentiek alapján tudom mérlegelni/átérezni e rész jelentőségét, mert majd a szívem szakadt ki, amikor a végén az ifjú feleséget mutatják a tengerparton! A szerelme/férje soha többé nem jön vissza! Ez a rész érzékeltette, hogy akkor mennyire múlandó volt minden akkor, míg ma mi itt élünk a fasza kis biztonságunkban, mindenkinek meg van a csaja, felesége, állása, sulija, de akkor ez mit sem számított... Csak a szerelem és a kapocs, közben harcolni kellett.
Lehet, túl érzékeny vagyok, de "fájt" ez a rész Basilone és felesége miatt, amellett, hogy ez az Iwo Jima rész jóval "cizelláltabb" látvány szempontjából, mint az Eastwood-féle "Letters from Iwo Jima"! Bár ez a film is a szívem csücske....
