Háborús filmek és a valóság

Direkt visszanéztem most azt a részt és a taxis nem leszólja Leckie-t, hanem épp ellenkezőleg, azt mondja, hogy nekik legalább volt némi "szabadságuk" Londonban meg Párizsban, míg a marineeknek nem jutott más csak a rothadó dzsungel, meg a malária.. Bár angolul néztem, de sztem így gondolta..

There is no such thing as an unwritten life, only a badly written one.

Kiscsirke!
Nagyjából ugyanaz a véleményem,mint neked a sorozatról, szerintem Sledge belépésével vált nagyon jóvá a sorozat a 3 pelleluis rész és az okinawai zsenális volt, tökéletesen átéltem azt az érzést az "őrület határán" érzést ami lejött belőle.Érdekes, hogy a taxi sofőr,hogy leszólta Leckie-t, hogy neki csak a Malária jutott, pedig az európában jóval könnyebb volt az amerikaiaknak, a németek akk már tudták,hogy elvesztik a háborút és sokan megadták megukat ellenben a japánokkal..............
Az utolsó befejező részbe még pár dolgot hiányoltam főként, hogy kelett volna pár fénykép pl Sledge, Burgin és Merriell Shelton öreg korába együtt csinálnak vmit,vagy Leckie és Vera esküvője vagy Basilone temetése és sírja.