Háborús filmek és a valóság

Már néhányan biztosan látták, de nekem tegnap sikerült megnéznem a Die brücke (A híd, 1959) című, fekete-fehér NSZK filmet!

Érdekes volt az az atmoszféra, amelyet a háború után 14 évvel megteremtett a film, hihető volt! Persze itt is voltak heroikus megőrülések a lövészgödörben, meg heroikus kamasz, aki egy szál Panzershrek-el (bocs kettővel) megállít két jenki tankot, heroikus kamaszok, akik megölik a saját idősebb bajtársaikat, miután azok hidat akarnak robbantani...stb.

Mégis felüdülés volt az elmúlt évek sok-sok jenki feldolgozása után (jenki szemszögből), méltóan kiegészítve pld. a Stalingrad című feldolgozást! Ez a film elég jól bemutatja a végóráiban - még - nyugodtan éldegélő német kisváros életét, a menekülő pártfunkcionáriusok hisztériáját, és a boldogan élő fiatal, iskolába járó kamaszokat, akiket hirtelen besoroznak! Egy híd védelmére...