Háborús filmek és a valóság

Tudom, nem ide kívánkozik, de ma megnéztem a

Bűn és bűnhődés c., Biszku Béla elvtársról készült filmet...

Azontúl, hogy számadás nélkül egy ilyen hóhér még itt van közöttünk, azt mondom: hagyjuk a francba a közel 90 éves vérveres komcsit! (amellett, hogy a Wiesenthal Központ még mindig bíróság elé idéz ma 90 éves koncentrációs tábor-beli őröket, akik közvetve vagy közvetlenül szerepet játszottak zsidók megölésében, akiknél nehéz a bizonyítás, amellett, hogy bármiféle halált okozó tevékenységüket elítélem!) De. Őket oda citálják. Biszkut nem, aki alsó hangon 300 ember "face to face" felakasztásáért felel, Kádár és a ruszki genyók jóvoltából! Ám még ez sem érdekel (illetve csendes szomorúsággal igen), az már igen, hogy vénemberi hóbortjában - a film egyik epizódjában - keresztet vet a templomban, ahova a stáb beviszi!

Majd a riport során elmondja: "hogy amikor 30-án (október) bementek a Parlamentbe, akkor az egyik irodába Apró Antal (megj.:az egyik főhóhér) az egyik íróasztalon ülve "szalonnázott!!! Úgy döntöttek - (megj.: a komcsik) -, hogy ott alszanak az ország első épületében: mivel nem volt ágy, ezért letépték a bőrhuzatú ajtókat és azon aludtak, köpenyükkel takarózva..." (megj.: ahogy a ruszki hordától tanulták a "felszabadulás" után)...

Deák, Tisza, Bethlen, Teleki... szerintem forogtak a sírjukban! Nem tudok mit mondani. A lényeg: itt él közöttünk ez a pribék. Fónagy Jenő visszaemlékezése mindent elmond, de Wittner Mária visszaemlékezése is üt a filmben!

Amúgy a film készítői szerintem iszonyat pancserek, bár becsülöm a bátorságukat és a rafináltságukat...