Szerettem a hamuviharokat, az esőket, a sírboltokat, a hajóroncsokat, a jobbra-balra kóborlást és felfedezősdit, sőt, én szerettem a történetét is. Nem volt egy nagy szám, sőt, elég közhelyes volt az alapját tekintve, de mégis, illeszkedett abba a világba, és valahogy reálisnak tűnt az egész (ahogy a különféle frakciók, törzsek stb. fogadtak).
Ezzel szemben az Oblivion... na jó, nem akarom szidalmazni, mert szerzett kellemes pillanatokat is, és nagyon sokan odáig vannak érte, így csak annyit, én rendszerint a Bóvlivion kifejezéssel szoktam illetni.
Nagyon hamar beleuntam. Őszintén szólva a bejárható területek felét a mai napig nem is láttam, pedig elég alapos szoktam lenni a játékokban.
És hát igen, a Gamebryo motor...
A maga módján felejthetetlen élmény az a sok csillogó-villogó, pufók-torz arcú nyomorék, akikkel NPC címszó alatt összefuthatunk a Gamebryo-s játékokban.
(Amúgy megvettem már egy ideje a New Vegast. De még nem kezdtem bele. Meg akarom várni a második patch megjelenését. Állítólag a napokban lesz aktuális)
Endure. In enduring, grow strong.
)
