! Én a végén csak "családi szentimentalizmus" okán döntöttem egy bizonyos féle képpen, de anélkül akár másképp is alakulhatott volna. Szerintem amúgy a sztori néha rettentően hajmeresztő fordulatokat vett.
Nekem az nagyon tetszett mondjuk a KotOR-ban, hogy ott voltak egyértelműen jó, vagy rossz indíttatású társak (az más kérdés, hogy utána mi hogyan "vettük őket kezelésbe"). Itt komolyan kell azon erőlködni, hogy valaki rivalizáljon velünk, és gyakorlatilag vagy inkább baráti, vagy maximum semleges hozzánkállással kapunk kézhez egy-egy csapattagot.
Az valóban nagyon nagy pozitívum, hogy rálátunk bizonyos döntéseink következményére, akár évekkel később is.
Végeredményben nálam csakis a DA világának egy másik szegletében játszódó történet igazolja a II-es sorszám jogosságát a cím után. Nekem is kevés volt a helyszín, és az a kevés is nagyon hasonlóra sikeredett, de az a kevés legalább nagyon szépen ki volt dolgozva (még dx9 módban is magával tudott ragadni). Jók az átvezető képek, egészen filmszerűen sikerültek. A küldetések is elég változatosak, ami szintén sokat dob rajta, és Kirkwall valóban emlékeztet a PoP/AC játékok városaira.
Egy szó, mint száz, a DAII olyan, mint egy kiváló mesélő által kitalált és alaposan átgondolt kalandmodul egy pezsgő, élettel teli világban, ami akár a számos újrajátszás lehetőségét is magában hordozza.
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
