Háborús filmek és a valóság

Persze, persze megértem én a "Híd túl messze van" fílingjét, és el is ismerem a rendező akaratát, miszerint a történelmi adaptáció igen is "jöjjön át"! Nagyszerű volt Frost őrnagy szerepében Anthony Hopkins (aki egyébként az egyik kedvenc színészem), láthattuk az ő (és csapata) szenvedéseit, meg a jenkik próbálkozásait, ám úgy látszik - talán mert 2011-et írunk - ezt a filmet jobban is meg lehetett volna csinálni (amellett, hogy 70-es évekbelik alkotásról van szó, azért megpróbálták "jól" megcsinálni!)

Ám "tragédiai mélységében" nem, hiszen sokkal mélyebben lehetett volna ábrázolni a szövi katonák kiszolgáltatottságát, szenvedését, a német bakákkal egyetemben! Ehelyett a túlzó "heroikusság" szellemében képkockák ezreit pazarolták az egyik kisebb híd elfoglalására - ahova "versenyt futottak" a jenki katonák és mosolyt ábrázolt az arcomra -, másutt meg bemutatták a szövi katona versenyfutását a ledobott ernyős segélycsomagért, amelyet nem tudott visszavinni a bajtikhoz, mert agyonlőtték...

Szóval nekem az a bajom, hogy az ilyen heroikus túlzásokat túlságosan is filmre vették, amelyek valljuk be: tényleg távol állhatnak a valóságtól. Ne érts félre, mint amit már írtam is: az akkori háborús film-igényeknek/lehetőségeknek ez volt a követelménye. Hős szövi, szenvedő-küzdő és vesztő fricc. Ellenben az "újkori" filmekben - persze dafke, hogy ott is a jenki a hős, a győző -, ám azért árnyaltabban! Ugyanis - lásd pld. a BoB-ot - igyekeztek a realitás talaján megmaradva bemutatni mindazt, hogy a jenki sem szuper-hero, Gordon közlegény simán kiesett Normandiában, Joe "Toey" vagy Vad "Bill" simán bekrepált, vagy Lipton tőrm. (később hadnagy) kapott egyet a tökei közé...

Szóval a BoB érezhetőbb, emberközelibb a háborús viszontagságok ábrázolásában (és a Ryan is), mint a híd... Nyilván a filmtechnika és a dramaturgiai feldolgozás fejlődése is latba nyom e tekintetben. Ettől függetlenül a a híd is "megmarad" örök klasszikusnak!

Azért a Libanoni bevonulás az nem olyan tiszta. Valamilyen szinten érthető volt , és azok akik bevetették oda magukat azok már rég a nyugdíjas éveiket töltötték a kivonuláskor ( vagy meghaltak ( de most nem akarok spoilerezni ( mert most jó kedvem van ( érted ezt a zárójel kavalkádot ? ) ) ) ) .
Számomra azért a best a híd túl messze van , mert nem érzem azt az amik a tökéletesek érzést a film folyamán , mint pl sólyom végveszélyben . Ráadásul a híd túl messze vanban is kapsz pont eleget mindenkiből ( még a németekből is ) .

Oda ők mentek be. Mármint Libanonba: akkor mit vártak? Mannát az égből?

Amúgy persze az a lényeg - a film szempontjából - hogy mit akar feldolgozni: érzelmileg, dramaturgiai és látvány tekintetében! Aztán ezek mennyire "jönnek át" az egyszerű nézőnek!?

Amúgy egy kicsit dölyfösködni szeretnék: én a klasszikus 60-70-es évek 2. vh-ús filmjeit - nyilván a filmtörténet feldolgozása szempontjából - szétválasztom az "újkoriaktól". Mondanivaló, történet, tartalom, látvány. A 60-70-es évek filmjei - pont az adott történelmi korhoz közelebb -, inkább a heroikus küzdelmet ábrázolták, kissé elbaltázott képi világgal (amcsi harckocsik Tigrissé alakítva stb.), túlontúl hangsúlyozva a szövik "hősi"-ességét, amely azonban teljesen érthető, hiszen ők voltak a "győzők"! Ezek a feldolgozások azonban csak nagyon a felületet érintették - igaz nem a történelmi "végkifejletet" illetően, hogy pld. Arnhemben egy igaz nagyot szívtak az angolok -, ám az újkori, 90-es, 2000-es évek feldolgozásai már mélyebbre hatoltak: ezekben az alkotásokban már az "egyszerű", alegység szintű katona küzdelmeit próbálták kifejezni. Inkább ez a terület kapott hangsúlyt.

Éppen ezért - számomra - az első igazi "áttörés", az a 92-es Sztálingrád volt - amelyet mosolygás nélkül tudtam végignézni, pld. egy "Halál ötven órája"-val szemben -, amerikai részről pedig - na és itt jön majd KisCsirkee a felmenőim szidására - a Ryan közlegény! A Ryan-tsem tudtam "mosolygás" nélkül végignézni - sőt nagyon meg is viselt, hiszen a moziból kijőve a kocsiban a könnyeimmel küszködtem... -, ugyanakkor a Ryan után jövő BoB volt az abszolút "letisztult", megfelelő mércékkel és látványvilággal létrejött remekmű!

Nyilván egy háborús filmben nem mindegy a feldolgozás (hol játszódik), az érzelmi ráhatás súlya és hogy ezutóbbi mennyire nyomja rá a bélyegét a történelmi objektivitásra! Mivel kipottyant a könnyem a Ryan után - nyilván túlzó volt - ugyanakkor világos, objektív és szörnyű képi világot kaphattunk arról, hogy milyen lehetett partra szállni az Omaha-n, milyen lehetett egy észak franciaországi "bocage-vidék" kisvárosát elfoglalni! A Ryan-ben ezek a tényezők egyensúlyban voltak. Az már megint más kérdés, hogy mennyire volt történelmileg "megalapozott" a film: tudjuk, az volt, az már megint más kérdés, hogy Spielberg teljesen "kifelejtette" a normandiai harcokban szolgáló német katonák "ábrázolását" és szenvedését! Nem is forszírozom, tudjuk miért... (Kivéve a hadifoglyot.) Persze itt felmerül a kérdés, hogy a Sztálingrádban sem nagyon érezhettük, láthattuk - a német katonákhoz hasonló - szovjet szoldatok szenvedését!

A teljes "letisztulás" pedig a BoB-ban jelentkezett: valós csapattörténet feldolgozás, olyan dramaturgia mellett, hogy az igazi "hősök" személyét nem is kellett külön kiemelni/kidolgozni, hiszen a tíz részes sorozatból kitűnt és kiérződött, hogy kik azok: az egész Easy, Sink ezredestől (aki pld. vajmi kevés "kiemelést" kapott, persze mert ő ezredparancsnok volt) Sobel-en keresztül, Winters-en át(Isten nyugosztalja), Nixon, Shifty "Powers" vagy Lipton-ig mindenkiből "kaptunk egy szeletkét." Úgy, hogy a szopásaikat is tiszteletteljesen ábrázolták!

Szóval nekem a csúcs. A Bob! Mindhalálig 101st Airborne!

Mennyit írok ma már? Megfújt a szél, vagy mi...?

PS.: Ettől függetlenül megnézem a filmedet, majd írok a benyomásaimról!

Igen izraeli katonák és Libanonban játszódik a film , a kivonulás idején 2000-ben. Az a vicc , hogy az egész filmben 1 db puskalövés sincsen , de robbanás az van. Szerintem nagyon jól bemutatja , hogy milyen lehet egy "elit" alakulat tagjaként egy 12. századi keresztes erődben őrt állni ami libanon területén van és a körülötted lévő hegyeken-dombokon ott van az ellenség aki minden reggel aknavetővel szórja az állásaidat.

Ezek izraeli katonák? Néztem a trailert: kik ellen harcolnak? Palesztinok ellen, a Gáza-övezetben? (Nem szeretnék senkit megbántani, de akkor elvből nem nézem meg. Megértem az izraeli katonát, hiszen parancsot hajt végre, de zsigerből gyűlölöm a parancsnokaikat (politikusaikat), akik ártatlan - nem a militáns dzsihad tagjaira és egyebekre gondolok - emberek lemészárlására adnak ki parancsokat. Tudom, hogy sokat szenvedett a zsidó nép, tudom, hogy milliónyi - értelmetlen, kegyetlen - áldozatot hoztak évszázadokon keresztül a vallásuk miatt, de pont amiatt magasztosulnának igazi, kultúrált néppé, országgá a szememben, ha nem követnék el nap mint nap a saját szörnyűségeiket! Nem tagadom el a holocaust szörnyűségeit, de nehezen emésztem meg azt, amit '48 óta "területszerzés/védés" címén gyakorolnak... Azt is próbálom megérteni/érezni, hogy egy olyan népből, akikből pár év alatt 6 milliót szó szerint kiirtottak, annak népnek nemhogy 65-70 év, de több évszázad kevés, hogy feldolgozzák! Megértem. De ne úgy "dolgozzák fel", hogy közben legalizált és jogosnak mondott/érzett militáns megmozdulásokkal arab telepesek sokaságát ölik le, teszik az életüket a földdel egyenlővé! Ennél sokkal értékesebb, összetartóbb, a világ kultúrtörténetének egyik legfontosabb részének tartom a zsidókat! Mert értékesek és értékesek az arabok is!)

Jó nagy hülye vagyok, jól eltértem a topik eredeti témájától, bocsánat!

Inkább megnézem a filmet! Köszi az ajánlást!

on

Van-e itt rajtam kívül olyan ember aki látta a beaufort-ot?
http://www.imdb.com/title/tt0758732/
Szerintem irdatlan nagy!


Ui : a legnagyobb 2. vh-s film akkor is a híd túl messze van ( http://www.mozi-dvd.hu/cikk3398.html ) .