Nah jó, annyi volt, hogy csütörtök este beültünk sörözni, egyik haver dohányzott, én meg már napok óta iszonyatosan küszködtem a vágy leküzdésével és éreztem, hogy nem fog menni. Ekkor jöttem rá, hogy igazából nem volt utolsó szálam, hiszen mikor abbahagytam, hirtelen lebetegedés váltotta ki, szal nem úgy szívtam el az utolsó szálamat, hogy nah ez lesz az utolsó. Egy csomóan, akik leszoktak, mondták, hogy úgy csinálták, hogy eldöntötték, ez lesz az utolsó szál és többet nem. Szóval nálam ez így lezáratlan volt, olyan, mint amikor szakítasz egy hosszú és szenvedélyes kapcsolat után és elmarad a búcsúszex, s nem tudod lezárni magadban az egészet. Szóval egy szálat kértem haveromtól és elszívtam úgy, hogy ez lesz az utolsó szál cigi életemben. A felétől már nem is kívántam, de csak azért is végigszívtam, hogy ne essen jól és kellemetlen emlékként maradjon meg (2 hét pihi után újra be tud ütni a nikotin és elszédülsz). Aznap már nem is volt késztetésem, sőt végre előjött, hogy undorodtam a füsttől, pedig még jópár sör lement utána.
Most kezd újra erősödni a vágy, de nincs már bennem ez az űr, hogy nem volt búcsúszálam és így könnyebbnek érzem az elhatározásomat. Szóval ezt a szálat nem számolom bele a 16 napba, mert a leszokás érdekében szívtam el, még ha így hülyén is hangzik.
Hát ennyi. Még nem tudom, hogy végleg sikerül-e letennem, ha a következő hetekben-hónapokban nem üt be semmi olyan magánéleti dolog, amitől a padlóra kerülnék, akkor talán menni fog és egy bizonyos idő után megszűnik a késztetés, a beidegződés.
Nem kérek több biztatást, már eleget kaptam. Majd jelentkezem pár hónap múlva, hogy sikerült-e.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"