Háborús filmek és a valóság

Szvsz ha a visszaemlékezéseiben ezt írta, nem viselte meg túlzottam a gyilkolás és nem igazán voltak álmatlan éjszakái miatt. Lehet hogy voltak rémálmai a háborúval kapcsolatban, de nem hiszem hogy bármiféle traumát okozott neki, vagy bárki másnak - főleg azoknak, akik még a tetejébe élvezték is - a további életük során.

"Es rasseln die Ketten, es dröhnt der Motor, Panzer rollen in Afrika vor!"||| http://battlelog.battlefield.com/bf3/soldier/Szalami111/stats/226302379/ ||| =PPS=Szalami111

ezt értem, de később, mondjuk 10-20 évvel ezt hogy élték meg?még mindig elégedett volt? jól aludt?

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

A BoB könyvben erről nem igazán tesznek említést, de Winters saját visszaemlékezésében azt írja, hogy a gyilkolást ő kötelességének tekintette, amolyan a háborúval járó dolognak. Leírja, hogy soha nem boldogította vagy tette vidámmá a tény, hogy gyilkol és nem élvezte, de bizonyos fokon elégedettséget érzett magában, mert azt tette, amit megkövetelt a hazája.

Azt hogy mások hogyan állnak ehhez, azt nem tudom, de említés tesznek pár emberről aki élvezte: Ilyen például Liebgott aki a zsidóság nevében törlesztett, vagy Guarnere aki a bátyja halála miatt élvezte a gyilkolást.

"Es rasseln die Ketten, es dröhnt der Motor, Panzer rollen in Afrika vor!"||| http://battlelog.battlefield.com/bf3/soldier/Szalami111/stats/226302379/ ||| =PPS=Szalami111

Amúgy, ott a könyvben írnak a visszaemlékezők arról, hogy később a háború után eszükbe jutott-e hogy embereket öltek és ez milyen érzéseket váltott ki belőlük?
Mert ott azért igen közelről ment a lövöldözés és így talán személyesebb közelségben vagy az ellenséggel, jobban átjön hogy az ott egy másik emberi lény, mint amikor száz méterekről lövöldöztök egymásra, úgy ,hogy talán nem is látjátok egymást.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

Na de hát a BoB könyvben - a visszaemlékezések szerint is - úgy írják, hogy a németek ott a domb mögött menekülésszerűen futottak, ezek meg céllövészetet rendeztek! Ha így volt, akkor miért kellene máshogy bemutatni? (Az persze nyilván genyaság volt, hogy halomra lőtték őket!)

A Sztálingrádban nem emlékszem erre a részre, de megnézem majd újra! Ez valahogy kimaradt az emlékezetemből!

bocs, de én sehol nem említettem ilyet, te írtál a BoB letisztultságáról, és én arra reagáltam, hogy ott azért nem olyan jó a helyzet szerintem.

Amúgy nyilván ha magyarokról szól egy film, őket mutatja be, ha a németekről akkor őket, de hogy az ellenség megjelenítése csak arra szorítkozzon, hogy hátba lövik őket, ez engem kicsit idegesített a BoB-ban. Akkor inkább ne is mutassák őket.

Amúgy sztálingrádban van egy olyan jelenet, amikor a muszka katonák üldözik a németeket a csatornában és találkoznak civilekkel és az egyik katona ad egy darab kenyeret a gyereknek. Na az azért elég emberi ellenségábrázolás. Ilyen egyik amcsi filmben sincs.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

Igazad van - valamelyest - Petyo! Ugyanakkor a "mértéket" szerettem volna hangsúlyozni: a Sztálingrádban sem láttam (egyáltalán) a szovjet katonák kínszenvedéseit kópiára venni... Az általam és általad citált filmekben legalább "hátba lőtték" a fricceket, ám az általunk magasztosult Sztálingrádban még erre sem vették a fáradtságot. Nagy tömeg ruszki (nagy totálban), hadd dögöljenek.

Ettől függetlenül pedig "kerek" a BoB (bocs), mert századtörténetet dolgoz fel, nem pedig a német katonák kevésbé kurrens hétköznapjait! (Nem erről szól az alap forgatókönyv). Ám vannak benne németek. A Sztálingrádban is vannak ruszkik, nagy tömegben, tüzérségi tűz által szétb.szva, a kamera által kb. 100 méterről felvéve. Oszt ennyi.

Nyilván a látottak és érzelmek mentén ítélünk meg filmeket, ám.... te belegondoltál abba, hogy rendezőként, mondjuk egy egy magyar század - Don-menti - szenvedését akarod filmre venni, akkor túlontúl is kihangsúlyozod mondjuk a muszka "heroikusságát"!? Lófaszt. Csak a Szabó törzsőrmester - ütegparancsnok - szenvedése, kínkeserve érdekel, nem pedig a ruszkié. Meg kellene végre érteni, hogy a rendezőket a saját nációs/történelmi érzelmek vezérlik egy-egy film megalkotásánál, nem tudjuk befolyásolni, hogy "fifti-fifti" filmek szülessenek! Ilyen soha nem lesz, éppen ezért fog ez a topik még sokáig létezni: hogy a rendezők profán hiányosságait kiegészítsük a hőbörgéseinkkel (ti.: miért nem jó, miért nem hiteles, miért nem "kettős mércével" készült az adott film!) Kettős mérce, sem a politikában, így a filmgyártásban sem fog létezni: ugyanakkor nekünk - mint nézőknek - az a dolgunk, hogy a véleménykülönbségek oltárán ezt feloldjuk!

Ma sokadjára megnéztem az "Assembly"-t (kösz Lacko ), Gu Zidi kapitány még jobban a szívembe csalta magát (mint a volt parancsnok, aki felkutatja a volt százada elhunyt tagjait), akárcsak Winters...

Kicsit had kötekedjek már (no offense), de a BoB-ban hol jön le a német katona, és annak szenvedése? Meg sem jelenik csak annyira, amikor futás közben hátba lövik, mert hogy a filmben megjelenített elesett német katonák 80%-át hátba lövik.
Sz'al szerintem azért nem olyan kerek, pedig jó kis sorozat lenne. Bárcsak egyszer mi is tudnánk egy fele ilyen jót csinálni...

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.