Szinte mindenben ezt preferálom, még a Kotorban is két lézerkardot suhogtattam. Mágussal utoljára talán a Diablóban játszottam, viszont a DA2 után kíváncsi voltam a kaszt szemszögére, így indítottam egyet a DAO-ban - és nem bántam meg, nagyon élveztem a háttérbe vonulós, agyalósabb üzemmódot.
Paladin vagy rugó: alapvetően nagyon csípem a paladinokat, a messengertől kezdve majd' minden olyan fórumon, ahol lehet egyéni címet választani, a fallen paladint írom be (ja, valakinek az agyára ment, hogy öt éve Aribeth a nickneve), de játék terén, hát... A gyorsabb, ruganyosabb karaktereket szeretem, és mellesleg az se hátrány, ha magam is ki tudom nyitni a ládákat, úgyhogy marad a szimpla harcos, illetve a DAO-ban a rugó.
Szerepjáték terén meg ritka egysíkú vagyok, időnként eldöntöm, hogy akkor most gonosz leszek, de az első nincstelen árvánál dől a nagy elhatározásom. Maximum azt variálom, hogy végtelenül udvarias legyek (kivéve a gonoszdikkal, őket lehet alázni), vagy poénkodós-beszólogatós p*csa. Utóbbi szórakoztatóbb.
A DA2-ben eddig egy diplomatikus rugóval játszottam, de elegem van abból, hogy a többi önfejű karakter így is, úgy is tesz Hawke fejére. Legközelebb egy nagyszájú, világra sértődött mágus leszek, akinek égig érő komplexusai vannak az apostate léttől, az arany középút pedig mehet a fenébe.
