The Elder Scrolls V: Skyrim

Amúgy a Bioware is kicsit "szabadabb" játékmenettel kezdett anno.
A Baldur's Gate első részében például szabadon bejárhattad egész Kardpartot, oda mentél, ahova jólesik, kivéve persze egy-egy olyan különleges helyszínt, amely adott fejezethez/játékbeli fordulóponthoz kapcsolódott kizárólagosan. Igazi felfedezős hangulata volt annak is. Nekem a mai napig az a legkedvesebb Bioware játékom különben.
Persze igaz, mivel AD&D rendszer volt, abban a mágusod nem vehetett fel páncélt.

A szabadon bejárható játékterület és szörnyek erőviszonyára pedig szerintem elég korrekt megoldás, ami mondjuk a Gothic2-ben volt. Volt egy-egy barlang, vagy vadonrész, ahonnan jobb volt hamar elhúzni a csíkot, amíg gyengus volt az ember, mert arrafelé előfordultak olyan szörny/vadfajták, amik elég hamar ki tudtak csinálni. De nem csak azok fordultak elő, hanem egyszerűen olyanba is beleakadhattál. Így oda kellett figyelni, nem ártott az óvatosság Szerintem az egy izgalmasabb megoldás is egyben.
Szerintem különben egy relatív szintezés lenne a megoldás. Tehát hogy a DAO-hoz hasonlóan minden egyes lénytípus szintje csak meghatározott keretek között ingadozhat. Mondjuk egy patkány mindig level 1-3, míg egy sárkány mindig level 16-22 között változhat (most a hasamra ütöttem ezekkel, úgy írtam). Így egy első szintű kalandozó nyilván meg fogja szívni a sárkánnyal, de legalább ott lesz a fejében, hogy na ezért is muszáj lesz fejlődnöm, hogy később visszanézzek ide és kicsináljam, de ugyanakkor 20-as szinten nem kell fél órát püfölnie a közönséges patkányt, mert az szintén 20-as szintre lépett vele.

A DA2-vel különben szerintem is mellélőtt kicsit a Bioware. Én még a sztoriját sem nevezném lebilincselőnek, inkább a főkarakter és a partitagok viszonya, illetve az, hogy a küldetések kihatnak valamelyest arra, hogy melyik évben milyen lehetőségeid/újabb küldetéseid vannak dolog (illetve ennek az érzete), ami nagyon jól sikerült benne. A többivel sajnos - nálam - eléggé mellétrafáltak.

Endure. In enduring, grow strong.

Hát én pont azok közé tartozom, akik ezt a sorozatot tartják "Az RPG"-nek, ugyanakkor a Bioware játékait is nagyon szeretem.

Először engem is megrémített az a hatalmas fokú, elsőre bénítóan ható szabadság, amit a TES játékok kínálnak. A Morrowinddel nem is igen tudtam "mit kezdeni" elsőre, pláne a Cassius Cosade kapitánnyal folytatott "menj, és táposodj kicsit ahogy akarsz, aztán gyere vissza" kezdetű "eligazítás" után. Aztán az Oblivion világa úgy beszippantott, hogy azóta sem ereszt. Több, mint 450 játékórám van eddig benne, evvel a játékkal játszottam eddig életemben a legtöbbet. Utána persze a Morrowindet is letoltam, abba is belefeccöltem 150-200 játékórát.

A Bioware esetében valóban a történet az, ami "elviszi a játékot a hátán" akkor is, ha az egyébként más tekintetben gyengusra sikerült. A "gyengus" kifejezést persze szigorúan Bioware-es viszonylatban értem, náluk egy gyengébben sikerült alkotás is bőven kenterbe veri mások "mindent bele" típusú projektjeit is. Ilyen pl. a DA2 is, ami valljuk be, a lebilincselő sztoritól eltekintve se nem változatos, se nem kimagasló alkotás, de a történet folytán egy brilliáns játékkal lehetünk gazdagabbak általa.

Az Oblivion története valóban nem egy Pulitzer gyanús darab, de a világ az baromi jó lett! Él, mozog, és gyönyörű! Olyan hangulata van, hogy az utólérhetetlen, legalábbis számomra, és csupán eddig. A zenei aláfestés, a fények, a vidék, a kripták, a romok, az utcák, és úgy egyáltalán minden nagyon jól sikerült. Velem ez még a gyengébb sztorit is feledtetni tudta, ami borzasztó repetitív volt - főleg a kiszillionodik Oblivion kapu bezárása után. A főtörténet számomra amolyan "szükségesen letudandó rossz" volt benne , nem is tagadom. Azért a többi történeti szál valamivel, mondhatni jóval színesebb, és változatosabb. A Morrowind története pedig az egyik legjobb, amit valaha játékban láttam, de ez hangsúlyozom, csak magánvélemény!

Tényleg fura a karakterrel lépést tartó monszta szintlépés, de egy ilyen szabadon bejárható világban szerintem ez elengedhetetlen. Nyilván lenne más, kifinomultabb megoldás is, de ez még mindig jobb annál, mintha pl. Cyrodil egy bizonyos pontján kizárólag lvl 2-es goblinok bóklásznának, máshol lvl 8-as vadkanok, megint máshol pedig lvl 30-as sárkánygyíkok. Ha a helyszínek nem lennének bármikor szabadon bejárhatók, akkor ez a megoldás felesleges lenne - mondjuk ha a haladás folyamatos lenne A pontból Z felé B-n, C-n, D-n és a többin át, szigorúan egy irányba.

Sokkal több kritika szokta érni a szintlépési rendszert a karakterek szempontjából. Nevesül azt, hogy akár jó pénzért, könyvekből is feltuningolhatjuk magunkat az egyes mestereknél mindenféle bóklászás nélkül. Én inkább erre leszek kíváncsi, hogy evvel mit kezdtek a Bethesdás srácok.

Egyszóval: kinek a pap, kinek a paplan ! Örüljünk a sok remek játéknak, amit megismerhetünk és amiben elmélyedhetünk. Azt hiszem erről szól ez az egész!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/