Persze, hogy nem lényeg a ruha. Nem is ad túl nagy pluszt. De jó tudni...
A grafikából egyértelműen az mimika a hanyattesés. Még akkor is, amikor nem is fontos. Az káröröm néha a zsaruk arcán, amivel bepakolják a gyanúsítottat a rabomobilba... kész.
Kivéve a gyerekeknél. Na azt nagyon nem találták el és az elég szánalmas.
Illetve viszonylag kevés karakter van az utcán. Túl sok az ismétlés. Kicsit nehezen hiszem el, hogy 1947-ben ilyen nagy eséllyel találkozom ugyan azokkal az arcokkal Los Angeles utcáin...
Tudom, hogy van olyan, hogy direkt, de pl az szerintem csak véletlen (és ciki), hogy az első ügyem, amikor a zsidó lelőtte a boltost, akkor az első utcai szemtanú, az ugyan az a srác, mint akit később le kell dumálni az öngyilkosságról.
Tudom, van egy mellék küldi, ahol direkt ismétlés van és ott röhögtem is, hogy megbeszélik a régi emlékeket...
Én még sosem használtam megérzés pontot. Gondoltam majd később, amikor tényleg fingom sincs mitévő legyek.